Öntéstalaj

Az öntéstalaj vagy alluviális talaj a folyó- vagy állóvizek árterén, vízjárta partszegélyén kialakult recens talajféleség, amely áradás idején a medréből kilépő víz hordalékából ülepedik le, majd az árvíz visszavonultával szárazra kerül. A lerakódás feltétele, hogy az adott térszínen a víz energiája kisebb legyen, mint ami a homok- vagy iszaphordalék továbbszállításához szükséges. Ez jellemzően a medertől távolabb eső ártéri lapályokra igaz, azaz a part menti, rendszerint alacsonyabban fekvő területek talaját a még nagy energiájú víz megbolygatja, leszaggatja, és csak a medertől távolodva, energiájából veszítve rakja le üledékét. Az árterek elöntésének dinamikája az öntéstalaj szerkezeti tulajdonságaira is hatással van: a parthoz közelebb lerakott üledék kavics- és durvahomok-tartalma magasabb, vagyis a nagyobb szemcseméretű, nagyobb tömegű üledékrészek előbb leülepednek, a kisebb szemcsenagyságú iszapot, illetve az ennél is finomabb agyagot pedig távolabb szállíthatja a víz.

A jellegtelen, fakó színű öntéstalajok alkalmasak a növényzet kialakulására, de a vegetáció- és talajképződési folyamatok rendszerint megtorpannak az újabb, soron következő árvízzel, és az új talajrétegen indulnak újra. Ennek következményeként a nyers öntéstalajok közös jellemzője, hogy humuszban szegények maradnak, a szervesanyag-tartalom nem haladja meg az 1%-ot. A talajképződés korai fázisát jelzi, hogy az egyes árvizek által lerakott, egymástól évgyűrűszerűen elkülönülő talajrétegek eltérő fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezhetnek. A nyers öntéstalajok ásványianyag-tartalmát, kémiai összetételét természetesen meghatározzák a tágabb régió kőzettani sajátosságai, a kalcium-karbonát-mennyiség alapján megkülönböztetik a savanyú és lúgos öntéstalajokat, további jellemzőik lehetnek a felszín közeli oxidációs folyamatok következményeként a vaskiválások, rozsdás foltok, a mélyebb rétegekben a márványozott mészkiválások.

Ha folyószabályozás, árvízmentesítés vagy más egyéb ok miatt a rendszeres áradás megszűnik, maradandó vegetáció alakul ki, megkezdődik a szervesanyag-felhalmozódás, a humuszos (lápi vagy réti) öntéstalaj képződése. Ezekben a talajokban a szervesanyag-tartalom már 1-2%, a humuszréteg vastagsága pedig 20-40 centiméter között alakul. A homokos szerkezetű öntéstalajok szervesanyag-tartalma jellemzően elmarad a nagyobb agyagtartalmú öntéstalajokétól. Az ennél magasabb értékek már réti öntéstalajt vagy réti öntéscsernozjomot jeleznek.

Öntéstalajok Magyarországon

A MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalának agrotopográfiai térképei alapján Magyarország összterületének mintegy 2,5%-át borítják nyers öntéstalajok kb. 2300 km²-en. Ennek nagy része, 68,5%-a az Alföld, 15,7%-a az Észak-magyarországi-középhegység, 8,8%-a pedig a Kisalföld vidékén található, de számottevő öntéstalajjal borított területek találhatóak a Nyugat-magyarországi peremvidéken is.^[1]

Nyers öntéstalajok megoszlása Magyarország földrajzi középtájain
	Középtáj	Nagytáj	Nyers öntéstalaj (%)	Megjegyzések
1.1	Duna menti síkság	Alföld	5	A Vác–Pesti-Duna-völgyben kisebb kiterjedésben homokos vályog mechanikai összetételű nyers öntéstalajok, délen a Mohácsi teraszos síkság 40%-át, a Mohácsi-sziget 14%-át, a Csepeli-sík 6%-át borítja többnyire vályog szerkezetű nyers öntéstalaj, amelynek számottevő foltjai találhatóak a Kalocsai-Sárközben és a Tolnai-Sárközben is.
1.2	Duna–Tisza közi síkvidék	Alföld	0
1.3	Bácskai-síkvidék	Alföld	0
1.4	Mezőföld	Alföld	0
1.5	Dráva menti síkság	Alföld	0
1.6	Felső-Tisza-vidék	Alföld	33,9	Magyarország nyers öntéstalajjal borított területeinek kb. 40%-a esik erre a középtájra. Savanyú kémhatású, változatos összetételű, gyenge termékenységű öntéstalaj borítja a Tisza menti Beregi-sík, Szatmári-sík és Bodrogköz jelentős részét.
1.7	Közép-Tisza-vidék	Alföld	1,9	Csupán a Taktaköz és a Borsodi-ártér Tiszát szegélyező területein vályog vagy agyagos vályog szerkezeti összetételű öntéstalaj, a folyó alsóbb szakaszán ezt már egyéb réti talajok váltják fel.
1.8	Alsó-Tisza-vidék	Alföld	10,1	Nagy kiterjedésű vályogos öntéstalajok a Maros mentén, a Marosszögben.
1.9.	Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság	Alföld	0,3	Az Eger-patak árterén, a Borsodi-Mezőségben.
1.10	Nyírség	Alföld	0,4	Az Északkelet-Nyírség mély fekvésű öntésterületein foltokban.
1.11	Hajdúság	Alföld	1	A Hajdúhátba benyúló tiszai árterületen agyagos vályog mechanikai szerkezettel.
1.12	Berettyó–Körös-vidék	Alföld	0
1.13	Körös–Maros köze	Alföld	0
2.1	Győri-medence	Kisalföld	7,4	Elsősorban a Fertő-medence területén borít nagy területeket, de a Szigetköz hullámterében (magas csillámásvány-tartalommal), valamint a Kapuvári-sík és a Csornai-sík Rába-árterén is számottevő.
2.2	Marcal-medence	Kisalföld	0
2.3	Komárom–Esztergomi-síkság	Kisalföld	0,8	Az Almás–Táti-Duna-völgy Duna-árterén.
3.1	Alpokalja	Nyugat-magyarországi-peremvidék	1,1	A Soproni-medencében az Ikva árterén, a Kőszegi-hegységben a Szerdahelyi-patak völgyében, a Kőszeghegyalján a Gyöngyös-patak árterén.
3.2	Sopron–Vasi-síkság	Nyugat-magyarországi-peremvidék	5,9	Elsősorban a Rába völgyét kísérő kistájak ártéri helyzetű területein, de a Gyöngyös- és a Perint-patakok völgyeiben is.
3.3	Kemeneshát	Nyugat-magyarországi-peremvidék	0
3.4	Zalai-dombság	Nyugat-magyarországi-peremvidék	0
4.1	Balaton-medence	Dunántúli-dombság	0
4.2	Külső-Somogy	Dunántúli-dombság	0
4.3	Belső-Somogy	Dunántúli-dombság	1,4	A Dráva középső völgyében vályog mechanikai összetétellel.
4.4	Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék	Dunántúli-dombság	0
5.1	Bakony-vidék	Dunántúli-középhegység	0
5.2	Vértes–Velencei-hegyvidék	Dunántúli-középhegység	0
5.3	Dunazug-hegyvidék	Dunántúli-középhegység	0,1	Az Esztergom alatti Duna-szakaszon.
6.1	Visegrádi-hegység	Észak-magyarországi-középhegység	6	A Visegrádi-Dunakanyarban változatos mechanikai összetételű nyers öntéstalajok.
6.2	Börzsöny	Észak-magyarországi-középhegység	0
6.3	Cserhát-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	2,9	Elsősorban a Galga völgyének északi szakaszán karbonátos nyers öntéstalajok, valamint a Cserhát és a Cserhátalja patakvölgyeiben szintén nagyobb kiterjedésben.
6.4	Mátra-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	1	A Keleti-Mátraalján a Tarnóca-patak, a Nyugati-Mátraalján több patak völgyében, emellett a Tarna völgyének a Parád–Recski-medencére eső szakaszán.
6.5	Bükk-vidék	Észak-magyarországi-középhegység	1,1	A Tárkányi-medence talpán vályog, az Egri-Bükkalján, a Rima völgyében agyagos vályog nyers öntéstalaj.
6.6	Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék	Észak-magyarországi-középhegység	17	A Bódva völgyének 68%-át agyagos vályog összetételű nyers öntéstalaj borítja, elsősorban a Szalonna feletti szakaszon, de kisebb foltjai találhatóak a Bódvát szegélyező Aggteleki-hegység és Alsó-hegy peremén.
6.7	Tokaj–Zempléni-hegyvidék	Észak-magyarországi-középhegység	3,8	A Hegyközi-dombságban a Bózsva és a Ronyva völgyeiben, a Tokaji-hegy peremén, a Bodrog torkolati szakaszánál agyagos vályog szerkezetű nyers öntéstalajok.
6.8	Észak-magyarországi-medencék	Észak-magyarországi-középhegység	3,9	Az Észak-magyarországi-középhegységet szabdaló nagyobb folyók ártéri területein, az Ipoly alsó szakaszán, a Tarna, a Sajó és a Hernád völgyeiben

Jegyzetek

↑ A nyers öntéstalaj területi megoszlására vonatkozó forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8

Források

Természettudományi lexikon V. (O–S). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1968. 102. o.
Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 342. o. ISBN 963-9257-11-7
Stefanovits Pál – Filep György – Füleky György: Talajtan. Átd., bőv. kiad. Budapest: Mezőgazda. 1999. ISBN 963-286-178-7 ^{[halott link]}

[1] A nyers öntéstalaj területi megoszlására vonatkozó forrás: Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8

[1]