Koch Sándor (mineralógus)
Koch Sándor (Kolozsvár, 1896. augusztus 16. - Szeged, 1983. május 25.) mineralógus, a föld- és ásványtani tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1953).
Életpályája
Kolozsváron született. Édesapját hamarosan Budapestre helyezték, így elemi és középiskolai tanulmányait már ott végezte. Ezután beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára. Az egyetemet 1919-ben fejezte be, de közben másfél évet az orosz és olasz frontokon töltött.
Az egyetem befejezése után a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárába került. Az ott eltöltött 15 év tovább erősítette az addig is ismert ásványtani érdeklődését, a munkakör véglegesen meghatározta későbbi tudományos pályáját. 1920-tól folyamatosan jelentek meg tanulmányai a különböző folyóiratokban, amelyekben a Kárpát-medence bányahelyeinek ásványaival foglalkozott. 1935-ben kilépett az Ásványtár kötelékéből és a Nemzeti Múzeum Elnöki Hivatalának lett vezetője. Ebben az évben jelent meg Vendl Máriával írt „A drágakövek" című műve.
1940-1969
1940-ben a Szegeden alakult új egyetemen egyetemi tanári kinevezést kapott. Ez már jövőbeli elképzeléseinek megvalósulását jelentette, hiszen az oktatás, kutatás, gyűjtemény kiállítása, szervezése és megvalósítása terén érvényre juttathatta azokat. Az ásványtani oktatási-kutatási profil megteremtésével együtt létrehozta az ország határain túl is jól ismert - ma már az ő nevét viselő - ásványgyűjteményt.
Szegedi évei alatt is sorra jelentek meg tanulmányai a Kárpát-medence ásványairól. 1952-ben megírja az „Ásványtan története Magyarországon" című könyvét, majd 1966-ban megjelenik a „Magyarország ásványai" című könyv. Közben a felsőoktatás igényeit szem előtt tartva Sztrókay Kálmánnal megírta a máig is alapmunkának számító „Ásványtan" című tankönyvet.
1970-1983
50 évi szolgálat után 1969-ben ment nyugdíjba. Kiemelkedő tudományos munkásságát igazolja a megjelent közel száz tanulmánya, könyve.
Főbb múvei
Koch Sándor Ásványgyűjtemény
A gyűjtemény története
A Koch Sándor Ásványgyűjtemény története szorosan összefonódik a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének történetével.
Az Egyetem a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem jogutódjaként a trianoni döntést követően, 1921-ben költözött Szegedre. A Geológiai és Ásványtani Intézet első érdemi vezetője Szentpétery Zsigmond volt. Szentpétery nevéhez fűződik az intézet első ásvány-kőzettani gyűjteményének létrehozása, ez főként a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárának, a Budapesti Műegyetem, és a Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének ajándékaiból állt.
Az 1940/41-es évben Szentpétery professzor a kolozsvári egyetemre távozott, Szegeden pedig a régi intézet nyomdokán két új tanszék született, a Geológiai és Őslénytani, valamint az Ásványtani és Kőzettani Intézet. Ez utóbbinak Koch Sándor kerül az élére, aki előtte tizenöt éven át a Magyar Természettudományi Múzeum, fénykorában világhírű Ásványtárában dolgozott. (E kollekció, Semsey Andor és Krenner József negyven évig tartó együttműködésének gyümölcse. A Kárpát-medence ásványainak legteljesebb gyűjteménye azonban javarészt elpusztult az 1956-os forradalom idején.)
Koch professzor a gyűjteményanyaggal nagyon gyengén ellátott Intézetben kiállította saját gyűjteményét, - ásványgyűjtemények esetében merőben szokatlan - genetikai osztályozási szempontok alapján. Három szekrényben kaptak helyet a magmás-, üledékes-, és metamorf eredetű ásványok. Ezután következett a kristálytani szekrény - csupa válogatott, jól fejlett kristályegyeddel, ezt ásványfizikai és rendszertani tárló követte. További szekrényekben kerültek kiállításra a Kárpát-medence ásványai, szintén genetikai sorrendben. Koch és később Dr. Mezősi József gyűjtőútjai mellett sok darabbal gyarapodott a gyűjtemény.
A gyűjtemény sok érdekes darabbal bővült az 1941-43-as intézeti gyűjtőutaknak köszönhetően, főként a Rozsnyó környéki bányavidékről (cinnabarit, sziderit, wolnyn, albit, stb.), és az akkor ismét Magyarországhoz tartozó szatmári bányavidékről (Maramureş - Románia). Az Intézet átalakítása után ismét rögtön csomagolni kellett, 1944-ben - „felsőbb utasításra" - a műszereket és könyveket Sopronba, az Ásványgyűjteményt pedig dobozokba zárva a pincébe menekítették.
Az Intézet helyreállítása és újraszervezése 1945-ben kezdődött meg, az ásványgyűjtemény kb. 20%-os kárt szenvedett, a műszer és szakfolyóirat állomány ennél sokkal többet, ekkor tűnt el Koch professzor húsz éves fáradhatatlan munkájának eredménye a "Magyarország ásványai" című monográfiájához összegyűjtött adatrengeteg is. A háború után kitartóan újrakezdi az anyaggyűjtést, ezúttal azonban már nem az egész Kárpát-medence feldolgozását vállalja, hanem csak a Magyarország tényleges határain belüli területekét.
Az Ásványgyűjtemény a 60-as, 70-es években Koch professzor jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően évről évre bővült ásványokkal: drezdai és freibergi tanulmányút során német, a brünni kapcsolattartás révén csehszlovák darabokkal. Rendszeressé válnak a tanulmányutak (Albánia, Szovjetunió), és a szintén a gyűjteményt bővítő intézeti gyűjtőkirándulások Magyarország akkor még aktív bányavidékeire (Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk stb.).
Koch Sándor vezetésével leírt új ásványok
- Fülöppit - 3PbS·4Sb2S3, lelőhelye a Kereszthegyi-bánya Nagybányán, nevét a megtalálóról, Koch Sándor barátjáról, gyűjtőtársáról, Fülöpp Béla ügyvédről kapta,
- Csiklovait - Bi2TeS2, az ásványt az egykori nagybörzsönyi aranybányából írta le, de nevét erdélyi lelőhelyéről kapta,
- Mátrait - ZnS (3R), a cink-szulfid harmadik, rombos variációjának (a szfalerit és a wurtzit mellett) típuslelőhelye a Mátra-hegységbeli Gyöngyösoroszi, (a mátrait külön ásványfajként való elfogadása a mai napig vitatott),
- Kiscellit - az IMA (Nemzetközi Ásványtani Asszociáció) által külön ásványfajként nem elfogadott kiscellit, fosszilis gyantaféleség a Budapest melletti Remete-hegy ún. Kiscelli-agyag formációjából.
1965-ben az egyetem megvásárolta Koch Sándor magángyűjteményét, mely lehetővé tette a kiállítás gazdagítását.
Források
- Pál-Molnár Elemér, Kóbor Balázs (2000): A Szegedi Tudományegyetem Koch Sándor ásványgyűjteménye. EMT Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, Kolozsvár, 113.
- Magyar Életrajzi Lexikon
Külső hivatkozások
