| dbo:abstract
|
- A liánok lágy- vagy fás szárú, kúszó és kapaszkodó növények, amelyeknek a gyökérzete a talajban van, leveles, virágos száruk azonban más tárgyat (növényt, sziklát stb.) használ fel támaszul, hogy minél magasabbra nőjön fel a kellő mennyiségű fény megszerzésére. A felfutás a legkülönbözőbb módon történhet. Főleg a trópusi égövön gyakoriak. Az őserdőkben gyakran úgy ellepik a fák között üresen maradt teret, hogy szövedékük szinte áthatolhatatlan. A mérsékelt égöv felé számuk és jelentőségük egyre fogy. Hazánkban például a szőlő , borostyán, komló tekinthető liánnak. A sarkvidéken és a fátlan havasokon liánok nem élnek. A trópusi őserdőkben karvastagságú vagy feltűnően hosszú szárú liánok is nagy számmal élnek, s valóságos függőhidakat vonnak a fatörzsek és a fakoronák között, melyek gyakran virágokkal ékesek és rajtuk majmok és madarak élnek. Az erősebb, csavarodó szárú liánok könnyen a támasztónövény pusztulását okozhatják. Száruk ugyanis fiatal korban fogja körül a szintén fiatal támasztónövényt, később azonban megerősödik és tágulásra már nem képes, minél fogva a támasztónövény szárára, mely évről-évre vastagodik, egyre szorosabban feszül, végül pedig nem ritkán meg is öli azt a szorítás következtében. Ha az elpusztult támasztónövény elkorhad, a lián magában marad a helyén. (hu)
- A liánok lágy- vagy fás szárú, kúszó és kapaszkodó növények, amelyeknek a gyökérzete a talajban van, leveles, virágos száruk azonban más tárgyat (növényt, sziklát stb.) használ fel támaszul, hogy minél magasabbra nőjön fel a kellő mennyiségű fény megszerzésére. A felfutás a legkülönbözőbb módon történhet. Főleg a trópusi égövön gyakoriak. Az őserdőkben gyakran úgy ellepik a fák között üresen maradt teret, hogy szövedékük szinte áthatolhatatlan. A mérsékelt égöv felé számuk és jelentőségük egyre fogy. Hazánkban például a szőlő , borostyán, komló tekinthető liánnak. A sarkvidéken és a fátlan havasokon liánok nem élnek. A trópusi őserdőkben karvastagságú vagy feltűnően hosszú szárú liánok is nagy számmal élnek, s valóságos függőhidakat vonnak a fatörzsek és a fakoronák között, melyek gyakran virágokkal ékesek és rajtuk majmok és madarak élnek. Az erősebb, csavarodó szárú liánok könnyen a támasztónövény pusztulását okozhatják. Száruk ugyanis fiatal korban fogja körül a szintén fiatal támasztónövényt, később azonban megerősödik és tágulásra már nem képes, minél fogva a támasztónövény szárára, mely évről-évre vastagodik, egyre szorosabban feszül, végül pedig nem ritkán meg is öli azt a szorítás következtében. Ha az elpusztult támasztónövény elkorhad, a lián magában marad a helyén. (hu)
|
