| dbo:abstract
|
- A Yes '78-as, kilencedik nagylemeze a Tormato, melyet az Atlantic Records kiadón keresztül adott ki az együttes. A lemezen a klasszikus felállás (Anderson, Squire, Howe, White, Wakeman) játszik. A sikeres, egy évvel korábbi Going for the One-hoz képest nem ért el kiugró toplistás helyezést; erényei a mai napig vita tárgyát képezik mind a rajongók, mind a kritikusok szemében, bár sokak szerint a kompozíciók lerövidülése ellenére a Yes-hangzás nem hiányzik a zenéből. Egyes hallgatók és tagok – főleg Rick Wakeman – a felvételeket és produceri munkát hibáztatja, aminek eredménye unalmas hangzás, Squire basszusjátéka pedig erejét vesztett. Wakeman maga mondta, hogy bár a Tormato jó lehetőségeket rejtett magában, a Yes sosem hozta ki a legtöbbet az akkori zenei anyagból. Howe szerint nem bíztak a saját zeneiségükben. A billentyűs Wakeman csak a 13 évvel később (1991-ben) kiadott Unionon játszott legközelebb Yes-stúdiólemezen, Anderson pedig csak az 1983-as újjáalakulás idején tért vissza az együttesbe. Mindazonáltal a Tormato világszerte a helyi Top 10-be került, egyik dala, a Don't Kill the Whale kislemezként is megjelent. A Don't Kill the Whale a Yes egyik első olyan száma, melyhez az akkori problémákból merítették a témát: a bálnavadászat ellen szólít fel a dal. Érdemes még megemlíteni a Madrigalt, melyet Wakeman és Anderson írt, madrigáldallamot alapul véve. A klipben a zenészek a királyi udvar előtt adja elő a számot. Az album eredeti címe Yes Tor lett volna, mely egy dél-angliai domb neve. A borítótervező Hipgnosis fotóit látva Wakeman csalódottságában egy paradicsomot vágott a képekhez. Ez a cselekedet vezetett a cím és a borító megváltoztatásához: a paradicsom angol neve tomato, ezt olvasztották egybe a Tor-ral, a borítón pedig látható a hozzávágott paradicsom. (hu)
- A Yes '78-as, kilencedik nagylemeze a Tormato, melyet az Atlantic Records kiadón keresztül adott ki az együttes. A lemezen a klasszikus felállás (Anderson, Squire, Howe, White, Wakeman) játszik. A sikeres, egy évvel korábbi Going for the One-hoz képest nem ért el kiugró toplistás helyezést; erényei a mai napig vita tárgyát képezik mind a rajongók, mind a kritikusok szemében, bár sokak szerint a kompozíciók lerövidülése ellenére a Yes-hangzás nem hiányzik a zenéből. Egyes hallgatók és tagok – főleg Rick Wakeman – a felvételeket és produceri munkát hibáztatja, aminek eredménye unalmas hangzás, Squire basszusjátéka pedig erejét vesztett. Wakeman maga mondta, hogy bár a Tormato jó lehetőségeket rejtett magában, a Yes sosem hozta ki a legtöbbet az akkori zenei anyagból. Howe szerint nem bíztak a saját zeneiségükben. A billentyűs Wakeman csak a 13 évvel később (1991-ben) kiadott Unionon játszott legközelebb Yes-stúdiólemezen, Anderson pedig csak az 1983-as újjáalakulás idején tért vissza az együttesbe. Mindazonáltal a Tormato világszerte a helyi Top 10-be került, egyik dala, a Don't Kill the Whale kislemezként is megjelent. A Don't Kill the Whale a Yes egyik első olyan száma, melyhez az akkori problémákból merítették a témát: a bálnavadászat ellen szólít fel a dal. Érdemes még megemlíteni a Madrigalt, melyet Wakeman és Anderson írt, madrigáldallamot alapul véve. A klipben a zenészek a királyi udvar előtt adja elő a számot. Az album eredeti címe Yes Tor lett volna, mely egy dél-angliai domb neve. A borítótervező Hipgnosis fotóit látva Wakeman csalódottságában egy paradicsomot vágott a képekhez. Ez a cselekedet vezetett a cím és a borító megváltoztatásához: a paradicsom angol neve tomato, ezt olvasztották egybe a Tor-ral, a borítón pedig látható a hozzávágott paradicsom. (hu)
|
