Érköbölkút
| Érköbölkút (Cubulcut) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | falu |
| Községközpont | Székelyhíd |
| Irányítószám | 417438 |
| SIRUTA-kód | 30951 |
| Népesség | |
| Népesség | 848 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 673[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 178 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 19′ 21″, k. h. 22° 11′ 11″47.322548°N 22.186511°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 21″, k. h. 22° 11′ 11″47.322548°N 22.186511°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Érköbölkút (románul: Cubulcut) falu Romániában, Bihar megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Kiss Lajos nyelvész szerint a magyar Köbölkút helységnevek elsődlegesen olyan kútra, forrásra vonatkoztak, amelynek gödrét üreges belű, odvas vagy kivájt fatörzzsel, az úgynevezett köböllel bélelték ki.[2]
Fekvése
[szerkesztés]Bihar megyében, az érmelléki hegyek között, Székelyhídtől délkeletre, Szentjobb és Érolaszi között fekvő település.
Története
[szerkesztés]Érköbölkút már a 13. századi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor a Köbölkúti család birtoka volt. 1444-ben Kebelkuth-nak írták nevét.
A 18. század végén és a 19. század első felében több birtokosa is volt: birtoka volt itt a Rhéday, Tihanyi, Komáromy, Bónis, Ottlik, Lajos és Dráveczky, Sárossy, Bónis, Vásárhelyi és Kovács családoknak. A 20. század elején Varjú Elemér és Bónis Elemér volt itt birtokos. 1910-ben 1482 lakosából 1431 magyar, 45 cigány és 6 román nemzetiségű volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Székelyhidi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Régi református templomát 1730-ban szétbontották, majd 1750-ben építették újra. Tornyát 1851-ben építették hozzá.
- Bónis-kúria
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
- ↑ Kiss Lajos 206. o.
Források
[szerkesztés]- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2
.svg){kind=small}
