| dbo:abstract
|
- A Pink Floyd A Saucerful of Secrets című dala 1968. június 29-én jelent meg a zenekar azonos című albumán. A majdnem 12 perces dalt Roger Waters, Richard Wright, Nick Mason és David Gilmour közösen írta. Szerkezetét tekintve egy kísérleti, avantgárd darab, melyben hallható feedback (visszacsatolás), fenyegető hangzású dob és egy szöveg nélküli dallamot éneklő kórus is (tulajdonképpen Gilmour és Wright énekelt). A dal (első előadásain The Massed Gadgets of Hercules volt a címe) az 1968 és 1972 közötti koncertek állandó részét képezte. Egy élő változata felkerült az 1969-es Ummagumma című albumra, a című filmben szereplő változatot pedig sokan a dal meghatározó változatának tartják. A 1969-es előadásain a negyedik tételt (Celestial Voices) a The End of the Beginning című dalban adták elő. Az album újrakevert CD-kiadásaiban a lemezeken a dal címe „A Saucerful of Secret”. Roger Waters a Rolling Stone című lapnak adott egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy a dal egy ütközetről és annak hatásáról szól. A Something Else a csata előkészülete, a Syncopated Pandemonium maga a csata, a Storm Signal a halottakkal teli harcmező, a Celestial Voices pedig az elesett harcosok gyászolása. Koncerteken a dal sokban különbözött a stúdióváltozattól. A dalt indító cintányér helyett Waters csak egy két hangból álló dallamot játszott a basszusgitáron. A Syncopated Pandemonium alatt Richard Wright Farfisa orgonáján játszott ahelyett, hogy a stúdióváltozathoz hasonlóan ököllel ütötte volna a zongorát (híres kivétel a Live at Pompeiiben látható változat). A Celestial Voices a stúdióváltozathoz hasonlóan orgonával kezdődött, később azonban Waters, Mason és Gilmour is csatlakozott Wrighthoz, Gilmour pedig énekelt. Ez különösen hatásos lezárást adott a dalnak, ahogy ez az Ummagummán hallható fogadtatásból is érezhető. (hu)
- A Pink Floyd A Saucerful of Secrets című dala 1968. június 29-én jelent meg a zenekar azonos című albumán. A majdnem 12 perces dalt Roger Waters, Richard Wright, Nick Mason és David Gilmour közösen írta. Szerkezetét tekintve egy kísérleti, avantgárd darab, melyben hallható feedback (visszacsatolás), fenyegető hangzású dob és egy szöveg nélküli dallamot éneklő kórus is (tulajdonképpen Gilmour és Wright énekelt). A dal (első előadásain The Massed Gadgets of Hercules volt a címe) az 1968 és 1972 közötti koncertek állandó részét képezte. Egy élő változata felkerült az 1969-es Ummagumma című albumra, a című filmben szereplő változatot pedig sokan a dal meghatározó változatának tartják. A 1969-es előadásain a negyedik tételt (Celestial Voices) a The End of the Beginning című dalban adták elő. Az album újrakevert CD-kiadásaiban a lemezeken a dal címe „A Saucerful of Secret”. Roger Waters a Rolling Stone című lapnak adott egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy a dal egy ütközetről és annak hatásáról szól. A Something Else a csata előkészülete, a Syncopated Pandemonium maga a csata, a Storm Signal a halottakkal teli harcmező, a Celestial Voices pedig az elesett harcosok gyászolása. Koncerteken a dal sokban különbözött a stúdióváltozattól. A dalt indító cintányér helyett Waters csak egy két hangból álló dallamot játszott a basszusgitáron. A Syncopated Pandemonium alatt Richard Wright Farfisa orgonáján játszott ahelyett, hogy a stúdióváltozathoz hasonlóan ököllel ütötte volna a zongorát (híres kivétel a Live at Pompeiiben látható változat). A Celestial Voices a stúdióváltozathoz hasonlóan orgonával kezdődött, később azonban Waters, Mason és Gilmour is csatlakozott Wrighthoz, Gilmour pedig énekelt. Ez különösen hatásos lezárást adott a dalnak, ahogy ez az Ummagummán hallható fogadtatásból is érezhető. (hu)
|
