Ugrás a tartalomhoz

Juan Soldevila Romero meggyilkolása

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juan Soldevila Romero meggyilkolása
Juan Soldevila Romero
Juan Soldevila Romero

Ország Spanyolország
HelyszínZaragoza, Spanyolország
CélpontJuan Soldevila Romero bíboros
Időpont1923. június 4.
TípusGyilkosság
FegyverekLőfegyver
ÁldozatokEgy halott és két sebesült
Sérültek1
ElkövetőkSzolidaritás anarchista szervezet
Térkép
Zaragoza (Spanyolország)
Zaragoza
Zaragoza
Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 41° 39′ 00″, ny. h. 0° 54′ 00″41.650000°N 0.900000°WKoordináták: é. sz. 41° 39′ 00″, ny. h. 0° 54′ 00″41.650000°N 0.900000°W

A Juan Soldevila Romero elleni merényletet két spanyol anarchista követte el 1923. június 4-én Zaragozában. A bíboros a helyszínen meghalt.

Előzmények

[szerkesztés]

Az 1920-as évek elején sorozatos sztrájkok voltak Spanyolországban, köztük Zaragozában is. A gyártulajdonosok a helyi hatalommal összejátszva verték le a munkabeszüntetéseket. A munkások hangadóit, anarchistákat, szocialistákat elbocsátották, a rendőrök zaklatták, gyakran a nagypolgárság által felbérelt gyilkosok megölték. Juan Soldevila ennek a körnek az egyik fontos képviselője volt. Az anarchisták, köztük Buenaventura Durruti és Francisco Ascaso által létrehozott Szolidaritás nevű titkos szervezet úgy döntött, hogy a munkások elleni terrorra válaszul reakciós vezetőket öl meg, köztük a bíborost.[1][2][3]

A merénylet

[szerkesztés]

1923. június 4-én délután négy órakor Juan Soldevila gépkocsija megérkezett Zaragoza külvárosában, a Szent Pál-iskolához. A hátsó ülésen a bíboros és unokaöccse, Luis Latre Jorro ült. A sofőr lelassított a birtok kapuja előtt, és várta, hogy kinyissák azt. Ekkor két anarchista, mintegy három-négy méterről pisztolyból lőni kezdett az autóra. A merénylők tizenhárom lövéséből az egyik szíven találta a bíborost, aki azonnal meghalt. Unokaöccse és a sofőr súlyosan megsebesült. A merénylők felszívódtak, és senki nem tudott vagy akart pontos információkkal szolgálni a rendőröknek.[4][3]

Nyomozás

[szerkesztés]

A bíboros nagy megbecsülésnek örvendett Madridban, ezért XIII. Alfonz király a helyszínre küldte egyik titkárát. Az El Heraldo de Aragón azt írta, hogy a rendőrök felderítették az elkövetők lehetséges menekülési útvonalát, és egy eldobott kilenc milliméteres Alkar revolverre bukkantak. A nyomok a Las Delicias munkásnegyedbe vezették a rendőröket, de senkit nem találtak, aki felvilágosítással szolgált volna. Egy másik lap, az Heraldo de Madrid úgy vélekedett, hogy a merényletet nem a szakszervezeti emberek, hanem az anarchisták követték el.[5]

A rendőrség, amelyre súlyos nyomás nehezedett a belügyminisztérium és a helyi kormányzat részéről, egész éjszaka dolgozott, de nem sikerült kiderítenie semmit. A nyomozók az ismert anarchistákra fókuszáltak, és többeket önkényesen őrizetbe vettek. Victoriano Gracia, a Spanyol Munkások Általános Szövetsége helyi szervezetének vezetője figyelmeztette is a hatóságokat, hogy ők lesznek a felelősek mindazért, ami az ártatlan munkások letartóztatása miatt törtéhet. Fernández Cobos kormányzó – figyelemmel a szakszervezeti állásfoglalásra – arra utasította a rendőröket, hogy csak megfelelő bizonyíték esetén vegyenek őrizetbe bárkit. A korábban őrizetbe vetteket egymás után szabadon bocsátották.[5]

Francisco Ascaso

Késő júniusban a madridi hatóságok megelégelték az eredménytelenséget, és úgy döntöttek, hogy előállnak egy vádlottal. Június 28-án a rendőrség letartóztatta Ángel Pestaña anarchoszindikalista vezetőt terrorizmus vádjával. A vád egy röplapon alapult, amelyet a laktanyákban osztogattak, és arra figyelmeztette a katonákat, hogy feletteseik puccsra készülnek. A röplap ezért arra kérte a hadsereg tagjait, hogy szövetkezzenek a néppel. A zaragozai rendőrség letartóztatta Francisco Ascasót, annak ellenére, hogy a gyilkosság idejére szilárd alibije volt, ugyanis a Predicadores börtönben volt látogatáson.[6]

Az egyház és a szövetségi kormányzat nyomására a zaragozai hatóságok megpróbálták őrizetbe venni a jól ismert anarchistát, Esteban Euterio Salamerót, Bernard és Juliana López Maimart. Salamerót nem találták, ezért a hetvenes éveiben járó anyját tartóztatták le. A rendőrség közölte, addig tartja őrizetben az asszonyt, amíg fia fel nem adja magát. Tizenkét óra múlva Salamero feladta magát, mondván, nincs félnivalója, és édesanyja szabadon bocsátását követelte. A rendőrök úgy akarták rávenni a vallomásra, hogy megverték az anyját előtte, és Salamero el is ismerte a merényletet. A rendőrség négy embert – Francisco Ascasót, a szökésben lévő Rafael Torres Escartínt, valamint Esteban Euterio Salamerót és Juliana López Maimart – akart bíróság elé állítani.[6] A tárgyalásra nem került sor, mert a rabok megszöktek, és külföldre menekültek.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Abel Paz 24. oldal
  2. Abel Paz 29. oldal
  3. a b Abel Paz 44. oldal
  4. Abel Paz 3. oldal
  5. a b Abel Paz 45. oldal
  6. a b Abel Paz 46. oldal
  7. Abel Paz 49. oldal

Források

[szerkesztés]