Hemiparazita
A hemiparazita vagy félélősködő olyan parazita növény, ami természetes körülmények között a gazdanövényen élősködik, de emellett fotoszintézist is folytat. Előfordulhat, hogy csak vizet és ásványi anyagokat von el a gazdanövénytől, de a legtöbb félparazita növény a számára szükséges szerves anyagokat is részben a gazdanövénytől szerzi be.
A félélősködők további sajátossága a teljesen a gazdanövényre utalt holoparazitákkal szemben, hogy ritkán ragaszkodnak egyetlen gazdafajhoz. Például a fán lakó örökzöld fehér fagyöngy több mint 450 fásszárú növényen képes megtelepedni, hogy hausztóriumai (szívófonalai) segítségével vizet és ásványi anyagokat szívjon abból.[1] Egyes félparazita fajok még azonos fajú gazdanövényen is meg tudnak telepedni.[2]
A hemiparazita növények meghatározását megnehezíti, hogy a termőhely jellege, illetve évszak szerint ugyanazon faj egyedei nagyon eltérőek is lehetnek.[3] Ez a jelenség a szezonális polimorfizmus, avagy évszakos többalakúság. A szezonpolimorf fajok egyes fejlődési alakjait régen gyakran eltérő változatnak, vagy akár alfajnak tekintették.
Egyes félélősködök csak életük bizonyos szakaszában, például a szaporodás idején vannak gazdanövényre ráutalva, így például a csörgő kakascímer is csak „fakultatív” gyökérparazita, míg a teljes éltében gazdanövényre szoruló, és ugyancsak gyökérparazita Ausztrál-karácsonyfa, valamint a szárparazita fagyöngy is „obligát”, tehát az élősködő növény nem képes életciklusát befejezni a gazdanövénye nélkül.
Esetenként a gazdanövényre előnyös is lehet a félparazita jelenléte, amikor például hozzájárul a talaj javításához.[4]
Példák hemiparazita növényekre
[szerkesztés]Hemiparazita többek közt az Ausztrál-karácsonyfa, az örökzöld fehér fagyöngy. A hajtás- illetve gyökérparazita szantálfavirágúak rendjének fajai is többnyire félélősködők, mint a fakínfélék családjának számos faja, köztük a névadó fakín vagy sárgafagyöngy is.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Barney, C. W., F. G. Hawksworth, and B. W. Geils. Hosts of Viscum Album. European Journal of Forest Pathology 28, no. 3 (June 1, 1998): 187–208. doi:10.1111/j.1439-0329.1998.tb01249.x.
- Quested, Helen M., Terry V. Callaghan, J. Hans C. Cornelissen, and Malcolm C. Press. The Impact of Hemiparasitic Plant Litter on Decomposition: Direct, Seasonal and Litter Mixing Effects. Journal of Ecology 93, no. 1 (February 1, 2005): 87–98. doi:10.1111/j.0022-0477.2004.00951.x.
- Weber, Hans Christian. Über Wirtspflanzen und Parasitismus einiger mitteleuropäischerRhinanthoideae (Scrophulariaceae). Plant Systematics and Evolution 125, no. 2 (June 1, 1976): 97–107. doi:10.1007/BF00986775.
- Campion-Bourget, F. Etude de Formes Saisonnières Chez Rhinanthus L. Note Préliminaire Sur La Valeur Des Feuilles Intercalaires. Bulletin de La Société Botanique de France 117, no. sup1 (January 1, 1970): 243–49. doi:10.1080/00378941.1970.10838832.
További információk
[szerkesztés]- Bognár János: A víz-, és iontranszport lusta különcei: a félparaziták. Plantarium, 2012. május 1. (Hozzáférés: 2014. október 3.)
