Berve
| Berve (Berghin, Blutroth) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Berve |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 517113 |
| Körzethívószám | 0x58[1] |
| SIRUTA-kód | 2997 |
| Népesség | |
| Népesség | 691 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 10 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 9,19 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 290 m |
| Terület | 75,17 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 04′ 42″, k. h. 23° 44′ 13″46.078333°N 23.736944°EKoordináták: é. sz. 46° 04′ 42″, k. h. 23° 44′ 13″46.078333°N 23.736944°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berve témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berve (románul Berghin) községközpont Romániában, Fehér megyében, az azonos nevű község központja.
Neve
[szerkesztés]A település első említése 1313-ból való Lotryd néven. Névváltozatai: Bumi, Beumi (1332), Bervey (1348), Bluet Rydt (1558), Berve (1369, 1625).[3]
Története
[szerkesztés]A település és környéke már a népvándorlás és a római kor idején is lakott hely lehetett, a falu délkeleti részén római illetve népvándorlás korabeli nekropoliszt tártak fel.[4]
Nevét 1313-ban az oklevelek Lotryd néven említették. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 134.), majd neve 1332-ben Bumi, Beumi (Documente. XIV. C., III. 129, 130.), 1348-ban Bervey, 1369-ben Berve, majd 1625-ben is Berve (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordult elő.
A falunak 1332-ben már plébániatemploma is volt, a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben Konrád nevű papja 22 dénárt, majd 34 dénárt fizetett. Ez a Konrád egyben a springi kerület dékánja is volt. (Documente. XIV. C., III. 129, 130.)
Egy 1348. évi oklevél szerint Berve püspöki birtok volt. (Documente. XIV. C., IV. 424.; Györffy: i.h.) Temploma a feljegyzések szerint 1826-ban már rossz állapotban volt, 1887-ben pedig egy vihar után használhatatlanná vált. Később, 1900-ban szép gótikus stílusban építették újjá.
A reformáció idején középkori lakossága lutheránussá lett templomával együtt.
Népesség
[szerkesztés]- 1850: 3817 fő, ebből 3029 román, 31 magyar, 581 német, 176 egyéb
- 1900: 4995 fő, ebből 4066 román, 53 magyar, 800 német, 76 egyéb
- 1930: 5583 fő, ebből 4422 román, 6 magyar, 991 német, 164 egyéb
- 1966: 3845 fő, ebből 3324 román, 3 magyar, 518 német
- 1992: 2260 fő, ebből 2094 román, 3 magyar, 148 német, 15 egyéb
- 2002: 2169 fő, ebből 2035 román, 14 magyar, 34 német, 86 egyéb
Látnivalók
[szerkesztés]- Szent Péter-templom, 1707-ben épült[4]
Források
[szerkesztés]- Győrffy György: Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Alba. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
.svg){kind=small}
