„Koch Sándor (mineralógus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Koch Ferenc (1853–1942) kémikus fia, Koch Antal (1843–1927) geológus unokaöccse, Koch Nándor (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, Koch Sándor (1925–20 |
a kisebb formai javítások |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
[[Koch Ferenc]] (1853–1942) kémikus fia, [[Koch Antal]] (1843–1927) geológus unokaöccse, [[Koch Nándor]] (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, [[Koch Sándor (orvos)|Koch Sándor]] (1925–2009) virológus apja. |
[[Koch Ferenc]] (1853–1942) kémikus fia, [[Koch Antal]] (1843–1927) geológus unokaöccse, [[Koch Nándor]] (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, [[Koch Sándor (orvos)|Koch Sándor]] (1925–2009) virológus apja. |
||
==Életpályája== |
== Életpályája == |
||
[[Kolozsvár]]on született. Édesapját hamarosan [[Budapest]]re helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet [[1919]]-ben fejezte be, de közben másfél évet az [[Oroszország|orosz]] és [[Olaszország|olasz]] frontokon töltött. |
[[Kolozsvár]]on született. Édesapját hamarosan [[Budapest]]re helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet [[1919]]-ben fejezte be, de közben másfél évet az [[Oroszország|orosz]] és [[Olaszország|olasz]] frontokon töltött. |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
Az egyetem befejezése után a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert [[ásványtan]]i érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. [[1920]]-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a [[Kárpát-medence]] bányahelyeinek [[ásvány]]aival foglalkozott. [[1935]]-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a [[Nemzeti Múzeum]] Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg Vendl Máriával írt „A drágakövek" című műve. |
Az egyetem befejezése után a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert [[ásványtan]]i érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. [[1920]]-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a [[Kárpát-medence]] bányahelyeinek [[ásvány]]aival foglalkozott. [[1935]]-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a [[Nemzeti Múzeum]] Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg Vendl Máriával írt „A drágakövek" című műve. |
||
==1940-1969== |
== 1940-1969 == |
||
[[1940]]-ben a [[Szeged]]en alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az [[ásványtan]]i oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert - ma már az ő nevét viselő - ásványgyűjteményt. |
[[1940]]-ben a [[Szeged]]en alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az [[ásványtan]]i oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert - ma már az ő nevét viselő - ásványgyűjteményt. |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírja az „Ásványtan története Magyarországon” című könyvét, majd 1966-ban megjelenik a „Magyarország ásványai” című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva [[Sztrókay Kálmán]]nal megírta a máig is alapmunkának számító „Ásványtan" című tankönyvet. |
Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírja az „Ásványtan története Magyarországon” című könyvét, majd 1966-ban megjelenik a „Magyarország ásványai” című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva [[Sztrókay Kálmán]]nal megírta a máig is alapmunkának számító „Ásványtan" című tankönyvet. |
||
==1970-1983== |
== 1970-1983 == |
||
50 évi szolgálat után [[1969]]-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve. |
50 évi szolgálat után [[1969]]-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve. |
||
== Főbb művei== |
== Főbb művei == |
||
{{csonk-szakasz}} |
{{csonk-szakasz}} |
||
==Koch Sándor Ásványgyűjtemény== |
== Koch Sándor Ásványgyűjtemény == |
||
{{ |
{{Bővebben|Koch Sándor Ásványgyűjtemény}} |
||
==Források== |
== Források == |
||
* [[Pál-Molnár Elemér]], [[Kóbor Balázs]] (2000): A [[Szegedi Tudományegyetem]] [[Koch Sándor]] ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, [[Kolozsvár]], 113. |
* [[Pál-Molnár Elemér]], [[Kóbor Balázs]] (2000): A [[Szegedi Tudományegyetem]] [[Koch Sándor]] ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, [[Kolozsvár]], 113. |
||
* Magyar életrajzi lexikon |
* Magyar életrajzi lexikon |
||
==Külső hivatkozások== |
== Külső hivatkozások == |
||
* http://www.u-szeged.hu |
* http://www.u-szeged.hu |
||
* http://www.sci.u-szeged.hu/asvanytan/ |
* http://www.sci.u-szeged.hu/asvanytan/ |
||
A lap 2010. szeptember 3., 22:27-kori változata
Koch Sándor (Kolozsvár, 1896. augusztus 16. – Szeged, 1983. május 25.) mineralógus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1953).
Koch Ferenc (1853–1942) kémikus fia, Koch Antal (1843–1927) geológus unokaöccse, Koch Nándor (1885–1961) földrajztudós, geológus unokatestvére, Koch Sándor (1925–2009) virológus apja.
Életpályája
Kolozsváron született. Édesapját hamarosan Budapestre helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet 1919-ben fejezte be, de közben másfél évet az orosz és olasz frontokon töltött.
Az egyetem befejezése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert ásványtani érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. 1920-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozott. 1935-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg Vendl Máriával írt „A drágakövek" című műve.
1940-1969
1940-ben a Szegeden alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert - ma már az ő nevét viselő - ásványgyűjteményt.
Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírja az „Ásványtan története Magyarországon” című könyvét, majd 1966-ban megjelenik a „Magyarország ásványai” című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay Kálmánnal megírta a máig is alapmunkának számító „Ásványtan" című tankönyvet.
1970-1983
50 évi szolgálat után 1969-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve.
Főbb művei
Koch Sándor Ásványgyűjtemény
Források
- Pál-Molnár Elemér, Kóbor Balázs (2000): A Szegedi Tudományegyetem Koch Sándor ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, Kolozsvár, 113.
- Magyar életrajzi lexikon
Külső hivatkozások
