Margit-legenda
| Margit-legenda | |
 | |
| A legenda 1510-es változatának egyik oldala | |
| Megírásának időpontja | valószínűleg a 13. század végén (a fennmaradt kézirat 1510-es) |
| Nyelv | magyar nyelv |
| Témakör | Árpád-házi Szent Margit élete |
| Műfaj | legenda |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | 1879 |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Margit-legenda témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Margit-legenda témájú médiaállományokat. | |
A Margit-legenda magyar nyelven írt legenda, amely IV. Béla magyar király lánya, Árpád-házi Szent Margit (1242–1270) Domonkos-rendi apáca kolostori életéről, csodatételeiről szól, valamint róla szóló vallomásokat tartalmaz.
Keletkezése
[szerkesztés]Ismeretlen időben keletkezett, ismeretlen szerzőtől származik és két latin nyelvű forrás nyomán készült. Az egyik forrás az ún. Legenda vetus, a Margitról szóló legendák közül a legrégebbi, amelyet vélhetően Marcellus, Margit gyóntatója és lelki vezetője, a magyar domonkosok rendfőnöke írt nem sokkal Margit halálát követően, feltehetően kanonizációs céllal. A másik forrás az a jegyzőkönyv, ami az 1276-ban Margit életéről tartott második szentségvizsgálat során tett tanúvallomásokat tartalmazza. A kutatók többsége szerint a legendát valószínűleg a 13. század végén írták meg eredetileg latin nyelven, s ennek magyarra fordításából alakulhatott ki – többszöri átdolgozást, stilisztikai javítást követően – a 14. század végére a jelenleg ismert szöveg. Mivel a feltételezett, latin nyelvű eredeti legendaszöveg létéről semmilyen információ sincs, mások inkább azt feltételezik, hogy egy ideig csak a legenda szövegének két forrása létezett, s azokat a 15. század elején vagy a végén dolgozták össze, majd ezt fordították magyarra. Azonban elképzelhető az is, hogy a két forrásból közvetlenül magyarul írták meg eredetileg a legendát (akár már 1310 körül[1]).[2]
A legenda szövegét az a kódex őrizte meg, amit Ráskay Lea másolt – illetve feltehetően át is írt – 1510-ben a Margit-szigeti domonkos kolostorban (vagyis ott, ahol Margit évszázadokkal korábban élt). A legendát tartalmazó kódex 1529-ben a nagyváradi klarisszákhoz került – miután a Margit-szigeti apácák a török elől odaköltöztek –, onnan Nagyszombatba, majd Pozsonyba, s 1836-ban az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol jelenleg is található.[3] Könyvtári jelzete: Magyar Nyelvemlék 3.[4]
Először 1879-ben adták ki a Nyelvemléktár című sorozat 8. köteteként, majd 1990-ben a Régi magyar kódexek című sorozat 10. köteteként Szent Margit élete, 1510 címmel tették közzé Dömötör Adrienne és Pólya Katalin átiratát jegyzeteikkel.[3][5]
A legenda Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla Árpád-házi király később szentté avatott lányának, Domonkos-rendi apácának rövid, aszketikus, kolostori életéről szól, akit a keresztény egyház által sugallt ideális élet megtestesítőjeként ábrázoltak a műben: megvetette a földi életet, alázatosan, szegénységben élt, nem tisztálkodott, sanyargatta önmagát, gyakran vezekelt, többek között ostorozta magát, vezeklő övet (ciliciumot) hordott;[6] s tette mindezeket úgy, hogy rendtársai is túlzásnak, királyi származásához méltatlannak tartották eme cselekedeteit. A legenda leírja, hogy Isten csodás képességeket adományozott neki. A műben a középkori keresztény egyház embereszménye mellett megjelenik a kor bírálata, s egyes helyeken megmutatkozik a valójában létező feudális anarchia.[1]
Felosztása
[szerkesztés]- Margit élete. Származása, gyermekkora, szokásai, házassági kísérlet, halála.
- Margittal kapcsolatos csodák leírása.
- Margittal kapcsolatos halála utáni csodák.
- Margittal kapcsolatos halottfeltámasztások.
- További csodák leírása.
- Negyven nővértársa beszámolói.
- Fülöp érsek a temetésén, vigasztaló szavak.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b III. Szemelvények a középkor irodalmából: Halotti beszéd – Ómagyar Mária-siralom: Legendák. In Mohácsy Károly: Irodalom: A középiskolák I. osztálya számára. Hatodik kiadás. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1993. 218–219. o. ISBN 963-18-5363-2
- ↑ M. Nagy Ilona: Árpád-házi Szent Margit magyar nyelvű legendája. OSZK. (Hozzáférés: 2017. május 11.)
- ↑ a b Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003.
- ↑ Szent Margit élete, 1510 – Adatlap. mek.oszk.hu. OSZK. (Hozzáférés: 2017. május 11.) „A Szent Margit élete vagy Margit-legenda elnevezésű eredeti kódex az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található, jelzete Magyar Nyelvemlék 3.”
- ↑ Régi magyar kódexek. nyelvemlekek.oszk.hu. OSZK. (Hozzáférés: 2017. május 11.)
- ↑ Hangfelvétel: Szent Margit legendája – részletek; előadja: Lázár Csaba, Sudár Annamária és Terescsik Eszter (Az Országos Széchényi Könyvtár felvétele). OSZK. (Hozzáférés: 2017. május 11.)
- ↑ SZENT MARGIT LEGENDÁJA. mek.niif.hu. (Hozzáférés: 2017. május 12.)
További információk
[szerkesztés]- szerk.: Sőtér István: A magyar irodalom története I–VI. Budapest: Akadémiai Kiadó (1962–1966) (Hozzáférés: 2017. május 11.)
- Révai nagy lexikona XIII. kötet (Lovas–Mons). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1915. 399. o. (Hozzáférés: 2017. május 11.)
- Bokor József (szerk.). Margit-legenda, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. május 11.
- Szent Margit élete, 1510. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának M. Nyelvemlék 3. jelzetű kódexéről; átirat, jegyz. Dömötör Adrienne és Pólya Katalin, bev. P. Balázs János; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1990 (Régi magyar kódexek)
- Margit-legenda, 1510; szerk. Káldos János; OSZK MEK, Bp., 2009 (Digitális kincstár) – CD-ROM
