Ugrás a tartalomhoz

Bay Béla

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bay Béla
1941-ben
1941-ben
Személyes adatok
Születési dátum1907. február 8.
Születési helySzinérváralja
Halálozási dátum1999. július 26. (92 évesen)
Halálozási helyBudapest
Állampolgárságmagyar
Versenyzői adatok
FegyvernemTőr, párbajtőr, kard
KlubBEAC
(1927-1948)
Budapesti Haladás (1948-1951)
EdzőGerentsér László
Nagy Árpád
Edzői adatok
KlubBVSC
A Wikimédia Commons tartalmaz Bay Béla témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
Magyarország színeiben
Vívás
Főiskolai világbajnokság
ezüst
1933
Kard csapat
Magyar bajnokság
ezüst
1933
Tőr egyéni
arany
1935
Párbajtőr egyéni
bronz
1935
Kard egyéni
arany
1936
Tőr egyéni
bronz
1936
Párbajtőr egyéni
arany
1937
Párbajtőr egyéni

Ludányi Bay Béla (Szinérváralja, 1907. február 8. – Budapest, 1999. július 26.) magyar vívó, mesteredző és sportvezető.

Sportpályafutása

[szerkesztés]

1924-től a Szatmári SE, 1927-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt (1948-1951). Mindhárom fegyvernemben versenyzett és 1933-tól 1948-ig mindhárom fegyvernemben tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett az 1936. évi és az 1948. évi nyári olimpiai játékokon. Aktív sportolói pályafutását 1952-ben fejezte be.

Sporteredményei

[szerkesztés]
  • tőrvívásban:
    • Európa-bajnoki 3. helyezett (csapat: 1935)
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
    • kétszeres magyar bajnok (egyéni: 1936, 1947)
  • kardvívásban:
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
    • magyar bajnoki 3. helyezett (egyéni: 1935)[1]
  • párbajtőrvívásban:
    • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
    • négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1935, 1937 ; csapat: 1941, 1944)

Edzői és sportvezetői pályafutása

[szerkesztés]

1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt, 1938-tól a Magyar Vívó Szövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy a második világháború után a magyar vívósport ismét a világ élvonalába került. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon sportolóként is részt vett, de egyúttal ő volt a magyar vívó-válogatott vezetője is. Vívómesteri oklevelét a Hegyi Gyula által vezetett Országos Sporthivatal (OSH) állította ki.[2][* 1] Az OSH 1949-ben nevezte ki a vívósport szakfelügyelőjévé.[3]

1951-től a válogatott edzője és szövetségi kapitánya lett (1951-63 állami edző). Ezt a posztot 1961-ig, majd 1968-tól 1976-ig töltötte be. Vezető edzője volt még a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, majd a BVSC vívószakosztályának is. Közben a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett.

Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kidolgozása. Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy 1961 szeptemberében a Testnevelési Főiskolán, önálló szakágként, beindította a vívómesterképzést. Ezzel jelentős szerepe volt abban, hogy a vívás, mind a mai napig Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.

1949 és 1951 között a Magyar Vívószövetség titkára. 1958-ban[4] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[5] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[6] 1977-ben vonult nyugdíjba.

A vívás mellett vadászattal is foglalkozott, 1947-től 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Tanítványai

[szerkesztés]

Mesterei

[szerkesztés]
Tereh Géza tanár úr minden ellenszolgáltatás nélkül foglalkozott velem. Erre a nemes lelkű tanáremberre, mint első vívómesteremre, csak hálával tudok visszagondolni... Amellett, hogy a kardvívás technikai elemeit lebilincselően látványosan oktatta, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, és nagyon jó emberismerő volt... Vívásmódszere az olasz vívóiskola tanítását követte, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az 1900-as évek elején, ő maga is Magyarország egyik leghíresebb vívómesterétől, az olasz Italo Santellitől tanulta meg a vívás „magasiskoláját”.
– Bay Béla[18]
Dr. Gerentsér László hajdani vívómesteremre, több mint kilencven évvel a hátam mögött, csak hálával, szeretettel és tisztelettel tudok visszagondolni. Büszkén vállalom, és nagyon nagy szerencsének tartom, hogy Gerentsér tanítványa lehettem. Attól a kivételes vívótechnikától, stílustól, nevelő-pedagógus szellemtől, és nem utolsósorban emberségtől, melyet akarva-akaratlanul is minden tanítványára, így jómagamra is rátestált, a későbbi több évtizedes vívómesteri tevékenységem alatt sem tudtam elszakadni soha. De nem is kellett, mert a Gerentsér-vívóiskolában útravalóul kapott magas szintű vívószaktudást és sokrétű nevelői-oktatói erényeket, oktatóként is gyümölcsözően tudtam, későbbi saját tanítványaimon keresztül érvényesíteni.
– Bay Béla[19][* 5]

Emlékezete

[szerkesztés]

Halála után emlékére a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter Bay Béla-díjat alapított „azon edzőknek, sportszakembereknek, akik jelentős nevelő-oktató tevékenységükkel, s egész életművükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették.”

2009-ben a MOB létrehozta a Bay Béla-ösztöndíjat edzők részére.

Az edzőm, Bay Béla roppant intelligens és alázatos ember volt, óriási műveltséggel. Mikor megemlítettem neki, hogy nem tudok edzésre jönni az iskolai november 4-i ünnepség miatt, csak annyit mondott, jól van fiam, az iskola az első. Másnap pedig behozott nekem egy könyvet a cári Oroszországról, amiben elolvashattam a lenini ideológia megszületésének valódi okait és történetét. Kettős nevelést kaptam tőle, amit elfogadtam, mert hiteles személyiség volt. Fiatalos volt, ha kellett, káromkodott, és volt benne szenvedély a sport iránt. Erdélyi földbirtokos családból származott, ’35-ben áttelepült Magyarországra, ’36-ban már magyar színekben indult az olimpián. Aztán a háború alatt embereket bújtatott, amiért később meghurcolták.
– Kamuti Jenő[20]
Nekem nem lehet célom „Bay-t az edzőt" méltatni, már csak azért sem, mert a mesterem volt, tehát nem lenne illő. De ezt megtették már sokan mások, és kapott az öreg eleget, hideget és meleget, azt viszont nem tudják soha elvitatni tőle, hogy ott legyen a nagy magyar vívómesterek Pantheonjában (ami persze nincs), Gerentsér dr., Borsody, Santelli mellett.
– Dávid Sándor[21]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Hegyi Gyula 1948-tól 1951-ig volt az OSH vezetője. Magyar életrajzi lexikon
  2. ↑ Más megnevezése: Pázmány Péter Egyetem díszgyűrűje
  3. ↑ „Pályafutásom egyik legértékesebb tiszteletdíjával: a vívószövetség által alapított, háromévenként kiadható serleggel, amelyet három fegyvernemben aratott sikeremmel nyertem el.” Az 1979-ben kiadott könyvben nem adták meg a díj pontos nevét, viszont a 2006-ban kiadott Kovács Dénes könyvben már így szerepel a serleg, több képen is.[9]
  4. ↑ A Nemzeti Vadászrendet, a legrangosabb vadászati elismerést 1996-ban alapították, és minden évben hárman kapják meg. Bay Bélát 1999-ben tüntették ki, mint az ország legidősebb vadásztársasági elnökét.
  5. ↑ Gerentsér segédvívómesterei - Nagy Árpád és Repeczky László - is oktatták Bay Bélát.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bay (1935)
  2. ↑ Kovács 2006 40. o.
  3. ↑ MTI Sportkiadás, 1949
  4. ↑ Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. január 30.) 1. o.
  5. ↑ A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. február 11.)
  6. ↑ A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. december 15.)
  7. ↑ a b c d e Kovács 2006 5-6. o.
  8. ↑ Réti 60. o. – „A gyűrű elnyerésének feltétele az volt, hogy a jutalmazott aktív BEAC-ista, legalább nemzetközi kategóriájú sportoló és az egyetemen is jól abszolváló hallgató legyen. Fekete ónixköves gyűrű, az egyetem címerével, s arany babérlevekkel díszítve.”
  9. ↑ Kovács 2006 Színes képek: „Legkedvesebb versenydíjával, az 1937-ben elnyert Horthy-kupával.”
  10. ↑ Kovács 2006 29. o.
  11. ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
  12. ↑ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. január 27.) 2. o.
  13. ↑ Sportvezetők és sportolók kitüntetése. Népsport, XVIII. évf. 192. sz. (1962. szeptember 30.) 1. o.
  14. ↑ a b PIM
  15. ↑ Vívás: Kovács Pál a hírességek között, Kamuti is új tag. www.nemzetisport.hu (2014. november 22.) (Hozzáférés: 2014. november 22.)
  16. ↑ a b c d e Kovács 2006 75. o.
  17. ↑ Pap Jenő: Valójában rossz csapat voltunk
  18. ↑ Kovács 2006 13. o.
  19. ↑ Kovács 2006 18. o.
  20. ↑ Kamuti Jenő 80 éves
  21. ↑ A bal karját fel sem tudta emelni, mégis olimpiai bajnok lett (2019)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Kovács 2006: Kovács Dénes: A vívók apostola és a vadászat szerelmese. Nimród Alapítvány, 2006. ISBN 963 9369 81 0
  • ↑ Réti: Dr. Bay Béla, L. Réti Anna: Páston és páston kívül. Sportpropaganda, Bp., 1979.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bay_Béla&oldid=27081200”