Ugrás a tartalomhoz

Csani-tó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csani-tó
Ország(ok) Oroszország
HelyBaraba-alföld, Novoszibirszki terület
Vízgyűjtő terület29 930 km2
Elsődleges forrásokCsulim
Hosszúság91 km
Szélesség88 km
Felszíni terület2000 km2
Legnagyobb mélység7,0 m
Víztérfogat4,3 km3
Tszf. magasság106 m
Elhelyezkedése
Csani-tó (Oroszország)
Csani-tó
Csani-tó
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 54° 50′, k. h. 77° 40′54.833333°N 77.666667°EKoordináták: é. sz. 54° 50′, k. h. 77° 40′54.833333°N 77.666667°E
Csani-tó (Novoszibirszki terület)
Csani-tó
Csani-tó
Pozíció a Novoszibirszki terület térképén
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Csani-tó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Csani-tó (oroszul озеро Чаны [ozero Csani]) sekély lefolyástalan sós Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki terület Barabinszki, Csani, Csisztoozjornojei és Kupinói járásában. Nyugat-Szibéria legnagyobb állóvizeként tartják számon.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

A Felső-Ob és az Irtis közötti lefolyástalan medencében, a Baraba-alföldön helyezkedik el. Beömlő folyója nincs, vízutánpótlást a délkeletre elterülő Kis-Csani-tóból kap egy rövid csatornán keresztül. A Kis-Csani-tó vízpótlását a beömlő Csulim folyó biztosítja.

Jellemzői

[szerkesztés]

A tó hossza 91 km, szélessége 88 km. Közepes mélysége kb. 2 m; legnagyobb mélysége 10 m, de területének 60%-án csak max. 2 m. Vízfelületének tengerszint feletti magassága 106 m. Területe korábbi adatok szerint 1990–2600 km², más forrás szerint 1400– 3500 km². Vízszintje és a víztükör kiterjedése ugyanis évenként és évszakoktól függően is rendkívül ingadozó.

Területe régóta csökken: a 19. század elején 8000 km², a század végén 3170 km², az 1960-as években 2000 km² volt. Közben a tó homokpadokkal és szigetekkel elválasztott, egymáshoz csatornákkal, átfolyásokkal kapcsolódó kisebb medencékre osztódott, néhány közülük teljesen kiszáradt. Az utóbbi évtizedekben kiszáradása felgyorsult, 1979-től 1994-ig területe 19%-kal csökkent.

Vízgyűjtő területének éghajlata kontinentális. A januári középhőmérséklet kb. -19,7 °C, a júliusi 18,3 °C. Nyáron a víz 28 °С-ra is felmelegszik. A csapadék évi közepes mennyisége a vízgyűjtő területen 380 mm. Október második felében – november első felében a tó befagy (sok helyen fenékig) és májusig jég alatt van. Vize a Kis-Csani-tó csatornája beömlésénél enyhén sós, onnan távolodva sókoncentrációja egyre emelkedik.

Élővilága

[szerkesztés]

A lapos partokon nád, sás, különféle cserje nő; a tófenék homokos és iszapos, a vízben 16 halfaj él. Nagyon sok a sziget, több közülük ritka növény- és állatfaj élőhelye, ritka madarak fészkelőhelye. A tavaszi-őszi madárvonulások idején a táj vízimadarak óriási csapatainak nyújt pihenési lehetőséget. A ritka vagy veszélyeztetett madarak között említhető a lócsér, a halászsirály, a gólyatöcs, a gulipán, a viharsirály, a feketeszárnyú székicsér vagy a szalonkafélék közül a ázsiai cankógoda (Limnodromus semipalmatus).[1]

A tó körül tizenkét kisebb falu található, a partvidék környékét kaszálónak, legelőnek használják. Az északi tópart és a Csani–Barabinszk vasútvonal közötti erdős sztyeppen (Baraba-alföld), a Novoszibirszki terület Barabinszki- és a Csani járásában 1958-ban természetvédelmi területet hoztak létre (119 808 ha).[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Pernatoje plemja (Szovjetszkaja Szibir c. újság, 2000-09-02. Hozzáférés: 2018-04-07)
  2. Zakaznyik Kirzinszkij (Novosibirskgid.ru, 2013-05-20. Hozzáférés: 2018-04-04)

Források

[szerkesztés]