Ugrás a tartalomhoz

„Simony” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
40. sor: 40. sor:
Vályi András szerint ''"SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."''<ref>{{Vályi}}</ref>
Vályi András szerint ''"SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."''<ref>{{Vályi}}</ref>


Fényes Elek szerint ''"Simony (Simen ovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét.
Fényes Elek szerint ''"Simony (Simenovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét.''
"''<ref>{{Fényes}}</ref>
"''<ref>{{Fényes}}</ref>


A lap 2014. július 12., 17:58-kori változata

Simony (Partizánske)
A város régebbi, keleti részének látképe.
A város régebbi, keleti részének látképe.
Simony címere
Simony címere		 Simony zászlaja
Simony zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangváros
Első írásos említés1260
PolgármesterJozef Božik
Irányítószám958 01
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Testvérvárosok
Lista
Szvit
Népesség
Teljes népesség21 439 fő (2021. dec. 31.)[1]
Népsűrűség1078 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
Terület22,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 38′, k. h. 18° 22′48.633333°N 18.366667°EKoordináták: é. sz. 48° 38′, k. h. 18° 22′48.633333°N 18.366667°E
Simony weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Simony (szlovákul Partizánske, korábban Baťovany) város Szlovákiában, Privigyétől 30 km-re délnyugatra, a Nyitra jobb partján. A Trencséni kerület Simonyi járásának székhelye. Kisbélic, Nagybélic és Návoly tartozik hozzá.

Nevének eredete

Szlovák nevét az ellenállási mozgalomban, az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért kapta. Az eredeti nevét Simon Comes (1200 körül) után kapta. 1920-ig Simony, 1948-ig Šimonovany volt a hivatalos neve.

Története

A város területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is éltek emberek. Megtalálták itt a vonaldíszes és a késő bronzkori lausitzi kultúra településeinek maradványait.

A települést 1260-ban "Symoni" alakban említi először írásos forrás. 1324-ben a helyi nemes Simonyi család birtoka. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi. 1416-ban 11 portája adózott. Zsigmond király 1411-ben várépítési engedélyt adott a Simonyi családnak. A már létező vár helyére építették a mostani várkastélyt. A Nyitra-folyó akkoriban a vár mellett folyt és egy ága körülvette a várat, így ez egy vízivár volt. Az erődítményeket 1600 körül lebontották és ebből építettek a Simonyi gyerekeknek 3-4 kastélyt. A 16. században a település lakói felvették a református hitet. 1681 és 1734 között az evangélikusok egyik artikuláris helye volt. 1601-ben malom és 38 ház állt a településen, közülük 10 nemeseké. 1715-ben 10 adózója mellett 3 kézműves család is élt itt. 1828-ban 74 háza volt 500 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "SIMONY. Curiális falu Bars Várm. földes Ura Simonyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Oszlányhoz mintegy mértföldnyire; Szuteczka nevű Szállása is van, mellyen malma hasznos; földgye jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék."[2]

Fényes Elek szerint "Simony (Simenovany), tót falu, Bars vmegyében, a Nyitra vize mellett; 500 kath. lak. Kath. paroch. templom. Több csinos uri lakházak. Földjei szép rozsot, árpát teremnek; szénája, fája, gyümölcse elég. F. u. a Simonyi nemzetség. Ut. posta Zsámbokrét. "[3]

Bars vármegye monográfiája szerint "Simony, a Nyitravölyben, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség 442 róm. kath. vallású lakossal. A Simonyiak ősi fészke (már 1260-ban kelt határjárási okmányban említve), a kik itt már az Árpád-házi királyok alatt várkastélyt építtettek, melynek egy része még maig is fennáll. A pápai tizedszedők jegyzékében e község Syman néven van említve. 1324-ben Simon és Simoni néven, de 1353-ban már a mai néven említik az egykorú okiratok. Egyháza már a 14. század elején a nagyobbak közé tartozott és Pázmány jegyzékében is mint nagyon régi szerepel. 1716-ban a templomát átalakították, a mikor csak kevés gótikus részletét hagyták meg. Simony is egyike annak a két barsi községnek, melyeknek Lipót király az 1681. május 25-i országgyűlésből kifolyólag megengedte, hogy a református templomot fentarthassák; később azonban az egész község katholizált. A község tót neve Simonovan volt. Simonyi Béla, Bars vármegye alispánja a régi várkastélyban őrzi a család rendkivül gazdag és érdekes levéltárát, mely több mint 300, részben kiadatlan, Árpád- és Anjou-korbeli oklevelet tartalmaz. A simonyi és varsányi Simonyi családnak itt négy régi kúriája volt, melyek közül az egyiket Simonyi András még 1584-ben építtette és ezt most a Salzberger családé, míg egy másikban maga az alispán lakik. Salzberger Józsefnek itt nagyobb szeszgyára és mintaszerű gazdasága is van. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távirója pedig Nagy-Bélicz."[4]

Simony főtere a szökőkúttal.
Simony várkastélya

A trianoni békeszerződés előtt Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. A háború után lakói többségben a Salzberger család birtokán dolgoztak, ahol szeszfőzde is működött. 1938-ban a Baťa cég vásárolt a határában területet és cipőgyárat épített oda. Ezzel megalapította Baťovany ipartelepet. A település a szlovák nemzeti felkelés idején az antifasiszta ellenállás egyik központja volt. A Grznár partizánosztag tevékenykedett itt és a helyi munkásság körében létrehozták a kommunista párt illegális szervezetét. A várost 1944. augusztus 29-én elfoglalták a partizánok. A munkások harcoló egységeket alakítva szeptember 3. és 7. között felvették a harcot a német csapatokkal. A várost végül a Vörös Hadsereg szabadította fel, de a partizánok emlékére a település 1949-ben a Partizánske, azaz Partizánváros nevet kapta.

Népessége

1910-ben 458 lakosából 433 szlovák, 20 magyar, 4 német és 1 más nemzetiségű volt.

2011-ben 24 115 lakosából 21 634 szlovák volt.

Nevezetességei

  • Várkastélya eredetileg gótikus stílusú, a 16. században megújították és a 19. században restaurálták. Híres levéltára volt középkori oklevelekkel és iratokkal.
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 13. században épült késő román stílusban. Egyik oldalkápolnája a 17. században készült reneszánsz stílusú. A templom tornyát 1717-ben építették, 1750 körül barokk stílusban építették át.
  • Jézus Szentséges Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1949-ben épült a város egyik jelképe. 1995-ben kulturális műemlékké nyilvánították.
  • A Szent Tamás templom a város legújabb temploma 1999-ben épült a Šípok nevű városrészen.
  • A Szűz Mária kápolna a Szkacsány felé menő útt mellett áll.
  • A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.
  • A Főtér szökőkútja.
  • Nagybélic városrészen áll a Szent Erzsébet templom, mely 1723 és 1759 között épült a korábbi 14. századi templom helyén.
  • Kisbélic városrészen áll az 1988-ban épített planetárium.

Irodalom

  • Paták, M. a kol. 1989: Partizánske 1939–1989. Partizánske.
  • Vladár, J. - Wiedermann, E. (Ed.) 2000: Partizánske - Staré a nové epochy. Bratislava.
  1. ↑ https://datacube.statistics.sk/#!/view/sk/vbd_dem/om7010rr/v_om7010rr_00_00_00_sk
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Partizánske
A Wikimédia Commons tartalmaz Simony témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Simony&oldid=14865082”