„Dihidrogén kation” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „A '''dihidrogén kation''' a legegyszerűbb ion képlete H<sub>2</sub><sup>+</sup>. Két protonból és egy elektronból áll. Egy semleges hidrogén molekulából jön…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''dihidrogén kation''' a legegyszerűbb ion képlete H<sub>2</sub><sup>+</sup>. Két protonból és egy elektronból áll. Egy semleges hidrogén molekulából jön létre kozmikus sugarak hatására. Mivel egy elektront tartalmaz ezért erre a molekulára könnyebb megoldani a Schrödinger-egyenletet, mert nem lép fel benne az elektronok közti taszító hatás. Emiatt nagy érdeklődés övezi. Szerepel a legtöbb kvantum kémiai könyvben. Elméletileg sikeresen először Øyvind Burrau foglalkozott vele 1927-ben. Tanulmányozták még 1922-ben Karel Niessen és a Wolfgang Pauli, 1925-ben Harold Urey, 1928-ban, Linus Pauling összerakva több korábbi munkát. |
A '''dihidrogén kation''' a legegyszerűbb ion képlete H<sub>2</sub><sup>+</sup>. Két protonból és egy elektronból áll. Egy semleges hidrogén molekulából jön létre kozmikus sugarak hatására. Mivel egy elektront tartalmaz ezért erre a molekulára könnyebb megoldani a Schrödinger-egyenletet, mert nem lép fel benne az elektronok közti taszító hatás. Emiatt nagy érdeklődés övezi. Szerepel a legtöbb kvantum kémiai könyvben. Elméletileg sikeresen először Øyvind Burrau foglalkozott vele 1927-ben<ref>{{Cite journal|author=Burrau Ø |title=Berechnung des Energiewertes des Wasserstoffmolekel-Ions (H2+) im Normalzustand. |journal=Danske Vidensk. Selskab. Math.-fys. Meddel. |volume=M 7:14 |issue= |pages=1–18 |year=1927| language=German| url=http://www.royalacademy.dk/CatalogEntry.asp?id=862}}<br/>{{Cite journal|author=Burrau Ø |title=The calculation of the Energy value of Hydrogen molecule ions (H<sub>2</sub><sup>+</sup>) in their normal position |journal=Naturwissenschaften |volume=15 |issue=1 |pages=16–7 |year=1927| language=German| url=http://www.springerlink.com/content/h60148l4717uv805/fulltext.pdf|format=PDF | doi=10.1007/BF01504875}}</ref>. Tanulmányozták még 1922-ben Karel Niessen és a Wolfgang Pauli, 1925-ben Harold Urey, 1928-ban, Linus Pauling összerakva több korábbi munkát. |
||
Benne olyan kovalens kötés van ami csak egy elektront tartalmaz. A kötésrendje 0,5. Természetben a csillagközi molekulafelhőkben képződik kozmikus sugarak hatására. Fontos szerepe van a csillagközi médiában. |
Benne olyan kovalens kötés van ami csak egy elektront tartalmaz. A kötésrendje 0,5. Természetben a csillagközi molekulafelhőkben képződik kozmikus sugarak hatására. Fontos szerepe van a csillagközi médiában. |
||
==Források== |
|||
{{Reflist}} |
|||
A lap 2013. június 8., 22:43-kori változata
A dihidrogén kation a legegyszerűbb ion képlete H2+. Két protonból és egy elektronból áll. Egy semleges hidrogén molekulából jön létre kozmikus sugarak hatására. Mivel egy elektront tartalmaz ezért erre a molekulára könnyebb megoldani a Schrödinger-egyenletet, mert nem lép fel benne az elektronok közti taszító hatás. Emiatt nagy érdeklődés övezi. Szerepel a legtöbb kvantum kémiai könyvben. Elméletileg sikeresen először Øyvind Burrau foglalkozott vele 1927-ben[1]. Tanulmányozták még 1922-ben Karel Niessen és a Wolfgang Pauli, 1925-ben Harold Urey, 1928-ban, Linus Pauling összerakva több korábbi munkát.
Benne olyan kovalens kötés van ami csak egy elektront tartalmaz. A kötésrendje 0,5. Természetben a csillagközi molekulafelhőkben képződik kozmikus sugarak hatására. Fontos szerepe van a csillagközi médiában.
Források
- ↑ Burrau Ø (1927). „Berechnung des Energiewertes des Wasserstoffmolekel-Ions (H2+) im Normalzustand.” (german nyelven). Danske Vidensk. Selskab. Math.-fys. Meddel. M 7:14, 1–18. o.
Burrau Ø (1927). „The calculation of the Energy value of Hydrogen molecule ions (H2+) in their normal position” (german nyelven) (PDF). Naturwissenschaften 15 (1), 16–7. o. DOI:10.1007/BF01504875.
