| dbo:abstract
|
- Az ubaszute vagy obaszute (姥捨て, vagyis „magára hagyni egy idős hölgyet”), ritkábban ojaszute (親捨て, „magára hagyni a szülőt”), az eutanázia egy sajátos formája, amelyet a távoli múltban gyakoroltak Japánban. Az idős családtagot a hegyekbe vitték, vagy más távoli, elhagyatott helyen hagyták, ahol végül a kiszáradás, az éhség vagy a hideg végzett vele. Különösen aszály vagy éhínség idején volt gyakori és egyes esetekben megbízott tisztviselők végezték. A folklór szerint a Fudzsi lábánál található Aokigahara (青木ヶ原) erdeje volt ennek a gyakorlatnak a legismertebb színhelye. Sokan úgy tartják, hogy az otthagyottak bosszús szellemei (júrei, 幽霊) ma is kísértik az erdőt. A Kodansha kiadó gondozásában megjelent nagy enciklopédia, a Japan: An Illustrated Encyclopedia szerint azonban az ubaszute csak egy legenda, soha nem volt igazán bevett szokás a japán nép körében. (hu)
- Az ubaszute vagy obaszute (姥捨て, vagyis „magára hagyni egy idős hölgyet”), ritkábban ojaszute (親捨て, „magára hagyni a szülőt”), az eutanázia egy sajátos formája, amelyet a távoli múltban gyakoroltak Japánban. Az idős családtagot a hegyekbe vitték, vagy más távoli, elhagyatott helyen hagyták, ahol végül a kiszáradás, az éhség vagy a hideg végzett vele. Különösen aszály vagy éhínség idején volt gyakori és egyes esetekben megbízott tisztviselők végezték. A folklór szerint a Fudzsi lábánál található Aokigahara (青木ヶ原) erdeje volt ennek a gyakorlatnak a legismertebb színhelye. Sokan úgy tartják, hogy az otthagyottak bosszús szellemei (júrei, 幽霊) ma is kísértik az erdőt. A Kodansha kiadó gondozásában megjelent nagy enciklopédia, a Japan: An Illustrated Encyclopedia szerint azonban az ubaszute csak egy legenda, soha nem volt igazán bevett szokás a japán nép körében. (hu)
|
