Ugrás a tartalomhoz

Mérfalva

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mérfalva (Miroľa)
Mérfalva látképe
Mérfalva látképe
Mérfalva címere
Mérfalva címere
Mérfalva zászlaja
Mérfalva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rangközség
Első írásos említés1572
PolgármesterMichal Kurečko
Irányítószám090 05
Körzethívószám00421 (0) 54
Forgalmi rendszámSK
Népesség
Teljes népesség56 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság382 m
Terület6,11 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 19′ 40″, k. h. 21° 43′ 58″49.327778°N 21.732778°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 40″, k. h. 21° 43′ 58″49.327778°N 21.732778°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Mérfalva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Mérfalva (1899-ig Mirolya, szlovákul: Miroľa) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Felsővízköztől 20 km-re északkeletre, az Alacsony-Beszkidek északi részén fekszik.

Története

[szerkesztés]

A falu a 16. században a vlach jog alapján ruszinok betelepítésével keletkezett. 1572-ben említik először „Felsso Psztrina” néven. 1618-ban „Felsö Psztrina alias Mirolya” alakban említi oklevél. Makovica várának uradalmához tartozott. 1713 és 1714 között teljesen elpusztult. 1787-ben 25 háza és 188 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MIROLYA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Potornyai Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik a’ Makoviczai Uradalomban, határja sovány, legelője, és fája van.[2]

1828-ban 27 házában 221 lakos élt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mirolya, orosz falu, Sáros vármegyében, a makoviczi uradalomban, Sztropkó fil., 10 rom., 205 gör. kath., 2 zsidó lak. Ut. p. A. Komarnyik.[3]

A század második felében sok lakosa kivándorolt. 1918-ig gőzfűrész telep működött a községben. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 174, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 85 lakosából 66 szlovák és 17 ruszin volt.

2011-ben 72 lakosából 37 ruszin és 31 szlovák volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A falu keleti részén áll görögkatolikus fatemploma, mely 1770-ben épült. Ikonosztáza 18. századi, de néhány ikon még a 17. században készült. Szentélyének Keresztrefeszítés domborműve 18. századi.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]