Ugrás a tartalomhoz

Kang-hszi kínai császár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kang-hszi császár
kínaiul:Aj-hszin-Csüe-lo 愛新覺羅玄燁

Kína császára
Kang-hszi
Uralkodási ideje
1661. február 5. 1722. december 20.
ElődjeSun-cse
UtódjaJung-cseng
Életrajzi adatok
UralkodóházCsing
Született1654. május 4.
Peking, Tiltott Város
Elhunyt1722. december 20.
Peking
NyughelyeJingling Mausoleum (Qing dynasty)
ÉdesapjaSun-cse császár
ÉdesanyjaHsziao-kang-csang császárné
Testvére(i)
  • Princess Heshuo Gongchi
  • Fuquan
  • Niuniu
  • Longxi
  • Changning
  • Prince Rong
  • Qishou
  • Yonggan
HázastársaHsziao-cseng-zsen császárné
HázastársaHsziao-csao-zsen császárné
HázastársaHsziao-ji-zsen császárné
GyermekeiJin-cse (胤禔)
Jün-zseng (允礽)
Jün-cse (允祉)
Li Taj (戾太子劉據)
Liu Po (昌邑哀王劉髆)
Liu Hung (齊懷王劉閎)
Jin-csen (胤禛)
összesen 56 gyermeke (36 fiú, 20 lány) volt
A Wikimédia Commons tartalmaz Kang-hszi császár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kang-hszi császár (Peking, 1654. május 4. – Old Summer Palace, 1722. december 20.) a mandzsu eredetű Csing-dinasztia második császára, a kínai történelem leghosszabb ideig, több mint 61 évig regnáló uralkodója. Ő volt az első azon három nagy formátumú mandzsu császár közül, akik több mint egy évszázadra belső békét és fellendülést teremtettek Kínának.

Származása és trónra kerülése

[szerkesztés]

Sun-cse császár és Hsziao-kang-csang császárné fia a fiatalon, himlőben elhunyt apját követően mindössze nyolcévesen lett kiválasztva a következő császárnak. Uralkodása első hat esztendejében a régenstanács gyakorolta a hatalmat helyette, de tizennégy évesen megbuktatta a fő régenst, Obojt és saját kezébe vette a birodalom irányítását.[1]

Uralkodása, politikája

[szerkesztés]

1673-ban három nagy hatalmú tábornok kirobbantotta a „három hűbéres herceg lázadása” néven ismertté vált felkelést. Az ekkor tizennyolc éves Kang-hszi személyesen vállalt felelősséget a konfliktus megoldására. A felkelők ellenőrzésük alá vonták a birodalom déli és nyugati területeit, és csak nyolc éven át tartó háborúskodást követően sikerült leverni a lázadást.[2]

Ezt követően a császár tudatos megbékélési politikába kezdett. Szakított azzal a gyakorlattal, amit mandzsu elődei folytattak, miszerint az általuk meghódított területeken a kínaiakat szinte rabszolgasorba kényszerítették. Kang-hszi enyhített a mandzsu elnyomáson: megtiltotta újabb földek kisajátítását, enyhített az adókon. Intézkedéseinek köszönhetően fellendült a mezőgazdaság, a kincstár stabilizálódott. A hivatalnokok járandóságának emelésével csökkenteni tudta a korrupciót.[3]

Kang-hszi visszaállította Kína hagyományos dominanciáját Közép-Ázsia és Tibet fölött. 1689-ben sikerült megállítania az oroszok terjeszkedését az Amur völgyében (a mai Hejlungcsinag tartományban). 1690-ben a császár személyesen vezetett hadjáratot egy törzsi vezér, Galdan dzsungár kán ellen, aki azt tervezte, hogy egy nomád birodalmat hoz létre Közép-Ázsiában. 1720-ban sikeres hadjáratot indított Tibet ellen, és ezzel biztosította Kína északi és nyugati határainak biztonságát.[4]

Kulturális tevékenysége

[szerkesztés]

Kang-hszi céljául tűzte ki a kínai tudós középosztály megbékéltetését is. Ő maga rajongott a kínai irodalomért, személyesen rendelte el az előző dinasztia, a Ming-dinasztia hivatalos történeti művének összeállítását. Ezenkívül több szótár (például a Kang-hszi ce-tien), enciklopédia és antológia összeállítása is az ő nevéhez köthető. Ezek a munkák több ezer írástudónak, tudósnak biztosítottak megélhetést a Tiltott Városban.[5]

Élénken érdeklődött az udvarban élő jezsuiták tudományos és zenei ismeretei iránt. A keresztény misszionáriusokat csillagászként, orvosként építészként, festőként vagy térképészként foglalkoztatta. Maga buzgó buddhista volt, ám mindemellett lelkesen propagálta a neokonfuciánus erkölcsi tanításokat. Az általa kiadott Tizenhat erkölcsi alapelv (Seng-jü si-liu tiao 聖諭十六條) szövegét minden hónapban kétszer fel kellett olvasni a birodalom minden településén. A legfontosabb alattvalói erénynek az engedelmességet tartotta.[6]

Utódlása, halála

[szerkesztés]

Kang-hszi fő felesége Hsziao-cseng-zsen (孝誠仁) császárné (1653–1674) volt, aki azonban húszesztendős korában, röviddel azután, hogy első fiuknak, Jing-zsengnek (胤礽; 1674–1725) életet adott, elhunyt. A trónörökös azonban féktelen és mentálisan instabil fiatalemberré vált, és a fiatal fiúkkal folytatott kalandjai mélységesen felháborították a császárt. Amikor a trónörökös belekeveredett egy összeesküvésbe, végleg megvonták címétől, a barátait pedig kivégezték. Kang-hszi élete végéig nem volt hajlandó másik utódot megnevezni. Az 1722. december 20-án bekövetkezett halála után negyedik fia, Jin-csen (胤禛) azt állította, hogy apja őt szánta örökösének, így aztán december 27-én Jong-cseng császár néven trónra lépett és megkezdte a haláláig, majd tizenhárom éven át tartó uralkodását.[7]

Hivatalos császári kiadvány a mezőgazdaságról és a selyemhernyótenyésztésről a császár verseivel és pecsétjeivel

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Paludan 2009 192 o.
  2. Paludan 2009 193 o.
  3. Paludan 2009 193 o.
  4. Paludan 2009 193 o.
  5. Paludan 2009 193 o.
  6. Paludan 2009 193 o.
  7. Paludan 2009 194 o.

Források

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Sun-cse
Következő uralkodó:
Jung-cseng