Német labdarúgó-válogatott

Németország
Német labdarúgó-szövetség
Beceneve(i)	Die Mannschaft (A csapat) Die Nationalelf (A nemzeti tizenegy) Die Adler (A sasok)
Szövetség neve	Deutscher Fußball-Bund
Konföderáció	UEFA (Európa)
Szövetségi kapitány	Julian Nagelsmann
Csapatkapitány	Manuel Neuer
Legtöbb válogatottság	Lothar Matthäus (150)
Legtöbb válogatott gól	Miroslav Klose (71)
FIFA-kód	GER
Hazai Idegenbeli
Ranglista helyezések
FIFA-rang 13. (2024. szept. 19.) Legmagasabb FIFA-rang 1 (1992. december, 1993. augusztus, 1993. december, 1994. február – március, 1994. június, 2014. július – 2015. július) Legalacsonyabb FIFA-rang 22 (2006. március) Élő-rang 10. (2024. júl. 15.) Legmagasabb Élő-rang 1 (1974. július – 1978. április 1979. november – 1981. január 1981. október – 1982. május 1990. június – 1992. június 1993. szeptember – 1994. július 1996. november – 1997. január, 2014. július – 2016. május) Legalacsonyabb Élő-rang 17 (1923. szeptember)
Első hivatalos mérkőzés
1908. április 5., Bázel, Svájc Svájc 5 – 3 Németország
Legnagyobb győzelem
1912. július 1., Stockholm, Svédország Németország 16 – 0 Oroszország
Legnagyobb vereség
1909. március 16., Oxford, Anglia Anglia 9 – 0 Németország
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 19 (2018-ig) (Először: 1934) Legjobb eredmény Aranyérmes (1954, 1974, 1990, 2014)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 12 (2016-ig) (Először: 1972) Legjobb eredmény Aranyérmes (1972, 1980, 1996)
Konföderációs kupa
Részvételek 3 (2017-ig) (Először: 1999) Legjobb eredmény Aranyérmes (2017)
Az infobox utoljára frissítve: 2017. július 2.

Szerzett érmek

Férfi labdarúgás Németország színeiben Világbajnokság bronz Olaszország, 1934 arany Svájc, 1954 ezüst Anglia, 1966 bronz Mexikó, 1970 arany Németország, 1974 ezüst Spanyolország, 1982 ezüst Mexikó, 1986 arany Olaszország, 1990 ezüst Dél-Korea Japán, 2002 bronz Németország, 2006 bronz Dél-Afrika, 2010 arany Brazília, 2014 Európa-bajnokság arany Belgium, 1972 ezüst Jugoszlávia, 1976 arany Olaszország, 1980 bronz Németország, 1988 ezüst Svédország, 1992 arany Anglia, 1996 ezüst Svájc Ausztria, 2008 bronz Lengyelország Ukrajna, 2012 bronz Franciaország, 2016 Konföderációs kupa bronz Németország, 2005 arany Oroszország, 2017

A német labdarúgó-válogatott (németül: Die deutsche Fußballnationalmannschaft) Németország nemzeti csapata, amelyet a Német labdarúgó-szövetség (németül: Deutscher Fußball-Bund, DFB) irányít. A szövetséget 1900. január 28-án alapították. A FIFA-nak 1904 óta tagja, míg az UEFA tagjai közé 1954-ben került be. 1950-től 1990-ig nyugatnémet labdarúgó-válogatottnak vagy NSZK labdarúgó-válogatottnak hívták. A második világháború után a DFB-nek a Német Szövetségi Köztársaságban volt a székhelye, ezért egyszerűen Nyugat-Németországként utaltak rá. A szövetség folytatta a munkáját, így a FIFA teljes körűen visszavette a tagjai közé az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően, ennek köszönhetően a nemzeti csapat indulhatott a nemzetközi tornákon, valamint megtarthatta az összes korábbi eredményét. A megosztottság alatt két másik „nemzeti” válogatottat is elismert a FIFA: a Saar-vidéki labdarúgó-válogatottat (1950–1956) és az NDK labdarúgó-válogatottat (1952–1990). Mára mindkettő beolvadt a mai német válogatottba az eredményeikkel (válogatottság, gólszerzők) együtt. A hivatalos FIFA-kód 1990-ben FRG-ről GER-re változott.

Németország egyike a világ legsikeresebb válogatottjainak. Négy alkalommal nyerték meg a világbajnokságot és három alkalommal az Európa-bajnokságot. Emellett a világ egyik legkiegyensúlyozottabb válogatottja is, a három világ- és kontinensbajnoki cím mellett négyszer voltak vb ezüstérmesek, háromszor Eb ezüstérmesek, valamint négy alkalommal szereztek bronzérmet a világbajnokságon, háromszor pedig az Európa-bajnokságon.

A német válogatott az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságon a Csehszlovákia ellen elveszített büntetőpárbaj óta nem kapott ki nemzetközi tornán a büntetőpárbaj során.

A német válogatott különös kapcsolatban áll Svájccal: ellenük játszotta az első hivatalos mérkőzését, az első mérkőzését az első világháború után 1920-ban, az első mérkőzését a második világháborút követően 1950-ben, amikor a németek még el voltak tiltva a legtöbb nemzetközi tornáról, valamint az 1990-es újraegyesülés után is a svájciakkal mérkőztek meg először. A válogatott első győzelmét is Svájc ellen aratta, 1909. április 4-én 1–0 arányban bizonyultak jobbnak. A Nationalelf Svájcban nyerte meg az első nemzetközi tornáját is, az 1954-es labdarúgó-világbajnokságot.

Németország azzal büszkélkedhet, hogy az első, és egyetlen csapat, amelynek a kapusa megkapta a világbajnoki aranylabdát. A 2002-es világbajnokságon a torna legjobb játékosának Oliver Kahnt választották. Ezen kívül Harald „Toni” Schumacher 1986-ban a szavazáson a második helyen végzett.

A német az egyetlen olyan nemzet a világon, amely a férfi- és a női világbajnokságot is meg tudta nyerni. A férfiak 1954-ben, 1974-ben, 1990-ben és 2014-ben lettek világbajnokok, míg a női csapat 2003-ban és 2007-ben szerzett aranyérmet.

Németországban a válogatottat Nationalmannschaftnak (nemzeti csapat) vagy Nationalelfnek (nemzeti tizenegy) nevezik, a külföldi médiában viszont Mannschaftként utalnak rá (aminek szó szerinti jelentése: csapat).

Története

A kezdetek és az amatőr korszak

1898 és 1901 között a csapat csak nem hivatalos mérkőzéseket játszott. Leginkább az Angol amatőr válogatottal mérkőztek meg. Az első ilyen nem hivatalos találkozóra 1898. december 12-én került sor Franciaország ellen Párizsban. Az alakuló német csapat 7–0-s győzelmet aratott. Az angol amatőrök ellen lejátszott találkozók rendszerint hatalmas különbségű német vereségekkel végződtek. A Német labdarúgó-szövetség (DFB) megalakulását követően nyolc évvel később játszotta a válogatott az első hivatalos mérkőzését. 1908. április 5-én Bázelben Svájc ellen 5–3-as vereséget szenvedtek. A németek a Baumgarten – Jordan, Hempel – Ludwig, Hiller, Weymar – Hensel, Förderer, Kipp, Becker, Baumgärtner összeállításban léptek pályára a 3500 néző előtt megrendezett mérkőzésen. Akkoriban még nem volt szövetségi kapitány a csapat élén, a DFB válogatta össze a játékosokat.

Az első sikereiket 1909. április 4-én érték el, amikor Budapesten a magyarok ellen 3–3-as döntetlent értek el. Ugyanezen a napon az első győzelmüket is megszerezték: Karlsruheban 1–0 arányú győzelmet arattak Svájc ellen.

Az 1912-es olimpián az oroszok ellen rekordarányú győzelmet arató csapat

Az 1912. évi nyári olimpiai játékok keretén belül játszotta le a nemzeti csapat az első tétmérkőzését: az 1912. június 6-i, Stockholmban rendezett mérkőzést 5–1-re veszítette el Ausztria ellen. A vereség a vigaszági tornán való szereplést jelentette, ahol az orosz válogatottat kapta ellenfélül. A 2000 néző előtt megrendezett stockholmi mérkőzés hatalmas mértékű német fölényt hozott, a 8–0-s első félidőt követően 16–0-s győzelmet aratott a Mannschaft. A mérkőzésen Gottfried Fuchs egymaga tíz gólt szerzett, Fritz Förderer négy találatig jutott, míg Karl Burger és Emil Oberle is betalált egy-egy alkalommal az oroszok kapujába. A nagyarányú győzelem a mai napig a válogatott történetének legnagyobb különbségű diadala, míg az oroszoknak ez történetük legnagyobb veresége. A vigaszági elődöntőben a magyar válogatottal játszottak, ahol a mesterhármast szerző Schlosser Imre góljaira csak Förderer tudott válaszolni, így alakult ki a 3–1-es magyar siker. A németeknek tovább kellett várniuk az első kiugró sikerre. Azonban az első világháború miatt 1914 és 1920 között nem rendeztek nemzetközi mérkőzéseket.

A két világháború között

Hat év kihagyás után 1920. június 27-én Zürichben lépett pályára először a háború után a csapat, ahol Svájc 4–1-es győzelmet aratott felettük. A Nationalelf élén az első szövetségi kapitány egy mannheimi iskolai tanár, Otto Nerz volt, aki 1923 és 1936 között töltötte be a posztot.

A nemzeti csapat a világháború után majdnem nyolc évig, 1920. június 27. és 1928. április 15. között csak barátságos mérkőzéseket játszott. 1928. május 28-án első alkalommal vívtak tétmérkőzést, melyet az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgótornájának keretében rendeztek. A nyolcaddöntőben többek között Richard Hofmann mesterhármasának köszönhetően 4–0-s győzelemmel jutottak tovább. Érdekesség, hogy a válogatott történetének ezen jelentős eseményén az ellenfél ezúttal is éppen Svájc volt. Az olimpiai torna amszterdami negyeddöntőjében Uruguay csapatával kerültek össze. A mérkőzés érdekessége, hogy a Nationalelf először játszott Európán kívüli ország válogatottjával. A találkozó 4–1-es uruguayi győzelemmel ért véget, Hofmann gólja csak a szépítésre volt elegendő a későbbi olimpiai bajnok ellen. Az olimpia után több mint öt évig (1928. szeptember 16. és 1934. január 14. között) ismételten csak barátságos találkozókon lépett pályára a német nemzeti tizenegy. Ennek az volt az oka, hogy az akkori gazdasági helyzet nem tette lehetővé a költséges utaztatást. A Német Labdarúgó-szövetség a nagy gazdasági világválság miatt anyagilag nem tudta megengedni magának, hogy a válogatott elutazzon az Uruguayban rendezett első, 1930-as labdarúgó-világbajnokságra.

Az 1934-es világbajnokságon már részt vett az együttes. A vb-re való kijutáshoz Luxemburgot kellett legyőzni, az akadályt könnyedén vették, 9–1-es győzelmükkel biztosították a vb-szereplést. A selejtező a német együttes fennállása során lejátszott 100. mérkőzése volt. A sikeresen megvívott selejtezőt követően a 8000 néző előtt megrendezett firenzei nyolcaddöntőben 5–2-re győzték le a belgákat. A négy nappal későbbi negyeddöntőben Karl Hohmann két találatával arattak 2–1-es diadalt Svédország ellen. A június 3-i Csehszlovákia elleni 3–1-re elveszített elődöntőben nem sikerült kiharcolni a döntőbe jutást, az ellenfélnél Oldřich Nejedlý háromszor talált be a német kapuba. A bronzmérkőzésen Ausztria ellen 3–2-re nyertek a németek, így az első világbajnoki részvételük során rögtön érmesként zártak a tornán. A vb-n elért harmadik hely az első jelentős sikere volt a német válogatottnak.

A következő nemzetközi torna idejéig, két évig ismételten barátságos felkészülési mérkőzéseket játszottak. A gyenge szereplés miatt Otto Nerzet menesztették, helyére Sepp Herbergert nevezték ki szövetségi kapitánynak az 1936. évi hazai rendezésű nyári olimpiai játékok előtt. Az első mérkőzésen könnyedén nyertek, Luxemburg ellen – az 1934-es vb-selejtezőhöz hasonlóan ismét – kilenc gólt rúgtak, míg az ellenfél nem tudott betalálni. A negyeddöntőben azonban véget ért számukra a torna, Norvégia ellen 2–0-s vereséget szenvedtek.

1937-ben Herberger jól összeállított keretet alakított ki a válogatottnál, amely nem sokkal később a Breslau Elf (a breslaui tizenegy) becenevet kapta annak okán, hogy 8–0-ra verték a dán labdarúgó-válogatottat az akkoriban német városnak számító Breslauban (ma Wrocław, Lengyelország). Az 1938-as világbajnokság selejtezőit sikerrel vívta meg a Mannschaft, Finnország ellen 2–0-ra, Észtország ellen 4–1-re, Svédország ellen pedig 5–0-ra nyertek. Miután 1938 márciusában az Anschluss értelmében Ausztria beolvadt a Harmadik Birodalomba, az osztrák válogatottat (amely Európában az egyik legjobbnak számított akkoriban a profizmus miatt) feloszlatták annak ellenére, hogy kvalifikálta magát az 1938-as vb-re. Ugyanakkor a német politikusok elvárták azt, hogy öt vagy hat „ex-osztrák” labdarúgó csatlakozzon az „egyesített német csapathoz” a politikai egység látszatának érdekében. A selejtezőkhöz képest a torna már nem sikerült ennyire jól: az „egyesített” német válogatott már a nyolcaddöntőben mindössze 1–1-es döntetlent tudott elérni Svájc ellen, így az akkori szabályok értelmében pár nappal később újrajátszás következett a csapatok számára. A megismételt mérkőzésen a svájciak 4–2-es győzelmükkel továbbjutottak, kiejtve ezzel a német csapatot. A korai kiesés máig Németország történetének legrosszabb világbajnoki szereplése.

Az 1942-es világbajnokságot (amelynek a rendezési jogára Brazília mellett Németország pályázott) a FIFA törölte a második világháború miatt, így az 1938. szeptember 18. és 1942. november 22. közötti időszakban csak barátságos mérkőzéseken léptek pályára a játékosok. A német válogatott számára az 1942. november 22-i, Szlovákia ellen 5–2-re megnyert mérkőzés sokáig az utolsó volt. A második világháború miatt Németországot a FIFA kizárta a tagjai közül, és eltiltotta 1950-ig a rendezvényein való részvételtől.

Három német válogatott

Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) visszavette a tagjai közé a Német labdarúgó-szövetséget (DFB), azonban Németország három részre bomlott. A korábbi német válogatott „jogutódja” az NSZK lett, mellette létrejött az NDK labdarúgó-válogatott és a Saar-vidéki labdarúgó-válogatott. A DFB a központját Frankfurt am Mainba tette, szövetségi kapitánynak még mindig Sepp Herbergert alkalmazta.

Az NSZK pontosan nyolc évvel az után, hogy Németország lejátszotta utolsó hivatalos mérkőzését az eltiltása előtt, 1950. november 22-én Stuttgartban barátságos mérkőzésen játszott Svájc ellen, amely 1–0-s nyugatnémet győzelemmel fejeződött be. A következő találkozóját 1951 tavaszán ismét Svájccal játszotta, ami a válogatott fennállásának 200. mérkőzése volt. A jubileum 3–2-es nyugatnémet sikert hozott. Mindössze 19 mérkőzéssel a második világháborút követően az NSZK kvalifikálta magát az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra, a selejtezőcsoportjában megelőzve a Saar-vidéket és Norvégiát.

A berni csoda

A sikeres vb-selejtezők megvívása után a Fritz Walter vezette NSZK az 1954-es világbajnokságon Törökországgal, Dél-Koreával és a torna legnagyobb esélyesének tartott Magyarországgal került egy csoportba. A törökök ellen 4–1-es győzelmet arattak, míg az Aranycsapattól 8–3-as vereséget szenvedtek a tartalékosan felálló nyugatnémetek. Mivel Törökország 7–0-ra legyőzte Dél-Koreát, így a csoportban a második és harmadik helyezett között pontegyenlőség alakult ki, azaz megismételt mérkőzést rendeztek Nyugat-Németország és Törökország között. A találkozó az NSZK 7–2-es győzelmével ért véget, így a magyarok mellett a nyugatnémetek jutottak tovább a csoportból a negyeddöntőbe.

A Genfben rendezett Jugoszlávia elleni negyeddöntőben 2–0-s győzelmet arattak, a vezetést Ivica Horvat öngóljával szerezték meg a 9. percben, majd Helmut Rahn a 85. percben bebiztosította csapata győzelmét. Érdekesség, hogy a mérkőzésnek Zsolt István személyében magyar játékvezetője volt. A világbajnokság elődöntőjében Ausztria ellen lépett pályára a nyugatnémet nemzeti tizenegy, a találkozón sima 6–1 arányú NSZK győzelem született.

Az 1954-es vb-döntő kezdőcsapatai

A nyugatnémet válogatott hatalmas meglepetésre bejutott a vb-döntőbe, ahol az ellenfele az a magyar csapat volt, amellyel a csoportkörben már egyszer találkoztak. Sepp Herberger, az NSZK szövetségi kapitánya a 8–3-as vereséggel végződött mérkőzéshez képest hat helyen megváltoztatta csapata kezdő tizenegyét. A finálé esélyese az Aranycsapat volt, a mérkőzés megkezdése után 8 perccel már 2–0-ra vezettek a magyarok. A 10. percben azonban a nyugatnémeteknek Max Morlock révén sikerült szépíteniük, majd nyolc perccel később egyenlíteniük is Rahn találatával. A nyugatnémetek egalizálását követően kiegyenlített volt a találkozó, majd hat perccel a rendes játékidő lefújását megelőzően Rahn megszerezte a második gólját is (a magyarok ellen ezen a vb-n összesen háromszor volt eredményes). A hátralévő időben Puskás hiába egyenlített ki, a játékvezető a gólt érvénytelenítette les miatt, így kialakult a 3–2-es nyugatnémet győzelem. Ezzel az Aranycsapat négy éven keresztül tartó (1950. május 14. – 1954. július 4.) veretlenségi sorozata megszakadt, amely 32 egymást követő mérkőzésből áll. A Nationalelf első alkalommal lett világbajnok, a döntőt Németországban „A berni csoda” (németül: Das Wunder von Bern) néven tartják számon. Ez a váratlan győzelem euforikus érzést váltott ki a háború utáni kettéosztott Németországban. A diadal lényeges szerepet töltött be az Német Demokratikus Köztársasággal való, a háborút követő ideológiai alap létrehozásában.

Sikertelen világesemények

Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kellett játszaniuk, mivel címvédőként automatikusan résztvevők voltak. A csoportkör során a kvartett élén végeztek Észak-Írország, Csehszlovákia és Argentína előtt. A torna egyenes kieséses szakaszában a negyeddöntőben a négy évvel korábbi világbajnoksághoz hasonlóan Jugoszláviával találkoztak, s jutottak tovább 1–0-s győzelemmel. A göteborgi elődöntőben a házigazda Svédország ellen 3–1-es vereséget szenvedtek. A bronzmérkőzésen a Just Fontaine vezette franciák 6–3-as vereséget mértek a nyugatnémetekre, Fontaine négy gólt szerzett a mérkőzésen.

A csalódást keltő világbajnoki negyedik hely után az első ízben megrendezett, 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságra nem nevezett az NSZK, csakúgy, mint az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra sem. A két Európa-bajnokság (az első két kiírás még Európai Nemzetek Kupája néven futott) közötti 1962-es labdarúgó-világbajnokságon való részvételt a selejtezőcsoportban Észak-Írország és Görögország megelőzésével sikerült biztosítani. A csoportmérkőzéseket akadálytalanul vette a nyugatnémet csapat (Olaszország ellen 0–0, Svájc ellen 2–1, a házigazda Chile ellen 2–0), így csoportelsőként jutott be a negyeddöntőbe. Az ellenfele az egymást követő harmadik világbajnokságon is Jugoszlávia volt, azonban ez alkalommal nem sikerült az elődöntőbe jutás, Petar Radaković 85. percben szerzett gólja kiejtette az NSZK-t.

A sikertelenül végződött nemzetközi tornák miatt a DFB változtatásokat eszközölt. Bevezették a professzionizmust, a Regionalligák legjobb klubjait összegyűjtötték az újonnan létrehozott Bundesligába. A szövetségi kapitányi posztot 28 évig betöltő Herberger helyére Helmut Schönt nevezték ki 1964-ben.

Emlékezetes vereségek: a Wembley-gól és Az Évszázad Mérkőzése

Az 1966-os világbajnokságra a selejtezőcsoportban Svédországot és Ciprust megelőzve sikerült kijutni. A csoportküzdelmek során a csoport élén végeztek a svájciak 5–0-s és a spanyolok 2–1-es legyőzésének, illetve az Argentína elleni 0–0-s döntetlennek köszönhetően. A negyeddöntőben Uruguayt 4–0-ra, a Szovjetuniót 2–1-re verték, így bejutottak a fináléba. A döntőt a házigazda Anglia ellen vívták. A 93 000 néző előtt rendezett találkozó nagy izgalmakat hozott, a vezetést az NSZK szerezte meg a 12. percben Helmut Haller találatával, amit Geoff Hurst hat perccel később kiegyenlített. A második félidőben Martin Peters megfordította az eredményt, a nyugatnémetek a 89. percben alakították az eredményt 2–2-es döntetlenre Wolfgang Weber góljával. Weber találata vitatott körülmények között született, mivel a labda a játékos kezét is érintette, mielőtt a gólvonalon túlra juttatta volna azt. Németországban Geoff Hurst hosszabbításban szerzett első gólja Wembley-gól néven vált ismertté, amely máig a vita tárgyát képezi. A későbbi videó felvételeken az látszik, hogy a labda nem haladt át a gólvonalon, miután lepattant a keresztlécről. Mivel a svájci játékvezető, Gottfried Dienst nem látta tisztán az esetet, a szovjet partjelző Tofik Bahramov véleményére támaszkodva tévesen gólt ítélt. Amíg a nyugatnémetek erőteljes nyomást gyakoroltak az egyenlítés érdekében, egy néző behatolt a pályára az utolsó percben, és Hurst újabb vitás találatot szerzett, mellyel kialakult a 4–2-es angol győzelem.

Az Évszázad Mérkőzése emléktáblája az Estadio Aztecaban

Az 1970-es világbajnokság selejtezőit vereség nélkül vívta meg (egyedül Skócia ellen játszott egy 1–1-es döntetlent Glasgowban, Ausztriát és Ciprust oda-vissza megverte), így bebiztosította a világbajnoki részvételét. A vb-csoportkörében száz százalékos teljesítménnyel végzett csoportja élén. A negyeddöntőben a címvédő Angliával játszhattak, ami lehetőséget adott a visszavágóra. Az angolok a 49. percben már 2–0-ra vezettek Alan Mullery és Martin Peters góljával, így újabb vereség volt kilátásban. Azonban a nyugatnémetek a 76. percre ledolgozták kétgólos hátrányukat, előbb Franz Beckenbauer szépített, majd Uwe Seeler egyenlített. A rendes játékidőben nem született több találat, így hosszabbításra került sor. A 108. percben Gerd Müller révén újabb nyugatnémet gól esett, amivel beállította a 3–2-es végeredményt. A negyeddöntőben aratott siker eredményeként az elődöntőben az olasz labdarúgó-válogatott ellen léphetett pályára a Mannschaft az Estadio Aztecában. A Németországban (németül: Jahrhundertspiel) és Olaszországban (olaszul: Partita del secolo) is Az Évszázad Mérkőzése néven közismert találkozó hatalmas izgalmakat hozott. Az olaszok Roberto Boninsegna révén már a 8. percben megszerezték a vezetést, amit Karl-Heinz Schnellinger a mérkőzés rendes játékidejének utolsó, 90. percében egyenlített ki. Emlékezetes volt, hogy Franz Beckenbauer kificamodott vállal is a pályán maradt, mivel addigra már mindkét cserelehetőségüket kihasználták. A hosszabbításban négy perc elteltével Nyugat-Németország Gerd Müller góljával a vezetést is megszerezte, amit újabb négy perc elteltével Tarcisio Burgnich egalizált. Hat perccel később, a 104. percben Luigi Riva újra egygólos előnyhöz juttatta az Azúrkékeket. Ismételten hat perc kellett a következő találathoz: Müller második gólja 3–3-as döntetlenre alakította az eredményt. Amíg a televízió ismételte a nyugatnémet gólt, addig Gianni Rivera a 111. percben megszerezte csapatának a győzelmet, és egyben döntőbe jutást jelentő találatot. A harmadik helyért rendezett mérkőzést 1–0-ra nyerték meg Uruguay ellen, az egyetlen gólt Wolfgang Overath szerezte. A torna gólkirálya Gerd Müller lett 10 találattal.

Az aranykorszak

Az 1971-ben csapatkapitánnyá kinevezett Beckenbauer vezette Nationalelfnek a világbajnokságon szerzett bronzérem után első ízben sikerül kijutni az Európa-bajnokságra (1968-ban nem sikerült kvalifikálni, előtte nem indultak). Az 1972-es belgiumi torna az elődöntőkkel kezdődött, ahol a rendező Belgium csapatát kapták ellenfélül. Müller két góljával 2–0-ra vezettek, a hazaiak csak szépíteni tudtak. A fináléban a magyarokat legyőző Szovjetunióval játszottak. A mérkőzés 3–0-s NSZK győzelmet hozott, Müller ismét duplázott, amivel a vb- után az Eb-gólkirályi címet is megszerezte. A története első Európa-bajnokságán szereplő nyugatnémetek rögtön kontinensbajnoki címet szereztek.

Pillanatkép az 1974-es vb-döntőjéből, a Hollandia–NSZK mérkőzésről

Az 1974-es vb-döntő kezdőcsapatai

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőin nem kellett rész venniük, mivel rendezőként automatikus résztvevőnek számítottak. A torna első csoportkörében az 1. csoportba kapott besorolást az NSZK, a kvartettet mellette az először vb-résztvevő Ausztrália, Chile és az ugyancsak első világbajnokságát teljesítő NDK alkotta. A nyugatnémetek első két találkozójukat győzelemmel abszolválták (Chile ellen 1–0, Ausztrália ellen 3–0), míg az utolsó mérkőzésre a szomszédos Német Demokratikus Köztársaság ellen került sor. A csatát a keletnémetek nyerték 1–0-ra, így az NSZK a második helyen végzett csoportjában. A második csoportkörben már nem hibázhattak, mivel csak a csoportelső jutott be a döntőbe. Nem is tették, Jugoszlávia, Svédország és Lengyelország legyőzésével bejutottak a döntőbe, ahol az ellenfél a holland labdarúgó-válogatott volt. A Müncheni Olimpiai Stadionban a mérkőzés első percében Johan Cruijff szólóját követően Uli Hoeneß a büntetőterületen belül szabálytalanságot követett el. A megítélt tizenegyest Johan Neeskens értékesítette a 2. percben. A játékvezető a nyugatnémeteknek is büntetőt ítélt, amit Paul Breitner a 25. percben váltott gólra, majd a félidő vége előtt a 43. percben Gerd Müller megszerezte a vezetést is. A második játékrészben nem esett gól (habár Müller a kapuba talált, de azt les miatt nem adták meg), így a hazai környezetben játszó nyugatnémetek 2–1-es győzelmükkel másodszorra is világbajnokok lettek. Müllernek ez volt az utolsó találata a nemzeti csapatban, a vb után visszavonult a válogatottból. A két világbajnokságon szerzett összesen 14 góljával megdöntötte Just Fontaine 13 gólos rekordját (a francia egyetlen vb-n, 1958-ban szerezte az összest), ami 2006-ig fennállt, és amelyet Ronaldo döntött meg 15 találattal (a brazil három tornán szerezte góljait). Az NSZK az egyetlen válogatott, amely Európa-bajnokként lett világbajnok is (Franciaország is birtokolta egy időben a két címet, de ők előbb vb-győztesek lettek, és utána kontinensbajnokok).

A 70-es és 80-as évek

Az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra a sikeresen teljesített kvalifikáció után címvédőként érkeztek. Az elődöntővel kezdődő kontinenstornán a jugoszlávok ellen a 30. percben már 2–0-s hátrányba kerültek. A 82. minutumra sikerült ledolgozni a hátrányt, és a hosszabbításban a győzelmet is megszerezték, többek között Dieter Müller mérkőzésen elért mesterhármasának köszönhetően. A döntőben a Hollandiát kiejtő Csehszlovákia ellen léptek pályára. A nyugatnémetek számára ismét rosszul alakult a találkozó, a 25. percben ezúttal is két góllal vezetett ellenfelük. Dieter Müller szépített három perccel később, míg Bernd Hölzenbein a rendes játékidő vége előtt egy perccel döntetlenre alakította az eredményt. A ráadásban nem született gól, így büntetőpárbajra került sor, ahol a csehszlovákok az első négy büntetőt értékesítették, míg az NSZK részéről Uli Hoeneß kihagyta a magáét. A csehszlovákok az utolsó lövésüknél sem hibáztak, így Nyugat-Németország ezüstérmes lett. A torna gólkirálya Dieter Müller lett négy találattal.

A sikertelen Eb-címvédési kísérlet után az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon lehetőségük volt a világbajnoki cím megvédésére. Regnáló bajnokként automatikus résztvevők voltak, az eseményre a csoportküzdelmek során csatlakoztak. Az első csoportkörben kevésbé meggyőző teljesítményt mutattak, Lengyelország mögött a második helyen végeztek (Lengyelországgal 0–0, Mexikó ellen 6–0, majd Tunézia ellen ismét egy gólnélküli döntetlen). Az elődöntőnek megfelelő második csoportkörben Olaszország ellen ezúttal is gólképtelen maradt a csapat. Ezt követően a hollandok ellen 2–2-es döntetlent játszottak. Az Ausztria elleni utolsó mérkőzésen meglepetésre 3–2-re kikaptak, s ennek következtében a harmadik helyen végeztek a csoportban, mindössze az őket legyőző osztrákokat előzték meg. A világbajnokságot követően Helmut Schön visszavonult a szövetségi kapitányi poszttól, helyére az addigi segédjét, Jupp Derwallt nevezték ki.

Derwall első tornája sikeres volt, mivel az 1980-as Európa-bajnokságot megnyerte a nyugatnémet válogatott. A csoportmérkőzések során Csehszlovákia, Hollandia és Görögország csapatával játszottak. Az első találkozón a csehszlovákok ellen Karl-Heinz Rummenigge góljával arattak 1–0-s győzelmet, majd a Hollandia elleni mérkőzésen Klaus Allofs szerzett három gólt, amivel a Nationalelf a 65. percben már 3–0-ra vezetett. Az Oranje a hajrára egygólosra csökkentette a hátrányát, ám végül nem esett több gól, így az NSZK nyert 3–2-re. Az utolsó csoportmérkőzésen a görögök ellen 0–0-s döntetlen született, ami a csoportelsőséget, és ezáltal a döntőbe jutást eredményezte a nyugatnémeteknek. A döntőt a belgákkal játszották, ahol a gól nélküli első félidőt követően 2–1-re nyertek Horst Hrubesch duplájával, így megszerezték második Európa-bajnoki címüket. Az esemény gólkirálya Allofs lett a Hollandia elleni mesterhármasának köszönhetően.

Az 1982-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőin meggyőző teljesítménnyel szerepeltek: mind a nyolc mérkőzésüket megnyerték, Ausztriát, Bulgáriát, Albániát és Finnországot hazai pályán és idegenben egyaránt legyőzték, ráadásul kétszer is gólzáporos mérkőzésen diadalmaskodtak, mivel a finnek ellen 7–1-re, az albánok ellen pedig 8–0-ra nyertek otthon. A torna első csoportkörében Rummenigge nagyszerű teljesítményt mutatott, az Algéria elleni 2–1-re elveszített találkozón ő szerezte az NSZK egyetlen találatát, a Chile elleni 4–1-es siker során pedig háromszor talált az ellenfél kapujába. Az osztrákok elleni mérkőzés a csoportelsőségről döntött. A nyugatnémetek 1–0-ra nyertek, s mivel még az előző napon Algéria 3–2-re verte Chilét, így hármas holtverseny alakult ki a csoportban. Az első helyet az NSZK szerezte meg jobb gólkülönbségének köszönhetően, mellette még Ausztria jutott tovább. A második csoportkörben már csak három csapat szerepelt egy csoportban. Az NSZK Angliával és Spanyolországgal együtt alkotta a B csoportot. Az angolok ellen gólnélküli döntetlen lett a találkozó végeredménye, míg a hazai pályán játszó spanyolokat 90 089 néző előtt a Santiago Bernabéu stadionban verték meg 2–1-re. Ismételten csoportelsőként jutottak tovább, az elődöntőben Franciaország ellen 3–3-as döntetlent követően 5–4-re nyertek a büntetőpárbajban. A döntőben Olaszországgal mérkőztek, ahol az Azzurri már háromgólos előnyre tett szert, a nyugatnémetek számára végül csak a szépítés sikerült. Jupp Derwall kapitánykodása során a második nemzetközi tornáján vezette döntőbe az NSZK csapatát, ezúttal azonban ezüstérmesek lettek.

A sikeresen megvívott Eb-selejtezőket követően az 1984-es kontinenstornára címvédőként érkeztek, ám maga a torna már nem sikerült ennyire jól. A csoportkörben a Portugália elleni nyitómérkőzésükön 0–0-s eredmény született, amit a Románia elleni 2–1-es győzelem követett, ahol Rudi Völler szerezte mindkét nyugatnémet gólt. A spanyolok ellen 1–0-ra kikaptak, ami a korai kiesést eredményezte.

Beckenbauer kapitányi sikere

Az Eb-kudarc után Franz Beckenbauert nevezték ki szövetségi kapitánynak a válogatott élére. A játékosként 1974-ben világbajnok edző sikeresen kijuttatta az 1986-os világbajnokságra a válogatottat. Ott a csoportkörben némi meglepetésre a dánok mögött csak a második helyen jutottak be a nyolcaddöntőbe. Az ellenfelük a marokkói labdarúgó-válogatott volt, akiket Lothar Matthäus 87. percben szerzett góljával vertek meg, s jutottak tovább. A Mexikó elleni negyeddöntőben gólnélküli döntetlent értek el, a tizenegyesrúgások során azonban nem rontottak a nyugatnémet játékosok a 4–1-re megnyert büntetőpárbaj során, így az utolsó rúgásokra nem kellett sort keríteni. Érdekesség, hogy Toni Schumacher Sergio Goycocheával együtt tartja a rekordot a világbajnokságok büntetőpárbajai során a legtöbb hárított tizenegyes tekintetében, négy védéssel. Az 1982-es vb-hez hasonlóan az elődöntőben itt is a franciák ellen kellett pályára lépni, ezúttal azonban kétgólos győzelmükkel biztosították a döntőbe jutást. Az Argentínával vívott finálé az NSZK szempontjából rosszul alakult, mivel 55 perc elteltével 2–0-s hátrányba kerültek. A 74. percben Rummenigge szépített, majd hat perccel később Völler egyenlített. Újabb három perc elteltével az argentinok ismét előnyhöz jutottak, ám ezt követően a nyugatnémetek már nem tudtak egalizálni. A Mannschaft az egymást követő második világbajnokságán lett ezüstérmes.

A nyugatnémetek abban bíztak, hogy hazai pályán sikerül megnyerniük az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságot. Rendezőként nem kellett részt venniük a selejtezőkben. A csoportkör során Olaszország ellen egy 1–1-es döntetlennel kezdték a tornát, amit a Dánia és a Spanyolország elleni győzelmek követtek, mindkét alkalommal 2–0 arányban diadalmaskodtak. Az elődöntőben Hollandia ellen játszottak, ahol az 55. percben Matthäus büntetőjével megszerezték a vezetést, végül mégis a hollandok jutottak be a döntőbe Ronald Koeman tizenegyes-góljának és Marco van Basten találatának köszönhetően.

A csalódást keltő Eb után az 1990-es világbajnokságra Hollandia mögött a második helyen kvalifikálta magát a nyugatnémet csapat. Ez volt az utolsó olyan labdarúgótorna, amelyen Nyugat-Németország (NSZK) néven szerepeltek, ugyanis a finálé után három hónappal Németországot újraegyesítették. A tornán csoportelsőként biztosította a helyét a nyolcaddöntőbe, két alkalommal is gólgazdag mérkőzést játszott a csapatkapitánynak kinevezett Lothar Matthäus vezette csapat: Jugoszlávia ellen 4–1-re, az Egyesült Arab Emírségek ellen pedig 5–1-re nyertek. Matthäus, Klinsmann és Völler mindkét találkozón eredményes tudott lenni. Az utolsó találkozójukon Kolumbia ellen Pierre Littbarski révén ugyan a 89. percben megszerezték a vezetést, de az egy perccel később Freddy Rincón kiegyenlítette. A legjobb tizenhat között Hollandia ellen 2–1-re nyertek, majd a negyeddöntőben Csehszlovákiát verték meg 1–0-ra. Az Anglia elleni elődöntőben a rendes játékidőben 1–1-es döntetlen született, és mivel a hosszabbításban nem esett újabb gól, így a tizenegyespárbaj következett. A nyugatnémetek mind a négy büntetőjüket értékesítették, míg az angol játékosok közül az utolsó két lövő hibázott, ennek köszönhetően az NSZK jutott tovább 4–3-as sikerével. A döntőbeli ellenfele az ugyancsak büntetőkkel továbbjutott Argentína volt. A mérkőzés az előző világbajnokság fináléjának „visszavágója” volt, a találkozó egészen a 85. percig gól nélkül zajlott, amikor Andreas Brehme értékesítette az NSZK javára megítélt tizenegyest. A Nationalelf egymást követő harmadik alkalommal jutott be a világbajnokság döntőjébe, a két ezüstérem után most nyerniük sikerült, így harmadik alkalommal lettek világbajnok. Beckenbauer Mário Zagallo után a második ember lett, aki világbajnokságot nyert játékosként és edzőként egyaránt, azonban az első olyan, aki csapatkapitányként és szövetségi kapitánykánt is megtette ezt.

Az újraegyesülés után

Németország a FIFA-világranglistán (1992 december – 2008 szeptember)

1990. februárjában az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőtornájának sorsolásakor az NDK és az NSZK egyaránt az 5. csoportba került. Azonban az újraegyesítésének folyamata már 1989-ben megkezdődött. A „két Németország” egyesítése már augusztusban megtörtént, noha a politikai értelemben vett egyesítést csak 1990. október 3-án deklarálták. A klubok és a játékosok korábban csatlakoztak a DFB-hez, és a bajnokság új idénye ez alatt már elkezdődött. Nyugat-Németország augusztus 29-én Portugália ellen egy barátságos mérkőzés keretein belül lépett pályára, amelyen a FIFA szabályainak értelmében nem léphettek pályára azok a játékosok, akik korábban az NDK színeiben voltak válogatottak. A Svédország elleni barátságos találkozón és a Luxemburg elleni Európa-bajnoki selejtezőn ugyanez volt a helyzet. Tervbe volt véve, hogy a korábban kiírt Kelet- és Nyugat-Németország közötti selejtezőt megrendezik barátságos mérkőzésként az újraegyesítést ünnepelve, azonban ezt a tervet törölték. Az első mérkőzés, amelyen az egységes Németország pályára lépett, és a korábbi NDK válogatott labdarúgók is szerepelhettek (úgy mint Matthias Sammer és Ulf Kirsten), a december 19-i Svájc ellen 4–0-ra megnyert találkozó volt, ahol Rudi Völler már az 1. percben vezetéshez juttatta a németeket.

A világbajnoki cím megnyerése után Beckenbauer leköszönt a kapitányi posztról, utódja az addigi segítője, Berti Vogts lett. A csapat a várakozásoknak megfelelően kijutott az 1992-es Európa-bajnokságra. A tornán csoportmásodikként jutottak be az elődöntőbe, ahol a házigazda svédeket ejtették ki 3–2-es győzelmüknek köszönhetően. A döntőben az Eb meglepetéscsapatával, Dániával találkoztak, akik az eredetileg résztvevő, de a Délszláv háború miatt kizárt Jugoszlávia helyett szerepeltek az eseményen. A fináléban a németek végül 2–0-s vereséget szenvedtek. Karl-Heinz Riedle a kontinenstorna társgólkirálya lett negyedmagával.

Lothar Matthäus büntetője Bulgária ellen az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében

Az 1994-es világbajnokságra címvédőként érkeztek (a selejtezőkön nem kellett szerepelniük). A csoportból többek között Jürgen Klinsmann remeklésével sikerült továbbjutni, aki négy gól szerzett (csapata a csoportmérkőzések alatt összesen ötöt). A nyolcaddöntőben Belgiumnál 3–2 arányban bizonyultak jobbnak, a negyeddöntőben Bulgária ellen mérkőztek. A világbajnoki negyeddöntőben a második félidő elején Matthäus tizenegyesgóljával ugyan megszerezték a vezetést, de Bulgária megfordította a mérkőzés eredményét, kiejtve ezzel Németországot.

Az első alkalommal 16 csapat részvételével megrendezett 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságon jól szerepelt a Nationalelf. Csehország ellen 2–0-ra, Oroszország ellen 3–0-ra nyertek, míg Olaszországgal gólnélküli döntetlent játszottak a csoportkörben, amivel csoportelsőként biztosították a továbbjutásukat. A negyeddöntőben a horvátoknál bizonyultak jobbnak (2–1), az elődöntőben a rendező Anglia ellen 1–1-es döntetlent játszottak. A Puhl Sándor vezette mérkőzés 3. percében Alan Shearer szerezte meg a vezetést az angoloknak, amit Stefan Kuntz egyenlített ki, és alakította ki a végeredményt a 16. percben. A hosszabbítás sem hozott újabb gólt, így büntetőpárbaj döntötte el a finalista kilétét. Mindkét csapatból az első öt rúgó egyaránt értékesítette a büntetőt, a hatodik párosból Gareth Southgate lövését azonban Andreas Köpke kivédte, Andreas Möller a sajátját viszont belőtte, bejuttatva a németeket a döntőbe. Az Eb-finálé másik csapata az a Csehország volt, akikkel a csoportmérkőzések során egyszer már megmérkőztek. A találkozón a csehek jutottak előnyhöz Patrik Berger 59. percben szerzett tizenegyesgóljával. A mérkőzés hőse Oliver Bierhoff volt, aki a 73. percben kiegyenlített, majd a hosszabbításban a 95. percben szerzett aranygóljával meg is nyerték a mérkőzést, és ezáltal harmadik alkalommal az Európa-bajnokságot is. Németország ezzel az újraegyesítést követő első jelentős diadalát aratta. A torna legjobb játékosának Matthias Sammert választotta meg az UEFA.

Az 1998-as világbajnokság kvalifikációs tornáján Ukrajna és Portugália, valamint Örményország, Észak-Írország és Albánia előtt sorozatban a 12. világbajnoki szereplésüket biztosították be. Magán a tornán Eb-címvédőként már nem szerepeltek ennyire jól. A csoportjukból elsőként jutottak tovább, a nyolcaddöntőben Mexikót verték meg 2–1-re. A negyeddöntőben a horvátoktól sima, 3–0-s vereséget szenvedtek, így az egymást követő második alkalommal estek ki a torna ezen szakaszában. A világbajnokságot követően Vogts lemondott, helyére a szövetségi kapitányi posztra Erich Ribbecket nevezték ki.

Az új szakvezetővel felemás formát mutatott a német válogatott. Máltát mindössze 2–1-re verték meg az első mérkőzésükön, amit a Románia elleni 1–1-es döntetlen követett, így az első Eb-selejtezőt nem túl biztató körülmények között várták. A törökök elleni idegenbeli selejtezőn 1–0-s vereséget szenvedtek, így igazolódni látszottak a kételyek. Noha a soron következő, Moldova elleni, ugyancsak idegenbeli tétmérkőzésen 3–1-re nyertek, az ezt követő barátságos találkozókon nyeretlenek maradtak Hollandia (1–1), az Egyesült Államok és Kolumbia (3–3) ellen. Az újabb selejtezőkön azonban legyőzték Észak-Írországot és Finnországot is, de a skótok elleni hazai környezetben rendezett felkészülési mérkőzésüket 1–0-ra elbukták, ugyanakkor Moldova ellen kiütéses, 6–1-es győzelmet arattak az Eb-selejtezőn.

Az Európa-bajnoki cím birtokosaként meghívást kaptak az 1999-es konföderációs kupára, melyen első alkalommal vettek részt (noha az 1997-es tornán is indulási jogot szereztek ugyanezen a jogcímen, de akkor visszaléptek). A kupán egy nem túl erős kerettel vettek részt, aminek eredményeként már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek. A nyitómérkőzésükön Brazíliától 4–0-s vereséget szenvedtek, majd Új-Zéland ellen 2–0-ra nyertek. Az utolsó találkozójukon az Egyesült Államok ellen 2–0 arányban maradtak alul, így kiestek.

2000-es labdarúgó-Európa-bajnokság

Ezt követően ismét Európa-bajnoki selejtezőket játszottak, melyeken veretlenek maradtak, így kijutottak a kontinenstornára. Ezután Norvégia ellen újra sikerült barátságos mérkőzést nyerniük, amit egy 2–1-es vereség és két 1–1-es döntetlen követett. Az Eb előtti utolsó két felkészülési találkozójukat azonban megnyerték, először a csehek ellen bizonyultak jobbnak 3–2-re, majd Liechtenstein válogatottját győzték le 8–2-re. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon egy magas átlagéletkorú csapattal szerepeltek. Az első csoportmérkőzésükön Románia ellen csak 1–1-es végeredmény született, Angliától 1–0-ra, Portugáliától pedig (amely már két forduló után bebiztosította a továbbjutását) 3–0-ra kaptak ki. A csoport legutolsó helyén végeztek egyetlen rúgott góllal. A német válogatott történetében Ribbeck az egyetlen olyan szövetségi kapitány, aki semmilyen sikert sem tudott elérni. A kiábrándító Eb-szereplést követően Ribbecket menesztették, helyére Rudi Völlert nevezték ki eleinte átmeneti jelleggel, később azonban állandósítva a posztján, mivel az utódnak szánt Christoph Daum kábítószer botrányba keveredett.

Völler első mérkőzésén Spanyolország ellen játszottak, ami az egyetlen felkészülési találkozó volt a világbajnoki-selejtezőket megelőzően. A debütálás jól sikerült, mivel Mehmet Scholl és Alexander Zickler két-két góljával 4–1-es győzelmet arattak. A selejtezőket jól kezdték, a görögöket 2–0-ra, az angolokat Londonban 1–0-ra verték meg. A dánok és a franciák elleni felkészülési mérkőzéseiken vereséget szenvedtek, a vb-selejtezőkön viszont négyszer is veretlenek maradtak (a finnekkel játszottak 2–2-es döntetlent), és a közbeékelődött Szlovákia elleni barátságos mérkőzésen is 2–0-ra győztek. Az Anglia elleni hazai visszavágót megelőzően Magyarországgal játszottak Budapesten, ahol 5–2-es győzelmet arattak. Az angolok elleni selejtező azonban rosszul sikerült, 5–1-es vereséget szenvedtek. Az utolsó játéknapot megelőzően az angolok és a németek azonos pontszámmal álltak a csoport élén, és habár az angolok hazai pályán csak 2–2-es döntetlent játszottak a görögökkel, a németek nem tudták kihasználni a lehetőséget a csoportelsőség kivívására, mivel otthon 0–0-s döntetlent játszottak Finnországgal. A német nemzeti csapat története során először kényszerült arra, hogy pótselejtezőt játsszon, ahol ellenfele Ukrajna volt. Az első mérkőzésen Kijevben 1–1-es döntetlen született, ám a visszavágón 4–1-re nyertek a németek (az első mérkőzésen is eredményes Michael Ballack kétszer is eredményes volt), így bebiztosították a részvételüket a világbajnokságon.

A 21. században

2002–2006

A 2002-es világbajnokság közeledtével alacsonyak voltak a német csapattal kapcsolatos elvárások a nehézkesen megvívott selejtezőket követően (habár a kijutás utáni felkészülési mérkőzéseken jól szerepeltek: Izrael ellen 7–1, az Egyesült Államok ellen 4–2, Kuvait ellen 7–0, Ausztria ellen 6–2, és két 1–0-s vereség Argentínától és Walestől). A tornán viszont roppantul erősen kezdtek, Szaúd-Arábiát 8–0-ra verték meg az első mérkőzésükön, ahol a nyolc gólt hat játékos szerezte (érdekesség, hogy a mesterhármast elérő Miroslav Klose az összes találatát fejjel szerezte). Az írek ellen egészen a 92. percig vezettek, amikor Robbie Keane egyenlített, kialakítva az 1–1-es végeredményt, Kamerunt pedig 2–0-ra verték (Klose további két gólt fejelt, mindkét mérkőzésen egy-egy találatot szerzett). Az egyenes kieséses szakaszban Paraguay ellen a 88. percben szerezték meg a vezetést és egyben a győzelmet Oliver Neuville találatával. Az Egyesült Államokat ugyancsak 1–0-ra verték meg, míg az elődöntőben a házigazda dél-koreaiakat verték Ballack góljával, aki a mérkőzésen kapott sárga lapja miatt nem szerepelhetett a döntőben. A finálé brazil fölényt hozott, melyet Ronaldo két góljával Brazília nyert meg. A torna legjobb játékosának Oliver Kahnt választották meg, aki az egyetlen olyan kapus, aki Világbajnoki aranylabdát kapott. Kahn emellett a Jasin-díjat is megkapta, ami a világbajnokság legjobb kapusának járó elismerés. A 2003-as konföderációs kupán világbajnoki ezüstérmesként részvételi jogot szerzett, de a tornán nem kívántak részt venni.

A 2004-es Európa-bajnokság kezdőcsapatai a Németország–Csehország csoportmérkőzés előtt

A soron következő Eb-selejtezőket sikerrel teljesítették, így a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságon indulási jogot szereztek. Ott azonban győzelem nélkül már a csoportkör után kiestek. A torna után Völler lemondott, mivel a média folyamatosan bírálta. Ennek következtében a válogatott élére hat éven belül már a harmadik szövetségi kapitányt kellett megtalálnia a szövetségnek, holott azelőtt 75 évig mindössze hat szakvezető irányította a nemzeti csapatot. A lehetséges jelöltek között szerepelt Ottmar Hitzfeld és Otto Rehhagel is, valamint a korábbi válogatott Jürgen Klinsmann, aki ezt megelőzően soha sem töltött be vezetőedzői posztot. Az edzői tapasztalatok és a licenc hiánya miatt Joachim Löwöt nevezték ki mellé segítőnek. Klinsmann fő feladata az volt, hogy a hazai rendezésű 2006-os világbajnokságon jó eredményt érjen el a válogatottal. Klinsmannék első tornája a világbajnokságot felkonferáló 2005-ös konföderációs kupa volt, melyen rendezőként szerepeltek. A csoportmérkőzések során Ausztrália ellen 4–3-ra nyertek, Tunéziát 3–0-ra győzték le, Argentína ellen 2–2-es végeredmény született, így csoportgyőztesként jutottak be az elődöntőbe. Ott a brazilok ellen kétszer is hátrányba kerültek, amiket mindkétszer két perc alatt ledolgoztak, azonban a 76. percben esett brazil gólra már nem tudtak válaszolni. A bronzmérkőzésen Mexikóval találkoztak, és nyertek a hosszabbításban 4–3-ra. Németország Klinsmann vezetésével története első érmét szerezte meg a konföderációs kupán.

A 2006-os vb-n való automatikus részvétel miatt csak barátságos mérkőzéseket játszottak a torna kezdetéig. A válogatott és egyben a világbajnokság nyitómérkőzése a Costa Rica elleni 4–2-re megnyert, eseménydús találkozó volt. A lengyelek ellen a 91. percben szerzett góllal nyertek 1–0-ra, az utolsó csoportmérkőzésükön Ecuadornál bizonyultak jobbnak 3–0-ra. A nyolcaddöntőben Svédország ellen Lukas Podolski 4. és 12. percben szerzett góljával 2–0-ra nyertek, majd a negyeddöntőben az argentinokkal ugyan 1–1-es döntetlent játszottak, de a büntetőpárbajban 4–2-re győztek. Az elődöntőben az olasz válogatott ellen léptek pályára, a rendes játékidőben nem esett gól. Már a kétszer 15 perces hosszabbításból is csak egy perc volt hátra, amikor előbb Fabio Grosso talált be a 119. percben, majd két minutummal később Alessandro Del Piero is gólt szerzett, megfosztva ezzel a németeket attól, hogy hazai pályán 1974 után ismét világbajnoki-döntőt játszanak. A harmadik helyért rendezett találkozón Bastian Schweinsteiger remeklésének köszönhetően 3–1-es győzelmet arattak Portugália ellen. A Világbajnoki aranycipőt Miroslav Klose kapta meg, a legjobb fiatal játékosnak járó díjat Lukas Podolskinak adták. A vb után Klinsmann leköszönt a posztjáról.

2008–2012

A 2008-as Eb-döntő kezdőcsapatai

A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek az addigi segédedző Joachim Löw vezetésével vágtak neki, ahol a csoportbeli ellenfelei Ciprus, Csehország, Írország, San Marino, Szlovákia és Wales voltak. A Nationalelf jól kezdte a selejtezősorozatot, San Marino ellen 13–0-s, kiütéses győzelmet aratott (jelenleg ez San Marino legnagyobb arányú veresége), a találkozón Podolski négy gólt lőtt, Schweinsteiger, Klose és Thomas Hitzlsperger pedig kétszer talált be az ellenfél kapujába. 2007. október 13-án az írek elleni 0–0-s döntetlennel első csapatként kvalifikálták magukat a 2008-as Eb-re. Az Allianz Arenában rendezett Csehország elleni "tét nélküli" mérkőzésen 3–0-s vereséget szenvedtek, amivel a csoport második helyére csúsztak vissza, ahonnan a selejtezőtorna végéig nem is mozdultak el. A D jelű selejtezőcsoport legeredményesebb játékosa a nyolcgólos Lukas Podolski volt. Az Európa-bajnokság csoportmérkőzései során Lengyelország 2–0-s legyőzésével kezdtek (Podolski duplázott), majd a horvátoktól szenvedtek meglepő, 2–1-es vereséget, ráadásul Bastian Schweinsteigert Frank de Bleeckere játékvezető ki is állította a mérkőzés 92. percében. Az Ausztria elleni feszült hangulatú (Manuel Mejuto González mindkét szövetségi kapitányt, Josef Hickersbergert és Joachim Löwöt is elküldte a kispadtól a 41. percben), és a továbbjutást eldöntő találkozót Michael Ballack szabadrúgásgóljával megnyerték, így bejutottak a negyeddöntőbe. Ott az A csoport győztesével, Portugáliával mérkőztek meg az eltiltott Löwöt helyettesítő Hans-Dieter Flick segédedző vezetésével. A 26. percre már 2–0-s vezetésre tettek szert Schweinsteiger és Klose találataival, a félidő előtt Nuno Gomes szépített, a 61. percben Ballack góljával 3–1-re vezettek, végül Hélder Postiga állította be a 87. percben a végeredményt. Az elődöntőben a torna meglepetéscsapa, Törökország ellen léptek pályára, ahol egy izgalmas találkozón nyertek 3–2-re Philipp Lahm 90. percben szerzett góljával. Június 29-én a döntőben Spanyolország 1–0-ra nyert ellenük Fernando Torres góljával, így ezüstérmesként zárták a tornát.

Az Európa-bajnokság után Joachim Löw a játékoskeret megfiatalításába kezdett, így olyan játékosokat válogatott be, mint René Adler, Serdar Tasci vagy Mesut Özil, tette mindezt azért hogy versenyhelyzetet alakítson ki, ám a keret tagjai között ez feszültség kialakulásához vezetett. A 2010-es labdarúgó-világbajnokság-selejtezőjében Németország azonos csoportba került Azerbajdzsán (melyet Berti Vogts korábbi német kapitány irányít), Finnország, Liechtenstein, Oroszország és Wales csapatával.

A nehéz selejtezőcsoport ellenére – melyben szerepelt a legutóbbi Európa-bajnokságon elődöntős Oroszország – Németország jól kezdte a szereplését, és Dortmundban 2–1-re legyőzte az oroszokat, ahol az első játékrészben dominált a németek játéka, és erős nyomás alatt tartották ellenfelüket. Azonban a Szbornaja a selejtezők hátralévő részében jó teljesítményt mutatott, s így egészen az utolsó előtti mérkőzésig életben tartotta a csoportgyőzelemre való esélyét. A moszkvai találkozót műfüves borítású pályán rendezték meg, ezért Németország nehéz küzdelmet várt. Mindezek ellenére a németek stabilan védekeztek, és megakadályozták az összes orosz támadást, majd Mesut Özil betört az orosz büntetőterületen belülre, és Miroslav Klosehoz passzolta a labdát, aki így megszerezte a győztes gólt. Németország veretlenül nyerte meg a selejtezőcsoportját, és jutott ki a 2010-es Dél-afrikai világbajnokságra.

A 2009. november 14-i Chile elleni barátságos mérkőzést Robert Enke halálesete miatt lemondták. A Hannover 96 kapusa tagja volt a bővebb keretnek, azonban sérülés miatt nem került be. Enke esélyes lett volna a 2010-es vb-csapat első számú kapus posztjára. Az eset megrázta az egész válogatottat.

A vb-re való felkészülés jegyében négy mérkőzést játszottak. Elefántcsontparttal szemben 2–2-es döntetlen született, Argentínától hazai pályán 1–0-ra kaptak ki, Máltát 3–0-ra verték. Az egyetlen idegenbeli barátságos mérkőzésüket Magyarország ellen játszották, amely a vendég német csapat 3–0-s sikerét hozta. Az utolsó felkészülési találkozón a bosnyákokkal mérkőztek meg, ami a Nationalelf 3–1-es győzelmével végződött.

A 2010-es világbajnokság sorsolását 2009. december 4-én tartották. A németek a D csoportba kerültek Ausztrália, Szerbia és Ghána társaságában. A torna során Németország meggyőző, támadó szellemű, látványos játékot mutatott. Az Ausztrália elleni első csoportmérkőzésüket 4–0-ra nyerték meg, míg a második találkozón kikaptak 1–0-ra a szerbektől. Az utolsó mérkőzésen a továbbjutásért léptek pályára Ghána ellen, végül Mesut Özil góljával 1–0 arányban legyőzték az afrikaiakat.

A legjobb 16 között Angliát 4–1-re verték (ahol Frank Lampard szabályos gólját nem adták meg). A negyeddöntőben Argentínát ütötték ki 4–0-ra. A mérkőzésen Miroslav Klose a 100. válogatottságát ünnepelte, és két góljának köszönhetően beérte az örökranglistán Gerd Müllert, aki 14 világbajnoki góljával a legeredményesebb német játékos volt. A július 7-i elődöntőben Spanyolországtól 1–0-s vereséget szenvedtek. A harmadik helyért rendezett mérkőzésen 3–2-re nyertek Uruguay ellen, így a csapat bronzérmesként zárta a tornát.

A torna alatt összesen 16 gólt szereztek, míg a győztes spanyolok mindössze nyolcat. Az 1982-es világbajnokságon szereplő brazil csapat óta a német az első, amely a legtöbb szerzett találat ellenére nem tudta megnyerni a világbajnokságot.

A csapat vb-kerete igencsak nemzetközivé vált, mivel a 23 fős játékosállományból 11 labdarúgó származása okán szerepelhetett volna másik válogatottban is. További érdekesség, hogy az 1934-es torna óta ez volt a legfiatalabb átlagéletkorral (24,96 év) rendelkező német válogatott keret, amely részt vett a világbajnokságon.

2012–2014

A német válogatott 2011-ben

A német válogatott a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében egymás után tízszer nyert, így történelmet írt, mert eddig még sosem sikerült az Eb-selejtezők történetében egymás után tízszer győzniük. Az Európa-bajnokságon négy győzelmet szereztek, a 2010-es világbajnokság bronzmérkőzését is beleszámítva egymás után 15-ször győztek tétmérkőzésen, ezzel új rekordot állítottak fel.

Németország az Európa-bajnokságot a „halálcsoport” kifejezéssel illetett B csoportban kezdte, melynek tagja volt a 2010-es világbajnokság ezüstérmese, Hollandia, valamint Dánia és Portugália. A németek történetük során először magabiztosan három győzelemmel kezdtek: az első mérkőzésen Portugália csapatát Mario Gómez 72. percben szerzett találata révén 1–0 arányban győzték le a németek, ezt követően a torna esélyesét, Hollandiát Mario Gómez két első félidei találatával 2–1-re győzték le németek, majd a csoportelsőséget Dánia 2–1-re való legyőzésével biztosította be Németország. A negyeddöntőben Görögországgal küzdhettek meg a németek. A mérkőzést 4–2-re a németek nyerték meg. Azonban az elődöntőben megszakadt a győzelmi sorozat: az olasz Mario Balotelli kihasználva fizikai előnyét az negyeddöntőben gólt szerző Philipp Lahmmal szemben gólt lőtt Manuel Neuer hálójába, majd az első félidő során még megduplázta az olaszok előnyét, amire a németek válaszolni már csak Mesut Özil révén tudtak a rendes játékidő hosszabbításában, így Németország Olaszország ellen 1–2-re kikapva kiesett az elődöntőben.

A 2014-es VB-döntő kezdőcsapatai

Németország az európai C csoportban szerepelt a selejtezőkben, Svédország, Ausztria, Írország, Kazahsztán és Feröer mellett. A német csapat 2013. október 11-én, az utolsó előtti fordulóban megnyerte a csoportját és kijutott a világbajnokságra. 9 alkalommal győztek és egy Svédország elleni döntetlenjük volt, 36 gólt szereztek és 10-et kaptak. Németország a világbajnokság előtt a 2. volt a FIFA-világranglistán, előttük a világ- és Európa-bajnoki címvédő Spanyolország volt.

A világbajnokságon a G csoportba kerültek, Portugália, Ghána és az Egyesült Államok mellé. Az első mérkőzésükön Portugáliát verték 4–0-ra, majd Ghána ellen 2–2-t játszottak egy fordulatos mérkőzésen. A németek vezettek 1–0-ra, Ghána fordított, végül Németország egyenlített 2–2-re. Az utolsó mérkőzésen az Egyesült Államokat 1–0-ra győzték le, így csoportelsőként jutottak a nyolcaddöntőbe.

A győztes németek a trófeával

A nyolcaddöntőben Algéria ellen a rendes játékidőben 0–0 volt az állás, végül a németek a hosszabbításban 2–1-re nyerni tudtak. A negyeddöntőben Franciaország volt az ellenfél, Mats Hummels 13. percben szerzett góljával nyertek 1–0-ra, így megszakítás nélkül rekordnak számító negyedik alkalommal jutottak be az elődöntőbe. Az elődöntőben a házigazda brazil válogatott elleni mérkőzést fölényesen 7–1-re nyerték meg, az első félóra után már 5–0-ra vezettek. A csapat az elődöntőig bezárólag 17 gólt szerzett a világbajnokságon és 4-et kapott. Thomas Müller volt a legeredményesebb gólszerző, 5 góllal.

A világbajnokság döntőjét Mario Götze a hosszabbítás 113. percében szerzett találatával 1–0-ra Németország nyerte meg Argentína ellen, és története negyedik világbajnoki címét szerezte.

A világbajnokságot követően visszavonult a válogatottságtól a világbajnokságok történetében legtöbb, 16 gólt szerző Miroslav Klose, aki a brazil Ronaldo rekordját a Brazília–Németország mérkőzésen döntötte meg, Per Mertesacker, valamint a világbajnok válogatott csapatkapitánya, Philipp Lahm, aki tisztségét Bastian Schweinsteigernek adta át.

2014–2019

A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőjében a csoportjukban az első helyen végeztek, amelyet 2015. október 11-én biztosítottak be a Grúzia ellen.

2015. november 13.-án barátságos meccset játszottak Franciaország ellen Párizsban a terrortámadás-sorozat alatt. Négy nappal később a német válogatott Hollandia ellen játszott volna barátságos meccset Hannoverben, de a meccset biztonsági okokra hivatkozva nem tartották meg.

Az Európa-bajnokságon Ukrajnát 2–0-ra, Észak-Írországot 1–0-ra győzték le, Lengyelország ellen pedig 0–0-ás döntetlent játszottak a csoportkörben. A nyolcaddöntőben Jérôme Boateng, Mario Gómez és Julian Draxler góljával 3–0-ra verték Szlovákiát. A negyeddöntőben Olaszország ellen 1–1-es eredményt értek el és büntetőkkel jutottak tovább az elődöntőbe, ahol a házigazda Franciaországtól kaptak ki 2–0-ra. A 2014-es világbajnoki győzelmüknek köszönhetően részt vettek a 2017-es konföderációs kupán, ahol a csoportkörben Ausztráliát 3–2-re, Kamerunt 3–1-re győzték le, Chilével pedig 1–1-es döntetlent játszottak. Az elődöntőben Mexikót verték 4–1-re. A döntőben Lars Stindl góljával 1–0-ra legyőzték Chilét és megszerezték az első helyet. Ez volt az utolsó konföderációs kupa, mert a FIFA bejelentette, hogy többé már nem rendezik meg a sorozatot.

A 2018-as világbajnokság selejtezőinek C csoportjában mind a tíz mérkőzésüket megnyerték és kijutottak az oroszországi tornára. Az F csoportban szerepeltek Dél-Korea, Mexikó és Svédország társaságában. Az első csoportmérkőzésüket 1–0-ra elveszítették Mexikóval szemben. Svédország ellen hátrányba kerültek, de Marco Reus és Toni Kroos góljával sikerült fordítaniuk és megnyerniük a találkozót. A harmadik mérkőzésükön Dél-Korea ellen 2–0-ás vereséget szenvedtek és nem jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba.

A 2018-19-es UEFA Nemzetek Ligájában az A ligában Hollandia és Franciaország volt az ellenfelük. Hazai pályán 0–0-ás döntetlennel kezdtek a franciák ellen, amit a Hollandia elleni 3–0-ás idegenbeli vereség követett. Franciaországban kikaptak 2–1-re és 2–2-es döntetlennel fejezték be a sorozatot hazai pályán Hollandia ellen. A csoport utolsó helyén végeztek és kiestek a B ligába, de később módosítottak a szabályokon, így a németek maradtak az A ligában.

2020-as évek

A Nemzetek Ligája 2020-21-es kiírásban Spanyolország mögött a második helyen helyen végeztek az A ligában. A 2020-as Európa-bajnokság selejtezőiben nyolc mérkőzésből hetet megnyertek és Hollandiával egyetemben kijutottak az Európa-bajnokságra, amit a Covid19-pandémia miatt elhalasztottak egy évvel és 2021-ben került megrendezésre. Tavassazl bejelentették, hogy Joachim Löw távozik az Európa-bajnokságot követően. Egy hónappal később világbajnoki-selejtezőn Észak-Macedónia ellen 2–1-es vereséget szenvedtek hazai pályán. 2001 óta ez volt az első vereségük vb-selejtezőn, akkor Angliától kaptak ki 5–1-re. 2021. május 25-én bejelentették, hogy Löwöt Hansi Flick váltja a szövetségi kapitányi poszton.

Az Európa-bajnokságon az első mérkőzésüket elveszítették 1–0-ra Franciaország ellen. Portugáliát legyőzték 4–2-re, amiben két öngól is a segítségükre volt. Magyarország ellen 2–2-es döntetlennel zárták a csoportkört. Valamennyi találkozójuknak a müncheni Allianz Arena adott otthont. A nyolcaddöntőben Angliával kerültek szembe és a Wembley-ben rendezett találkozót elveszítették 2–0-ra. A tornát követően Hansi Flick vette át a munkát. 2021. október 11-én legyőzték Észak-Macedóniát 4–0-ra és első csapatként jutottak ki a 2022-es világbajnokságra. A 2022-23-as UEFA Nemzetek Ligájában az A ligában szerepeltek és a hat mérkőzésből egy győzelem és egy vereség mellett négy döntetlent játszottak. Olaszország és Magyarország mögött, Angliát megelőzve a harmadik helyen végeztek.

A 2022-es világbajnokság az E csoportban szerepeltek Costa Rica, Japán és Spanyolország társaságában. Első mérkőzésüket meglepetésre elveszítették 2–1-re Japán ellen. A második találkozón Spanyolországgal játszottak és 1–1-es döntetlent értek el. Costa Ricát Serge Gnabry, Niclas Füllkrug és Kai Havertz duplájával 4–2-re legyőzték a zárókörben, de a rosszabb gólkülönbségük miatt nem jutottak tovább a csoportkörből.

Nemzetközi eredmények

Labdarúgó-világbajnokság

• Aranyérmes: 4 alkalommal (1954, 1974, 1990, 2014)
• Ezüstérmes: 4 alkalommal (1966, 1982, 1986, 2002)
• Bronzérmes: 4 alkalommal (1934, 1970, 2006, 2010)

Labdarúgó-Európa-bajnokság

• Aranyérmes: 3 alkalommal (1972, 1980, 1996)
• Ezüstérmes: 3 alkalommal (1976, 1992, 2008)
• Bronzérmes: 3 alkalommal (1988, 2012, 2016)

Olimpiai játékok

Az olimpiai játékokon nem a felnőtt válogatott játszik, hanem csak 23 évnél fiatalabb játékosokból állhat a csapat 3 túlkoros játékos kivételével.

• Ezüstérmes: 1 alkalommal (2016)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (1988)

Konföderációs kupa

• Aranyérmes: 1 alkalommal (2017)
• Bronzérmes: 1 alkalommal (2005)

Világbajnokság

      Világbajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Negyedik hely       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Világbajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1930	nem indult
1934	Bronzérem	3.	4	3	0	1	11	8	Keret	1.	1	1	0	0	9	1
1938	Nyolcaddöntő	10.	2	0	1	1	3	5	Keret	1.	3	3	0	0	11	1
1950	eltiltották
1954	Világbajnok	1.	6	5	0	1	25	14	Keret	1.	4	3	1	0	12	3
1958	Negyedik hely	4.	6	2	2	2	12	14	Keret	címvédőként automatikusan kijutott
1962	Negyeddöntő	7.	4	2	1	1	4	2	Keret	1.	4	4	0	0	11	5
1966	Ezüstérem	2.	6	4	1	1	15	6	Keret	1.	4	3	1	0	14	2
1970	Bronzérem	3.	6	5	0	1	17	10	Keret	1.	6	5	1	0	20	3
1974	Világbajnok	1.	7	6	0	1	13	4	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
1978	Középdöntő	6.	6	1	4	1	10	5	Keret	címvédőként automatikusan kijutott
1982	Ezüstérem	2.	7	3	2	2	12	10	Keret	1.	8	8	0	0	33	3
1986	Ezüstérem	2.	7	3	2	2	8	7	Keret	1.	8	5	2	1	22	9
1990	Világbajnok	1.	7	5	2	0	15	5	Keret	2.	6	3	3	0	13	3
1994	Negyeddöntő	5.	5	3	1	1	9	7	Keret	címvédőként automatikusan kijutott
1998	Negyeddöntő	7.	5	3	1	1	8	6	Keret	1.	10	6	4	0	23	9
2002	Ezüstérem	2.	7	5	1	1	14	3	Keret	2.	10	6	3	1	19	12
2006	Bronzérem	3.	7	5	1	1	14	6	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
2010	Bronzérem	3.	7	5	0	2	16	5	Keret	1.	10	8	2	0	26	5
2014	Világbajnok	1.	7	6	1	0	18	4	Keret	1.	10	9	1	0	36	10
2018	Csoportkör	22.	3	1	0	2	2	4	Keret	1.	10	10	0	0	43	4
2022	Csoportkör	17.	3	1	1	1	6	5	Keret	1.	10	9	0	1	36	4
2026	később									később
Összesen		20/22	112	68	21	23	232	130	–	Összesen	104	83	18	3	328	74

Európa-bajnokság

      Európa-bajnok       Ezüstérem       Bronzérem       Egészben vagy részben hazai rendezésű

Európa-bajnokság										Selejtezők
Év	Eredmény	H.	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret	H.	M	Gy	D	V	G+	G–
1960	nem indult
1964
1968	nem jutott ki									2.	4	2	1	1	9	2
1972	Európa-bajnok	1.	2	2	0	0	5	1	Keret	1.	8	5	3	0	13	3
1976	Ezüstérem	2.	2	1	1	0	6	4	Keret	1.	8	4	4	0	17	5
1980	Európa-bajnok	1.	4	3	1	0	6	3	Keret	1.	6	4	2	0	17	1
1984	Csoportkör	5.	3	1	1	1	2	2	Keret	1.	8	5	1	2	15	5
1988	Elődöntő	3.	4	2	1	1	6	3	Keret	rendezőként automatikusan kijutott
1992	Ezüstérem	2.	5	2	1	2	7	8	Keret	1.	6	5	0	1	13	4
1996	Európa-bajnok	1.	6	4	2	0	10	3	Keret	1.	10	8	1	1	27	10
2000	Csoportkör	15.	3	0	1	2	1	5	Keret	1.	8	6	1	1	20	4
2004	Csoportkör	12.	3	0	2	1	2	3	Keret	1.	8	5	3	0	13	4
2008	Ezüstérem	2.	6	4	0	2	10	7	Keret	2.	12	8	3	1	35	7
2012	Elődöntő	3.	5	4	0	1	10	6	Keret	1.	10	10	0	0	34	7
2016	Elődöntő	3.	6	3	2	1	7	3	Keret	1.	10	7	1	2	24	9
2020	Nyolcaddöntő	15.	4	1	1	2	6	7	Keret	1.	8	7	0	1	30	7
2024										rendezőként automatikusan kijutott
Összesen		14/17	53	27	13	13	78	55	–	Összesen	106	76	20	10	267	68

UEFA Nemzetek Ligája

Csoportkör												Egyenes kieséses szakasz
Szezon	Liga	Csoport	H	M	Gy	D	V	G+	G–	Feljutás/kiesés	Helyezés	Év	Eredmény	M	Gy	D	V	G+	G–	Keret
2018–19	A	1.	3.	4	0	2	2	3	7	(formátumváltozás)	11.	2019	nem jutott be
2020–21	A	4.	2.	6	2	3	1	10	13		8.	2021
2022–23	A	3.	3.	6	1	4	1	11	9		10.	2023
2024–25	A											2025
Összesen				16	3	9	4	24	29				0/3	–	–	–	–	–	–

Konföderációs kupa

Év	Eredmény	M	Gy	D*	V	Rg	Kg	Keret
1992	Nem jutott be	—	—	—	—	—	—	—
1995	Nem jutott be	—	—	—	—	—	—	—
1997	Nem indult	—	—	—	—	—	—	—
1999	Csoportkör	3	1	0	2	2	6	Keret
2001	Nem jutott be	—	—	—	—	—	—	—
2003	Nem indult	—	—	—	—	—	—	—
2005	Bronzérmes	5	3	1	1	15	11	Keret
2009	Nem jutott be	—	—	—	—	—	—	—
2013	Nem jutott be	—	—	—	—	—	—	—
2017	Aranyérmes	5	4	1	0	12	5	Keret
Összesen	3/10	13	8	2	3	29	22	—

* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.

** A piros keretben jelölt konföderációs kupa hazai rendezésű volt.

Játékosok

Játékoskeret

A válogatott kerete a 2024-es Európa-bajnokság mérkőzéseire.

A pályára lépesek és a gólok száma a 2024. június 3-ai Ukrajna elleni mérkőzés után lett frissítve.

Szám Poszt Név Születési dátum / Kor Válogatottság Gólok Klub 1 K Manuel Neuer 1986. március 27. (38 éves) 118 0 Bayern München 22 K Marc-André ter Stegen 1992. április 30. (32 éves) 40 0 Barcelona 24 K Oliver Baumann 1990. június 2. (34 éves) 0 0 TSG Hoffenheim 2 V Antonio Rüdiger 1993. március 3. (31 éves) 68 3 Real Madrid 3 V David Raum 1998. április 22. (26 éves) 20 0 RB Leipzig 4 V Jonathan Tah 1996. február 11. (28 éves) 24 0 Bayer Leverkusen 6 V Joshua Kimmich 1995. február 8. (29 éves) 85 6 Bayern München 15 V Robin Koch 1996. július 17. (28 éves) 9 0 Eintracht Frankfurt 16 V Waldemar Anton 1996. július 20. (28 éves) 2 0 VfB Stuttgart 18 V Maximilian Mittelstädt 1997. március 18. (27 éves) 3 1 VfB Stuttgart 20 V Benjamin Henrichs 1997. február 23. (27 éves) 14 0 RB Leipzig 23 V Nico Schlotterbeck 1999. december 1. (24 éves) 11 0 Borussia Dortmund 5 KP Pascal Groß 1991. június 15. (33 éves) 6 0 Brighton & Hove Albion 8 KP Toni Kroos 1990. január 4. (34 éves) 108 17 Real Madrid 10 KP Jamal Musiala 2003. február 26. (21 éves) 28 2 Bayern München 11 KP Chris Führich 1998. január 9. (26 éves) 4 0 VfB Stuttgart 12 KP Robert Andrich 1994. szeptember 22. (30 éves) 4 0 Bayer Leverkusen 17 KP Florian Wirtz 2003. május 3. (21 éves) 17 1 Bayer Leverkusen 19 KP Leroy Sané 1996. január 11. (28 éves) 59 13 Bayern München 21 KP İlkay Gündoğan 1990. október 24. (34 éves) 76 18 Barcelona 25 KP Aleksandar Pavlović 2004. május 3. (20 éves) 1 0 Bayern München 7 CS Kai Havertz 1999. június 11. (25 éves) 45 15 Arsenal 9 CS Niclas Füllkrug 1993. február 9. (31 éves) 15 11 Borussia Dortmund 13 CS Thomas Müller 1989. szeptember 13. (35 éves) 129 45 Bayern München 14 CS Maximilian Beier 2002. október 17. (22 éves) 1 0 TSG 1899 Hoffenheim 26 CS Deniz Undav 1996. július 19. (28 éves) 2 0 VfB Stuttgart

A legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosok

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbbször szereplő 27 játékost tartalmazza. A statisztika 2023. november 21. szerinti (a vastaggal jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak)

Lothar Matthäus, a válogatottsági csúcstartó

Franz Beckenbauer, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnok lett a Nationalelffel

Gerd Müller, „Bomber der Nation” (a nemzet bombázója)

#	Név	Időszak	Vál.	Gól
1	Lothar Matthäus	1980–2000	150	23
2	Miroslav Klose	2001–2014	137	71
3	Lukas Podolski	2004–2017	130	49
4	Thomas Müller	2010–0000	126	45
5	Bastian Schweinsteiger	2004–2016	121	24
6	Manuel Neuer	2009–0000	117	0
7	Philipp Lahm	2004–2014	113	5
8	Jürgen Klinsmann	1987–1998	108	47
9	Toni Kroos	02010–20210	106	17
10	Jürgen Kohler	1986–1998	105	2
11	Per Mertesacker	2004–2014	104	2
12	Franz Beckenbauer	1965–1977	103	14
13	Thomas Häßler	1988–2000	101	11
14	Michael Ballack	1999–2011	98	42
15	Berti Vogts	1967–1978	96	1
16	Sepp Maier	1966–1979	95	0
	Karl-Heinz Rummenigge	1976–1986	95	45
18	Mesut Özil	2009–2018	92	23
19	Rudi Völler	1982–1994	90	47
20	Andreas Brehme	1984–1994	86	8
	Oliver Kahn	1995–2006	86	0
22	Andreas Möller	1988–1999	85	29
23	Arne Friedrich	2002–2011	82	1
24	Karlheinz Förster	1978–1986	81	2
	Wolfgang Overath	1963–1974	81	17
	Bernd Schneider	1999–2008	81	4
27	Torsten Frings	2001–2009	79	10
28	Mario Gómez	2007–2018	78	31
29	Sami Khedira	2009–2018	77	7
30	Jérôme Boateng	2009–2018	76	1

A válogatottban legtöbb gólt szerző játékosok

Az alábbi lista a válogatottban a legtöbb gólt szerző 10 játékost tartalmazza. A statisztika 2023. november 21. szerinti (a *-gal jelölt játékosok jelenleg is tagjai a válogatottnak).

Megjegyzés: az NDK-ban szerzett gólokat nem tartalmazza.

Miroslav Klose a válogatott történetének legeredményesebb játékosa 71 góllal

#	Név	Gól	Vál.
1	Miroslav Klose	71	137
2	Gerd Müller	68	62
3	Lukas Podolski	49	130
4	Rudi Völler	47	90
	Jürgen Klinsmann	47	108
6	Karl-Heinz Rummenigge	45	95
	Thomas Müller	45	126
8	Uwe Seeler	43	72
9	Michael Ballack	42	98
10	Oliver Bierhoff	37	70

Híresebb játékosok

Klaus Allofs Klaus Augenthaler Markus Babbel Michael Ballack Franz Beckenbauer Oliver Bierhoff Marco Bode Andreas Brehme Paul Breitner Guido Buchwald Edmund Conen Bernard Dietz Horst Eckel Stefan Effenberg Herbert Erhardt Klaus Fischer Karlheinz Förster Jürgen Grabowski Thomas Häßler Helmut Haller Jupp Heynckes

Uli Hoeneß Horst Hrubesch Bodo Illgner Paul Janes Oliver Kahn Ulf Kirsten (játszott az NDK-ban is) Hans-Jürgen Kreische Jürgen Klinsmann Miroslav Klose Jürgen Kohler Andreas Köpke Ernst Lehner Pierre Littbarski Felix Magath Sepp Maier Lothar Matthäus Andreas Möller Dieter Müller Gerd Müller Günter Netzer Wolfgang Overath

Alfred Pfaff Lukas Podolski Helmut Rahn Stefan Reuter Karl-Heinz Rummenigge Matthias Sammer (játszott az NDK-ban is) Hans Schäfer Bernd Schneider Karl-Heinz Schnellinger Harald 'Toni' Schumacher Bernd Schuster Bastian Schweinsteiger Uwe Seeler Uli Stielike Fritz Szepan Toni Turek Eberhard Vogel Berti Vogts Rudi Völler Fritz Walter Wolfgang Weber Philipp Lahm

Szövetségi kapitányok

Név	Időszak	Mérk.	Győz.	Dönt.	Ver.	Sikerek
DFB bizottság	1908–1927	63	18	13	32
Otto Nerz	1928–1936	70	42	10	18	Bronzérem az 1934-es világbajnokságon
Sepp Herberger1	1936–1964	162	92	26	44	Aranyérem az 1954-es világbajnokságon, 4. hely az 1958-as világbajnokságon
Helmut Schön	1964–1978	139	87	30	22	Ezüstérem az 1966-os világbajnokságon, Bronzérem az 1970-es világbajnokságon, Aranyérem az 1972-es Európa-bajnokságon, Aranyérem az 1974-es világbajnokságon, Ezüstérem az 1976-os Európa-bajnokságon
Jupp Derwall	1978–1984	67	45	11	11	Aranyérem az 1980-as Európa-bajnokságon, Ezüstérem az 1982-es világbajnokságon
Franz Beckenbauer	1984–1990	66	36	17	13	Ezüstérem az 1986-os világbajnokságon, Aranyérem az 1990-es világbajnokságon
Berti Vogts	1990–1998	102	67	23	12	Ezüstérem az 1992-es Európa-bajnokságon, Aranyérem az 1996-os Európa-bajnokságon
Erich Ribbeck	1998–2000	24	10	6	8
Rudi Völler	2000–2004	53	29	11	13	Ezüstérem a 2002-es világbajnokságon
Jürgen Klinsmann	2004–2006	34	20	8	6	Bronzérem a 2005-ös konföderációs kupán, Bronzérem a 2006-os világbajnokságon
Joachim Löw2	2006–2021	98	78	11	9	Ezüstérem a 2008-as Európa-bajnokságon, Bronzérem a 2010-es világbajnokságon, Aranyérem a 2014-es világbajnokságon, Aranyérem a 2017-es konföderációs kupán
	Összesen2	860	500	174	186

Jegyzetek

1. A statisztika tartalmazza a felosztás előtti Németország (1936–1942 – 65 mérkőzés: 40 győzelem, 12 döntetlen, 13 vereség) és a Német Szövetségi Köztársaság (1950–1964 – 97 mérkőzés: 52 győzelem, 14 döntetlen, 31 vereség) eredményeit is.
2. 2018. január 27. szerint.

Szakmai stáb

Hansi Flick a német válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya

Beosztás	Név
Szövetségi kapitány	Hansi Flick
Segédedző	Marcus Sorg
Segédedző	Danny Röhl
Kapusedző	Andreas Kronenberg
Erőnléti edző	Yann-Benjamin Kugel
Csapatorvos	Prof. Dr. Tim Meyer
Csapatmenedzser	Oliver Bierhoff

Stadion

A német válogatottnak nincs állandó stadionja, a hazai mérkőzéseiket az ország különböző stadionjaiban játssza.

A válogatott szerelése

Története

Bastian Schweinsteiger a hagyományos fehér alapú mezben 2012-ben

A válogatott hivatalos szerelését az adidas AG állítja elő. Az együttműködés 1954-ben kezdődött, a jelenlegi szerződésük 2018-ig tart. A Nike, Inc. 2007 augusztusában megpróbált egy nyolc évre szóló szerződést kötni a DFB-vel, melynek értelmében 500 millió eurót fizetett volna (ami hatszorosa annak, amit az adidas jelenleg fizet), de a szövetség amellett döntött, hogy folytatja az együttműködést a német székhelyű adidasszal. A jelenleg használt szerelést 2013 novemberében mutatták be.

A válogatott hazai szerelése mindig fehér mezből, fekete nadrágból és fehér sportszárból állt. A színek az északon elhelyezkedő német állam, Poroszország 19. századi zászlajára vezethető vissza. Az idegenben használt szerelés színösszeállítása számos alkalommal változott. A legtöbbször használt idegenbeli szerelés eredetileg zöld mezből, fehér nadrágból és zöld sportszárból állt, ami a DFB színeiből eredt. Más magyarázatok is vannak a zöld mezre. Az egyik szerint az ír válogatott tiszteletére választották (melynek a hazai meze zöld színű), amellyel az első barátságos mérkőzésüket játszották a II. világháború után (ez az adat azonban valótlan, ugyanis a háború utáni első mérkőzésüket Svájc ellen vívták). Egyéb magyarázatként ismert az is, amely a mérkőzés utáni mezcserével kapcsolatos. Az írek elleni találkozót követően a csapatok játékosai mezt cseréltek egymással, s mivel a németek annyira szegények voltak, hogy nem volt másik idegenbeli mezük, így az írektől kapott mezen a címert lecserélték, és azt használták ezt követően. A váltómeznél gyakran használt színek voltak a szürke és a fekete is, majd a feketéről pirosra módosult 2004 novemberében. A váltás Jürgen Klinsmann kérésére történt meg, aki azt az érvet hozta fel, hogy a pirosban játszó csapatok statisztikailag kimutathatóan sokkal sikeresebbek, és észlelhetően nagyobb félelmet keltenek az ellenfélben. A 2012-es EB küzdelmeire ismét zöld idegenbeli szerelést használt a válogatott az 1972-es EB győzelem 40. évfordulója alkalmából. A hazai mezeken továbbra is fellelhetőek a német nemzeti színek motívumai, melyek leglátványosabban a 2014-es labdarúgó-világbajnokság során kerültek előtérbe. 2014. július 13-a óta világbajnoki címvédőként köteles a válogatott feltüntetni a mez felületén a világbajnoki jelvényt egészen a következő 2018-as labdarúgó-világbajnokság döntőjéig. A válogatott története során most viseli első alkalommal a jelvényt.

Mezek listája

Hazai

1908

1934-es vb

1938-as vb

1954-es vb

1970-es vb

1974-es vb

1978-as vb

1980-as Eb

1982-es vb

1984-es Eb

1986-os vb

1988-as Eb 1990-es vb

1992-es Eb

1994-es vb

1996-os Eb

1998-as vb

2000-es Eb

2002-es vb

2004-es Eb

2006-os vb

2008-as Eb

2010-es vb

2012-es Eb

2014-es vb

2016-os Eb

2017-es Konföderációs kupa

Idegenbeli

1954-es vb 1958-as vb

1966-os vb 1970-es vb

1974-es vb 1978-as vb

1980-as Eb 1982-es vb

1984-es Eb

1986-os vb

1988-as Eb 1990-es vb

1992-es Eb

1994-es vb

1996-os Eb

1998-as vb

2000-es Eb

2002-es vb

2004-es Eb

2005-ös Konföd. K.

2006-os vb

2008-as Eb

2010-es vb

2012-es Eb

2014-es vb

2016-os Eb

2018-as Vb

Kapcsolódó szócikkek

• Német U23-as labdarúgó-válogatott
• Német U21-es labdarúgó-válogatott
• Német női labdarúgó-válogatott

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Német labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.

• A Német Labdarúgó-szövetség hivatalos oldala (angolul) (németül)
• A német labdarúgó-válogatott oldala (angolul) (németül)
• Németország a FIFA.com-on Archiválva 2018. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Németország az UEFA.com-on (angolul)
• Németország mérkőzéseinek eredményei az rsssf.com-on (angolul)
• Német válogatott játékosok az rsssf.com-on (angolul)
• Németország mérkőzéseinek eredményei az EloRatings.net-en (angolul)
• Németország a national-football-teams.com-on (angolul)
• Németország mérkőzéseinek eredményei a Roon BA-n (angolul)
• Németország a transfermarkt.de-n (németül)
• Németország a weltussball.de-n (németül)
• Németország a fedefutbol.net-en (spanyolul)

További információk

• Németország futballtörténete. 1903–2005; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2005 (Stadion Hungary issue)
• Tóth Ádám: Fejezetek a német futball történetéből; Aposztróf, Bp., 2015
• Raphael Honigstein: Újra a csúcson! A német labdarúgás újjászületése és győzelme a világ felett; ford. Zentai György; Gabo, Bp., 2016
• Pethő András: Végül mindig a németek; Luther, Bp., 2016