I. Artakhsaszjá perzsa király
I. Artakhsaszjá | |
Ragadványneve | Hosszúkezű (Makrokheir, Longimanus) |
Perzsia királya | |
Uralkodási ideje | |
Kr. e. 465 – Kr. e. 424 | |
Koronázása | Kr. e. 464 |
Elődje | I. Khsajársá |
Utódja | II. Khsajársá |
Egyiptom fáraója | |
Uralkodási ideje | |
Kr. e. 424 – Kr. e. 424 | |
Elődje | I. Khsajársá |
Utódja | II. Khsajársá |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Akhaimenida-ház |
Született | Kr. e. 500 körül |
Elhunyt | Kr. e. 424. december 25. (kb. 70–80 évesen) Szúza |
Nyughelye | Rustam, Irán |
Édesapja | I. Khsajársá |
Édesanyja | Amesztrisz |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Damaspia |
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Artakhsaszjá témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Artakhsaszjá akhaimenida perzsa nagykirály (óperzsa 𐎠𐎼𐎫𐏋𐎠𐏂𐎠 a-ra-ta-xš-a-ça-a, vagy 𐎠𐎼𐎫𐎧𐏁𐏂𐎠 a-ra-ta-xa-ša-ça-a, normalizált alakja mindkettőnek Artaxšaçā, ismert hellén nevén Ἀρταξέρξης) I. Artaxerxész (Kr. e. 500 körül – Kr. e. 424. december 25., Szúsza, Elám) perzsa király Kr. e. 465-től haláláig. A Hosszúkezű (görögül Makrokheir, latinul Longimanus) ragadványnévvel is ismert.
Uralkodása alatt kiújultak a háborúk a görögökkel, de hajóhada Kr. e. 449-ben Szalamisznál az athéniektől vereséget szenvedett, s ennek következtében jött létre a Kalliasz-féle béke, ami véget vetett a görög-perzsa háborúknak. Nevével találkozunk a Bibliában is, az ő uralkodása alatt tevékenykedett Ezdrás és Nehemiás, a fogság utáni zsidó közösség és Jeruzsálem újjáépítői. Vele kezdődött meg az Akhaimenida Birodalom lassú hanyatlása.
Élete
[szerkesztés]I. Khsajársá (I. Xerxész) fia és utódja. Apját, belső zavargások után saját testőrségének parancsnoka, Artabanosz gyilkolta meg, aki a gyanút Dareioszra, I. Xerxész legidősebb fiára terelte. A fiatalabb fivér, I. Artaxerxész dühében megölte az állítólagos apagyilkost és elfoglalta a trónt. Egyes források Dareiosz gyilkosaként is Artabanoszt említik.[1] Nem teljesen tisztázottak I. Artaxerxész trónra kerülésének körülményei. Van olyan forrás, amelyik Artabanosznak tulajdonítja I. Artaxerxész trónra lépésének sikerét, míg mások szerint I. Artaxerxész azután jutott a trónra Kr. e. 464-ben, hogy párviadalban megölte Artabanoszt.[1]
Már röviddel uralkodásának kezdetét követően Kr. e. 463-ban Baktriában, a Perzsa Birodalom legkeletibb tartományában, Artabanosz satrapa vezetésével zendülés tört ki, amihez csatlakozott egy felkelés Egyiptomban a líbiai Inarosz – aki III. Pszammetik egyiptomi király fia volt – vezérletével. Ebbe a konfliktusba avatkozott be a Déloszi Szövetség Kimón parancsnoksága alatt 200 saját és szövetséges hajóval, eleget téve Inarosz segélykérésének. Athén ugyanis régóta harcban állt a perzsákkal, akik részben Spártával szövetségben Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger keleti téréségében veszélyeztették érdekeltségeiket. A háttérben pedig Athén perzsa háborúkban történt megerősödése állt: a Déloszi Szövetség erőforrásai lehetővé tettek egy expanzívebb görög terjeszkedést.
Mindenesetre az egyesült líbiai-egyiptomi felkelők a Níluson felhajózott görög flotta támogatásával sikeresen harcoltak és ostromgyűrűbe zárták a perzsákat Memphisznél, de a várost elfoglalni nem tudták. A perzsa hadvezér, az ifjabb Megabyzos ezt az ostromgyűrűt Kr. e. 456-ban feltörte a papremisi csatában és megsemmisítette az attikai támadó flottát. A görög történetíró, Thuküdidész tudósítása szerint Megabyzos hatalmas haddal érkezett és szárazföldi csatában legyőzte az egyiptomiakat és szövetségeseiket, a görögöket elűzte Memphisztől és Proszopitisz szigetén zárta körül őket, végül másfél esztendei ostrom után teljesen felőrölte ellenállásukat. A knidoszi Ktésziasz a görög oldalon 50 hajó elvesztéséről és 6000 elesettről tesz említést. Ezt követően váltakozó sikerű csatákra került sor, melyek során a perzsa veszélytől félve a déloszi kincstárt i. e. 454-ben áthelyezték Athénbe. Kimón Kr. e. 451-ben megtámadta Küproszt és 5 éves fegyverszünetet kötött Spártával. A görögök Kr. e. 450-ben elfoglalták Küproszt, s hajóhaduk Kr. e. 449-ben Szalamisznál döntő sikert aratott a perzsák felett.
Mivel a háború mind a görögöket, mind a perzsákat kimerítette, Kr. e. 449/Kr. e. 448 során tárgyalni kezdtek egymással. S a Kalliasz-féle béke a görög-perzsa háborúk formális befejezését jelentette. A görög városok Kis-Ázsiában és Küproszon ugyan névleg a Perzsa Birodalom részei maradtak, I. Artaxerxésznek azonban el kellett ismernie a városok autonómiáját. A rövidesen, Athén és Spárta között kirobbant konfliktusban mindkét fél a perzsa királyt megpróbálta szövetségesének megnyerni, de ez I. Artaxerszész halála miatt meghiúsult.
Történelmi jelentősége
[szerkesztés]I. Artaxerxész a történelemben jószívű királyként jelenik meg. Ő nyújtott nagyvonalúan menedékjogot Themisztoklésznek, a szalamiszi csata győztesének, amikor a görögök száműzték. Uralkodása alatt épült fel a perszepoliszi palotában a „Százoszlopos csarnok”.
Felirataiban az utókor számára a tényeket rögzíttette, valláspolitikáját a tolerancia jellemezte.
Más értékelések szerint gyengekezű uralkodó volt, kinek uralkodása alatt megkezdődött az akhaimenida birodalom hanyatlása.[2] Nevét a Biblia is említi, mivel az ő uralkodása alatt tevékenykedett Ezdrás és Nehémiás, a zsidó közösség és Jeruzsálem újjáépítői a babiloni fogság után. Nehémiás pohárnoka volt a királynak, akinél elérte, hogy hazaengedje Jeruzsálembe és felépítse Jeruzsálem falait.
Gyermekei
[szerkesztés]- Második feleségétől, a babilóni Aloginétól:
- Szogdianosz[3]
- Harmadik feleségétől, az ugyancsak babilóni Andiától:[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kronológia
- ↑ Magyar Larousse enciklopédia
- ↑ a b c d e f g h i Artaxerxes I Makrocheir (angol nyelven). Livius.org. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
Források
[szerkesztés]- Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó 1994. ISBN 963-05-6800-4
- Magyar Larousse Enciklopédia. Akadémiai Kiadó 1991. ISBN 963-05-5857-2
- Kronológia. Magyar Nagylexikon Kiadó 2006. ISBN 963-9257-26-5
- Csató Tamás – Gunst Péter – Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I. Tankönyvkiadó 1981. ISBN 963-17-5523-1
- Az emberiség krónikája. Officina Nova 1990. ISBN 963-7835-60-1
Előző uralkodó: I. Khsajársá |
Következő uralkodó: II. Khsajársá |
Előző uralkodó: I. Khsajársá |
Következő uralkodó: II. Khsajársá |