Dihidrogén kation
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A dihidrogén kation vagy hidrogén-molekulaion a legegyszerűbb összetett ion, képlete H2+. Két protonból és egy elektronból áll. Semleges hidrogénmolekula ionizációja során keletkezik. Elméleti és tudománytörténeti szempontból is érdekes: mivel egy elektront tartalmaz, ezért viszonylag könnyű rá megoldani a Schrödinger-egyenletet, mert nem lép fel benne az elektronok közti taszító hatás. Az energia sajátértékek analitikus megoldása a Lambert W-függvény általánosítása.[1] Emiatt nagy érdeklődés övezi. Szerepel a legtöbb kvantum kémiai könyvben. Elméletileg sikeresen először Øyvind Burrau foglalkozott vele 1927-ben[2]. Tanulmányozták még 1922-ben Karel Niessen és a Wolfgang Pauli, 1925-ben Harold Urey, 1928-ban, Linus Pauling összerakva több korábbi munkát.
Benne olyan kovalens kötés van ami csak egy elektront tartalmaz. A kötésrendje 0,5. Természetben a csillagközi molekulafelhőkben képződik kozmikus sugarak hatására. Fontos szerepe van a csillagközi kémiában.
Keletkezése
A természetben akkor keletkezik amikor ionizálja a hidrogén molekulákat.[3]
- H2 + kozmikus sugárzás → H2+ + e- + kozmikus sugárzás
A kozmikus sugárzás sok hidrogén molekulát tud ionizálni. Hidrogénmolekulával reakcióba lépve trihidrogén kation és hidrogén keletkezik belőle:
- H2+ + H2 → H3+ + H
A hidrogénmolekula ionozációs energiája 15.603 eV. A H2+ disszociációs energiája 1.8 eV. Nagy energiájú (50 eV) elektronok is létrehozhatják. Nagy energiájú protonok 70000 eV 2.5x10−16 cm² keresztmetszet úgyszintén.
Kis energiájú protonok is létrehozhatják (8000eV) ekkor H2+ és hidrogén keletkezik.
p+ + H2 → H + H2+
Mesterségesen kisülési cellában is létre lehet hozni.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dihydrogen cation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Scott, T. C. (2006). „New Approach for the Electronic Energies of the Hydrogen Molecular Ion”. Chem. Phys. 324 (2–3), 323–338. o. DOI:10.1016/j.chemphys.2005.10.031.
- ↑ Burrau Ø (1927). „Berechnung des Energiewertes des Wasserstoffmolekel-Ions (H2+) im Normalzustand.” (német nyelven). Danske Vidensk. Selskab. Math.-fys. Meddel. M 7:14, 1–18. o.
Burrau Ø (1927). „The calculation of the Energy value of Hydrogen molecule ions (H2+) in their normal position” (német nyelven) (PDF). Naturwissenschaften 15 (1), 16–7. o. DOI:10.1007/BF01504875. - ↑ Herbst, E. (2000). „The Astrochemistry of H3+”. Phil. Trans. R. Soc. Lond. A. 358 (1774), 2523–2534. o. DOI:10.1098/rsta.2000.0665.
