| dbo:abstract
|
- A blues-rock egy hibrid zenei műfaj, kombinálva a bluesos improvizációval és a -zal, kiteljesülve a boogie jamekkel és a rock and roll stílussal. Főleg elektromos gitáron, basszusgitáron és dobon játsszák a blues-rockot. Általában az elektromos gitárt egy csöves erősítőn keresztül betorzítva szólaltatják meg. Az 1960-as években kezdett el fejlődni ez a műfaj Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban, amit zenei kritikusok a következőképpen illettek: „rhythm 'n' blues fehér európai zenészektől”. Az olyan angliai együttesek, mint például a Led Zeppelin, a The Animals, a Cream és a The Rolling Stones az olyan idősebb amerikai blues zenészektől tanultak, mint például Howlin' Wolf, Jimmy Reed és Muddy Waters. A korai blues zenekarok megpróbáltak hosszú, zavaros dzsesszes improvizációkat játszani, de az 1970-es évektől kezdve ez megváltozott és a blues-rock műfaj még keményebb és riff-alapúbb lett. A korai '70-es évektől a blues-rock és a hard rock közötti határvonal egyre jobban elhalványult, ahogyan a zenekarok elkezdtek rock stílusú lemezeket felvenni. Az 1980-as és az 1990-es években a blues-rock zenekarok visszatértek a bluesos gyökerekhez és néhány ilyen előadó, mint például a The Fabulous Thunderbirds és Stevie Ray Vaughan igazi rocksztárságban csillogtak. (hu)
- A blues-rock egy hibrid zenei műfaj, kombinálva a bluesos improvizációval és a -zal, kiteljesülve a boogie jamekkel és a rock and roll stílussal. Főleg elektromos gitáron, basszusgitáron és dobon játsszák a blues-rockot. Általában az elektromos gitárt egy csöves erősítőn keresztül betorzítva szólaltatják meg. Az 1960-as években kezdett el fejlődni ez a műfaj Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban, amit zenei kritikusok a következőképpen illettek: „rhythm 'n' blues fehér európai zenészektől”. Az olyan angliai együttesek, mint például a Led Zeppelin, a The Animals, a Cream és a The Rolling Stones az olyan idősebb amerikai blues zenészektől tanultak, mint például Howlin' Wolf, Jimmy Reed és Muddy Waters. A korai blues zenekarok megpróbáltak hosszú, zavaros dzsesszes improvizációkat játszani, de az 1970-es évektől kezdve ez megváltozott és a blues-rock műfaj még keményebb és riff-alapúbb lett. A korai '70-es évektől a blues-rock és a hard rock közötti határvonal egyre jobban elhalványult, ahogyan a zenekarok elkezdtek rock stílusú lemezeket felvenni. Az 1980-as és az 1990-es években a blues-rock zenekarok visszatértek a bluesos gyökerekhez és néhány ilyen előadó, mint például a The Fabulous Thunderbirds és Stevie Ray Vaughan igazi rocksztárságban csillogtak. (hu)
|
