Ugrás a tartalomhoz

Cesare Pavese

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cesare Pavese
Született1908. szeptember 9.
Santo Stefano Belbo, Piemont, Olasz Királyság
Elhunyt1950. augusztus 27. (41 évesen)
Torino, Piemont, Olaszország
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1950. augusztus 27.)[1]
  • olasz (1908. szeptember 9. – 1946. június 18.)
Nemzetiségeolasz Olasz
Foglalkozása
Iskolái
  • Liceo Classico Massimo D'Azeglio
  • Sociale
  • Torinói Egyetem (1926–1930, licenciátus, anglisztika)
KitüntetéseiStrega Prize (1950)
Halál okakábítószer-túladagolás
SírhelyeSanto Stefano Belbo
Cesare Pavese aláírása
Cesare Pavese aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Pavese témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Cesare Pavese (Santo Stefano Belbo, 1908. szeptember 9. – Torino, 1950. augusztus 27.) olasz regényíró, költő, novellista, műfordító, irodalomkritikus és esszéista volt. Gyakran emlegetik korának egyik legnagyobb hatású olasz írójaként.

Fiatalkora és iskolái

[szerkesztés]

Cesare Pavese a Cuneo megyei Santo Stefano Belbóban született. Ez volt az a falu, ahol apja is született, és ahová a család minden évben visszatért a nyári szünidőre. Az általános iskolát Santo Stefano Belbóban kezdte, de tanulmányai további részét torinói iskolákban végezte.

A torinói Liceo Classico Massimo d'Azeglio(wd) gimnáziumba járt, ahol hatodik osztályos/érettségi tanulmányait végezte.[2] Legfontosabb tanára ebben az időben Augusto Monti(wd) író és pedagógus volt, akinek írói stílusa igyekezett mentes lenni minden retorikától.

Fiatal irodalmárként Pavese különösen az angol nyelvű irodalom iránt érdeklődött, a torinói egyetemen Walt Whitman költészetéből írt szakdolgozattal diplomázott. Egyetemi mentorai között volt Leone Ginzburg(wd),[3] az orosz irodalom szakértője és irodalomkritikus, Natalia Ginzburg(wd)[4] írónő férje és a későbbi történész, Carlo Ginzburg apja. Ezekben az években Pavese klasszikus és újabb amerikai és brit szerzőket fordított, amelyek akkoriban újak voltak az olasz közönség számára.[5]

1933-ban lefordította John Dos Passos A 42. szélességi fok és James Joyce Ifjúkori önarckép című művét.

Letartóztatása és elítélése; az olaszországi háború

[szerkesztés]

Pavese antifasiszta körökben mozgott. 1935-ben letartóztatták és elítélték, mert leveleket kapott egy politikai fogolytól. Néhány hónapos börtönbüntetés után "confino"-ba, belső száműzetésbe küldték Dél-Olaszországba, ami a kisebb politikai bűncselekményekben bűnösökre általánosan alkalmazott büntetés volt. (Carlo Levit és Leone Ginzburgot,[3] akik szintén Torinóból származnak, hasonlóan küldték confino-ba.) A calabriai Brancaleone faluban töltött egy év után Pavese visszatért Torinóba, ahol a baloldali Giulio Einaudi(wd) kiadónak dolgozott szerkesztőként és fordítóként. Natalia Ginzburg[4] is ott dolgozott.

Rómában élt, amikor behívták a fasiszta hadseregbe, de asztmája miatt hat hónapot töltött egy katonai kórházban. Amikor visszatért Torinóba, német csapatok szállták meg az utcákat, és a legtöbb barátja elment, hogy partizánként harcoljon. Pavese a Casale Monferrato melletti Serralunga di Crea környéki hegyekbe menekült. Nem vett részt az ott zajló fegyveres harcban. A Torinóban töltött évek alatt a Liceo D'Azeglio egykori tanítványának, Fernanda Pivano(wd)[6] fiatal írónak és fordítónak volt a mentora. Pavese adta neki a Spoon River antológia amerikai kiadását, amely Pivano olasz fordításában jelent meg 1943-ban.

A háború után

[szerkesztés]
Cesare Pavese portréja
Cesare Pavese házán lévő emléktábla a torinói Via Lamarmora utcában

A második világháború után Pavese belépett az Olasz Kommunista Pártba, és a párt L'Unità(wd) című újságjánál dolgozott. Munkáinak nagy része ebben az időszakban jelent meg. Élete vége felé gyakran látogatott el Le Langhébe(wd), szülőhelyére, ahol nagy vigaszra lelt. A depresszió, a Constance Dowling(wd)[7] színésznővel - akinek utolsó regényét és egyik utolsó versét ("Eljön a halál, és ő lesz a szemed"[8]) ajánlotta - folytatott rövid szerelmi kapcsolatának kudarca, valamint a politikai kiábrándultság 1950-ben barbiturát(wd)-túladagolással[9] öngyilkosságot követett el. Ebben az évben nyerte el a Strega-díjat(wd) a három novellából álló La Bella Estate című művéért: "La tenda" (1940), "Il diavolo sulle colline" (1948) és "Tra donne sole" (1949). Leslie Fiedler(wd)[10] írta Pavese haláláról, hogy "...az olaszok számára halála olyan jelentőséggel bír, mint számunkra Hart Crane(wd)[11] halála, olyan jelentéssel, amely visszanyúlik saját műveibe, és szimbólumként működik egy korszak irodalmában."[12] Egy szállodai szobában elkövetett öngyilkosságának körülményei az utolsó előtti könyv, a Tra Donne Sole (Barátnők) utolsó jelenetét idézik. Utolsó könyve a La luna e i falò volt, amely 1950-ben jelent meg Olaszországban, és amelyet Louise Sinclair 1952-ben fordított le angolra The Moon and the Bonfires címmel.

Ateista volt.[13]

Témák Pavese műveiben

[szerkesztés]

Műveinek tipikus főszereplője magányos ember, akár önszántából, akár a körülmények miatt. Férfiakkal és nőkkel való kapcsolatai általában ideiglenesek és felszínesek. Lehet, hogy több szolidaritást szeretnének más emberekkel, de végül gyakran elárulják eszményeiket és barátaikat; A börtönben (Il carcere) például egy dél-olaszországi faluban élő politikai száműzött üzenetet kap egy másik, a közelben élő politikai fogolytól, aki találkozót javasol. A főszereplő elutasítja a szolidaritást, és nem hajlandó találkozni vele. A két novellából álló gyűjtemény címe Mielőtt a kakas kukorékol (Prima che il gallo canti), ami utalás Péter Krisztus halála előtti elárulására.

A Langhe(wd)[14], a terület, ahol kisfiúként a nyári vakációit töltötte, nagy hatással volt Pavese-re. Ez a szőlőültetvényekkel borított dombok földje. Ez egy olyan terület, ahol otthon érezte magát, de felismerte a szegény parasztok kemény és brutális életét, akik a földből éltek. Ezen a területen keserves harcok folytak a németek és a partizánok között. A föld Pavese személyes mitológiájának részévé vált.

A Hold és a máglyák című regényben a főhős egy amerikai bárban való sörözésről mesél. Bejön egy férfi, akit a járásmódjáról és a szemléletéről felismer, hogy a Le Langhe völgyeiből származik. Dialektusban szólítja meg, és azt javasolja neki, hogy egy üveg helyi boruk jobb lenne, mint a sör. Néhány Amerikában töltött év után a főhős visszatér szülőfalujába. Egy ott maradt barátjával együtt fedezi fel Le Langhe-t. Megtudja, hogy kortársai közül nagyon sokan szomorú körülmények között haltak meg, néhányan partizánként, akiket a németek lőttek le, egy neves helyi szépséget pedig fasiszta kémként végeztek ki a partizánok.

Könyvei

[szerkesztés]
  • Lavorare stanca, versek 1936; bővített kiadás 1943
  • Paesi Tuoi, regény 1941
  • La Spiaggia, regény 1941
  • Feria d'agosto, 1946
  • Il Compagno, regény 1947
  • Dialoghi con Leucò, filozófiai párbeszédek klasszikus görög karakterek között, 1947
  • Il diavolo sulle colline, regény 1948
  • Prima che il gallo canti, két novella: La casa in collina és Il carcere, 1949
  • La bella estate, három novella: "La tenda" (1940), "Il diavolo sulle colline" (1948) és "Tra donne sole", 1949
  • La luna e i falò, regény 1950
  • Verrà la morte e avrà i tuoi occhi, versek, 1951
  • Il mestiere di vivere: Diario 1935–1950, 1952
  • Saggi Letterari, irodalmi esszék
  • Racconti, – két novelláskötet
  • Lettere 1926–1950, – két levélkötet

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Az ördög kastélya (Il diavolo sulle colline) – Európa, Budapest, 1960 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Gyulai Líviusz
  • A hold és a máglyák (La luna e i falò) – Európa, Budapest, 1971 · Fordította: Lontay László · Illusztrálta: Karátson Gábor
  • Cesare Pavese legszebb versei – Albatrosz, Bukarest, 1974 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Vasile Roman, I
  • Szép nyár (La bella estate) – Magyar Helikon, Budapest, 1974 · ISBN 963-207-416-5 · Fordította: Lőrinczi László · Illusztrálta: Kass János
  • Szép nyár (La bella estate, Il diavolo sulle colline, La luna e i falò) kisregények – Európa, Budapest, 1977 · ISBN 9630710722 · Fordította: Ecker Ildikó, Lontay László, Lőrinczi László · Illusztrálta: Szemethy Imre
  • Barátnők (Tra donne sole) – Magvető, Budapest, 1980 · ISBN 9632711807 · Fordította: Király Erzsébet
  • Ház a domboldalon (La casa in collina, Il compagno) – Magvető, Budapest, 1981 · ISBN 9632713664 · Fordította: Pődör László, Szomráki Béla
  • A remete (In: És mégis kopogtatnak : modern olasz elbeszélések) – Nagyvilág, Budapest, 1998 · ISBN 963-85680-4-6 · Fordította: Magyarósi Gizella

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ LIBRIS, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ Ward, David. "Primo Levi's Turin." In: Gordon, Robert S.C. (editor). The Cambridge Companion to Primo Levi (Cambridge Companions to Literature). Cambridge University Press, 30 July 2007. ISBN 1139827405, 9781139827409. CITED: p. 11.
  3. ↑ a b Leone Ginzburg (1909. április 4. - 1944. február 5.) olasz szerkesztő, író, újságíró és tanár, valamint jelentős antifasiszta politikai aktivista és az ellenállási mozgalom hőse volt.
  4. ↑ a b Natalia Ginzburg (született Levi; 1916. július 14. - 1991. október 7.) olasz írónő.
  5. ↑ Garofalo, Piero. Pavese: Editorializing America, Cesare Pavese a San Francisco. Incontro per la celebrazione del centenario della nascita. Florence: Cesati Editore, 139–148. o. (2011) 
  6. ↑ Fernanda Pivano (1917. július 18. - 2009. augusztus 18.) olasz író, újságíró, műfordító és kritikus.
  7. ↑ Constance Dowling (1920. július 24. - 1969. október 28.) amerikai modellből lett színésznő az 1940-es és 1950-es években.
  8. ↑ di Vincenzo, Ludovica. „Death will come and she'll have your eyes – The Times Stephen Spender Prize 2013 (commended)”, Stephen Spender Trust, 2014. október 26.. [2014. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. október 18.) 
  9. ↑ Cesare Pavese. Italica. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 20.)
  10. ↑ Leslie Aaron Fiedler (1917. március 8. - 2003. január 29.) amerikai irodalomkritikus.
  11. ↑ Harold Hart Crane (1899. július 21. - 1932. április 27.) amerikai költő.
  12. ↑ Twentieth Century Authors: A Biographical Dictionary of Modern Literature: First Supplement, edited by Stanley J. Kunitz, New York: The H. W. Wilson Company, 1955.
  13. ↑ Paloni, Piermassimo, Il giornalismo di Cesare Pavese, Landoni, 1977, p. 11.
  14. ↑ A Langhe (Mons Langa et Bassa Langa) a Tanaro(wd) folyótól délre és keletre fekvő dombvidék Cuneo és Asti tartományokban, Piemontban, Észak-Olaszországban.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cesare Pavese című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cesare_Pavese&oldid=27175929”