Koronagráf (gráfelmélet)
Koronagráf | |
6, 8, illetve 10 csúcsú koronagráfok | |
Csúcsok száma | 2 n |
Élek száma | n (n - 1) |
Sugár | |
Átmérő | |
Derékbőség | |
Kromatikus szám | |
Egyéb | Távolságtranzitív |
Jelölés |
A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy koronagráf 2n csúccsal rendelkező irányítatlan gráf, melynek csúcsai az {u1, u2, ..., un}, illetve a {v1, v2, ..., vn} halmazba tartoznak, élek pedig ui és vj között húzódnak, amennyiben i ≠ j.
A koronagráf felfogható olyan teljes páros gráfként, melyből egy teljes párosítás éleit eltávolították, egy teljes gráf páros dupla fedéseként, a Kn × K2 tenzorszorzatként, a Kn és K2 Descartes-szorzatának komplementereként vagy a Hn,1 páros Kneser-gráfként, melynek csúcsait az n elemű halmaz 1-, illetve (n − 1) elemű részhalmazai alkotnak, két részhalmazt jelképező csúcsok között pedig akkor húzódik él, ha az egyik részhalmaz tartalmazza a másikat.
Példák
[szerkesztés]A 6 csúcsú koronagráf kört alkot, a 8 csúcsú izomorf a kockagráffal. A Schläfli-féle dupla hatos a térben 12 egyenesből és 30 pontból álló konfiguráció, melynek tizenkét egyenesének metszéspontjai egy tizenkét csúcsból álló koronagráf mintázatát adják ki.
Tulajdonságok
[szerkesztés]A koronagráf éleinek száma az n(n − 1) téglalapszám. Akromatikus száma n: egy teljes színezés előállítható az egyes {ui, vi} párokat választva egy-egy színosztálynak.[1] A koronagráfok szimmetrikusak és távolságtranzitívak. (Archdeacon et al. 2004) leírja a koronagráf éleinek egyenlő hosszúságú körökbe particionálását.
A 2n csúcsú koronagráf beágyazható a négydimenziós euklideszi térbe úgy, hogy minden éle egységnyi hosszúságú szakasz legyen. Ezzel a beágyazással azonban egymással nem szomszédos csúcsok is egységnyi távolságra kerülhetnek. Olyan beágyazáshoz, ahol az élek egységnyi távolságra vannak, a nem-élek pedig nem, legalább n − 2 dimenzióra van szükség. Ez a példa is mutatja, hogy nagyon különböző számú dimenzióra lehet szükség egy gráf egységtávolsággráfként és szigorú egységtávolsággráfként való ábrázolásához.[2]
A koronagráf éleinek lefedéséhez szükséges teljes páros részgráfok minimális száma (páros dimenziója, avagy minimális páros dupla fedésének mérete)
ami a központi binomiális együttható inverz függvénye.[3]
A 2n csúcsú koronagráf komplementer gráfja a K2 Kn Descartes-szorzattal, illetve a 2 × n-es bástyagráffal egyezik meg.
Alkalmazásai
[szerkesztés]Az etikett hagyományos szabálya szerint az ebédlőasztalnál a vendégeket úgy ültetik le, hogy a férfiak és nők váltakozva üljenek, de házaspárok ne kerüljenek egymás mellé. Ha egy fogadás résztvevői éppen n házaspárból állnak, akkor a követelményeknek megfelelő elrendezések épp egy koronagráf Hamilton-köreiként írhatók le. Az ilyen elrendezések leszámlálását, vagy ami ezzel csaknem ekvivalens,[4] a koronagráf Hamilton-köreinek megszámolását nevezik a kombinatorikában ültetési problémának (ménage problem); a 6, 8, 10, ... csúcsból álló koronagráfokra az (irányított) Hamilton-körök száma:
A koronagráfok jó példát szolgáltatnak arra, hogy a mohó színezési algoritmusok milyen rosszul is viselkedhetnek: ha a koronagráf csúcsait az algoritmus u0, v0, u1, v1 stb. sorrendben kapja meg, akkor a mohó színezés n színt használ el, miközben a színek optimális száma mindössze kettő. Ezt a konstrukciót (Johnson 1974)-nak tulajdonítják, ezért néha a koronagráfokat Johnson gráfjainak (Johnson’s graphs) is nevezik, Jn jelöléssel.[5] (Fürer 1995) a koronagráfokat színezési problémák approximációjának nehézségét megmutató konstrukciójának részeként használta fel.
(Matoušek 1996) a koronagráfokbeli távolságokat olyan metrikus térre hozza példának, ami nehezen beágyazható egy normált térbe.
Ahogy (Miklavič & Potočnik 2003) megmutatja, a koronagráfok a távolságreguláris cirkuláns gráfok kevés különböző típusának egyikét alkotják.
(Agarwal et al. 1994) olyan sokszögeket írnak le, melyek láthatósági gráfjaiként koronagráfok szerepelnek; ezzel a példával mutatva be, hogy a láthatósági gráfok teljes páros gráfok uniójaként való ábrázolása nem minden esetben helytakarékos.
Egy 2n csúcsú koronagráf éleinek a bipartíció egyik felétől a másik felé irányításával tankönyvi példáját adja egy n részbenrendezési dimenziójú (szélességű) részbenrendezett halmaznak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Chaudhary & Vishwanathan (2001).
- ↑ Erdős & Simonovits (1980).
- ↑ de Caen, Gregory & Pullman (1981).
- ↑ Az ültetési problémában a kör kezdőpontját is számításba veszik, ezért az ültetési probléma megoldása és a Hamilton-körök száma egy 2n-es szorzótényezőben eltérnek.
- ↑ Kubale (2004).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Crown graph című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Agarwal, Pankaj K.; Alon, Noga & Aronov, Boris et al. (1994), "Can visibility graphs be represented compactly?", Discrete and Computational Geometry 12 (1): 347–365, DOI 10.1007/BF02574385.
- Archdeacon, D.; Debowsky, M. & Dinitz, J. et al. (2004), "Cycle systems in the complete bipartite graph minus a one-factor", Discrete Mathematics 284 (1–3): 37–43, DOI 10.1016/j.disc.2003.11.021.
- Chaudhary, Amitabh & Vishwanathan, Sundar (2001), "Approximation algorithms for the achromatic number", Journal of Algorithms 41 (2): 404–416, DOI 10.1006/jagm.2001.1192.
- de Caen, Dominique; Gregory, David A. & Pullman, Norman J. (1981), "The Boolean rank of zero-one matrices", in Cadogan, Charles C., Proc. 3rd Caribbean Conference on Combinatorics and Computing, Department of Mathematics, University of the West Indies, pp. 169–173.
- Erdős, Paul & Simonovits, Miklós (1980), "On the chromatic number of geometric graphs", Ars Combinatoria 9: 229–246, <https://www.renyi.hu/~p_erdos/1980-25.pdf>.
- Fürer, Martin (1995), "Improved hardness results for approximating the chromatic number", Proc. 36th IEEE Symp. Foundations of Computer Science (FOCS '95), pp. 414–421, ISBN 0-8186-7183-1, DOI 10.1109/SFCS.1995.492572.
- Johnson, D. S. (1974), "Worst-case behavior of graph coloring algorithms", Proc. 5th Southeastern Conf. on Combinatorics, Graph Theory, and Computing, Utilitas Mathematicae, Winnipeg, pp. 513–527
- Kubale, M. (2004), Graph Colorings, American Mathematical Society, ISBN 0-8218-3458-4
- Matoušek, Jiří (1996), "On the distortion required for embedding finite metric spaces into normed spaces", Israel Journal of Mathematics 93 (1): 333–344, DOI 10.1007/BF02761110.
- Miklavič, Štefko & Potočnik, Primož (2003), "Distance-regular circulants", European Journal of Combinatorics 24 (7): 777–784, DOI 10.1016/S0195-6698(03)00117-3.
További információk
[szerkesztés]- Weisstein, Eric W.: Crown Graph (angol nyelven). Wolfram MathWorld