Felsőbalázsfalva
Felsőbalázsfalva (Blăjenii de Sus, Oberblasendorf) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Somkerék |
Rang | falu |
Községközpont | Somkerék |
Irányítószám | 427322 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 34930 |
Népesség | |
Népesség | 389 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 326 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″47.162537°N 24.392606°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 45″, k. h. 24° 23′ 33″47.162537°N 24.392606°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Felsőbalázsfalva (románul Blăjenii de Sus, korábban Blașfalăul de Sus, németül Oberblasendorf, az erdélyi szász nyelven Ewerst-Bluesendref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Besztercétől 13 km-re nyugatra, Alsóbalázsfalva, Kajla, Szásztörpény és Beszterce közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1292-ben Balas de Ruzua néven említik először. A reformáció idején lakosságának egy része a lutheránus, másik része a református vallást vette fel, ebből következik, hogy ekkoriban vegyes német - magyar lakossága volt. A középkori templomot a lutheránus németek foglalták le maguk számára, de 1700-ra annyira megcsappant a számuk, hogy csak egy német család maradt a faluban. Ekkor a templom a reformátusok kezére került, de nemsokára az ő számuk is annyira megcsappant, hogy hívek hiányában a református püspökség eladta az időközben beköltözött görög - katolikus románoknak, akik saját vallásuk követelményeinek megfelelően átépítették.
A település a trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Jádi járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 590 lakosából 487 román, 89 cigány, 11 német és 3 magyar volt.
2002-ben 418 lakosa volt, ebből 391 román és 27 cigány
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1882-ben Nicolae Bălan erdélyi ortodox püspök.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro