Ugrás a tartalomhoz

Magyarország zágrábi nagykövetsége

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország zágrábi nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országMagyarország
Fogadó országHorvátország
Alapítva1992. január 16.
Beosztásamagyar nagykövet Horvátországban
Irányítószám10000
TelepülésZágráb
Ellenkező képviseletHorvátország budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország zágrábi nagykövetsége (Zágráb)
Magyarország zágrábi nagykövetsége
Magyarország zágrábi nagykövetsége
Pozíció Zágráb térképén
é. sz. 45° 49′ 19″, k. h. 15° 58′ 13″45.822056°N 15.970278°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 19″, k. h. 15° 58′ 13″45.822056°N 15.970278°E
Magyarország zágrábi nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID

Magyarország zágrábi nagykövetsége (horvátul: Veleposlanstvo Mađarske, Zagreb) ugyan a rendszerváltás után nyitott képviseleteink közé tartozik, azonban elődjeit tekintve több mint 90 éve kezdte meg működését ez a külügyi intézmény. 1926-ban nyílt konzulátusként,[1] majd 1941-ben Jugoszlávia megtámadása után egy héttel követségi rangra emelték.[2] A második világháború után bezárt és csak 1990-ben nyílt meg ismét, immár főkonzulátusként,[3] hogy aztán két év múlva nagykövetségi szintre emeljék. A nagykövetség Zágrábban a Jabukovac 2. szám alatt található. Demcsák Csaba nagykövet 2020. június 15-én adta át megbízólevelét Horvátország elnökének Zoran Milanovićnak.

Szervezete

[szerkesztés]

Szervezetlieg a nagykövetséghez tartozik a zágrábi Magyar Kulturális Intézet. A nagykövetség mellett működik, a 2001-ben nyitott, majd 2006-ban bezárt, de 2013-ban újranyitott eszéki főkonzulátus, melynek vezetője Fuzik János. Címe: 31000 Eszék, Vijenac Ivana Mażuranića 3.

Története

[szerkesztés]

A Szerb-Horvát-Szlovén királyság fővárosában, Zágrábban először 1926. október 25-én[4] kezdte meg működését a magyar konzulátus. Címe nyitáskor ulica Samostanska 2a volt, amit ma ul. Varšavska néven találunk a térképeken. Az első konzul szentmiklósi Szabó György volt, akinek ez volt az első komolyabb kiküldetése (később szlovákiai, majd finnországi követünk lett). 1940. június 1-től a konzulátust főkonzulátussá szervezték, joghatósága kiterjedt a mai Szlovénia és Montenegró területére[5] - emellett tovább működött Magyarország belgrádi nagykövetsége is. Horvátország 1941. április 10-én deklarálta függetlenségét, ezzel Jugoszlávia szétesett, a magyar csapatok egy nappal később támadást intéztek Szerbia ellen, egy hét múlva pedig április 16-án Horthy Miklós követségi rangra emelte a főkonzulátust. Az első követünk Marosy Ferenc lett.[6]

A második világháborút követően az intézmény bezárt, hiszen Jugoszlávia ismét egységessé vált, fővárosa pedig Belgrád lett. A Rákosi-korszak idején Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatai mélypontra jutottak, ám az 1956-os forradalom után Magyarország szerette volna újranyitni a konzulátust, ezért tárgyalásokat kezdeményezett Jugoszláviával. A javaslatot Cséby Lajos belgrádi nagykövetünk közvetítette a jugoszláv külügyminisztérium felé, felajánlva egyúttal egy Pécsen nyitandó jugoszláv konzulátus létrehozásának lehetőségét is.[7] A tárgyalások 1958-ban azonban megrekedtek - noha azokról napilapok is beszámoltak,[8] ami a korszak sajtópolitikájának tükrében különösen optimista hozzáállást feltételez. A konzulátussal kapcsolatban azonban a magyar fél végül ódzkodott saját korábbi ajánlatának teljesítésére, vagyis a pécsi Jugoszláv konzulátus felállításának engedélyezésére, mondván: "a jugoszláv konzulátusnak a délszláv lakta területeken történő felállítása következményekkel járhat", ezért először csak halogatta a döntést, majd Nagy Imre kivégzése után a kérdés végleg lekerült a napirendről.[9]

Legközelebb 1989-ben, Grósz Károly magyar és Stipe Šuvar jugoszláv kommunista pártvezető határmenti - bellyei - találkozóján merült fel a konzulátusok megnyitásának kérdése.[10] A tárgyaláson mutatkozó egyetértést követően hamar, 1990. június 22-én[11] Jeszenszky Géza nyitotta meg a zágrábi magyar főkonzulátust, első főkonzulunk Bagi Gábor volt - kinevezésére már 1990. március 29-én sor került.[12] Alig két évvel később Magyarország elismerte Horvátországot, és a horvátországi háború közepette 1992. január 16-án nagykövetségi rangra emelte zágrábi konzulátusát,[13] Bagi Gábort pedig nagykövetként erősítették meg zágrábi posztján. 2019 májusában Szijjártó Péter magyar és Marija Pejčinović Burić horvát külügyminiszter együtt adták át a nagykövetség új épületét.[14]

Korábbi magyar nagykövetek:

  • Bagi Gábor
  • Szalay Zsolt
  • Csóti György
  • Mohai László
  • dr. Györkös Péter
  • dr. Iván Gábor
  • Magyar József

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A Kormányzó Úr Ő Főméltósága. Budapesti Közlöny, 220. sz. (1926. szeptember 28.) 1. o.
  2. ↑ Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941). Külpolitika, I. évf. 3–4. sz. (1995) 225. o.
  3. ↑ Jeszenszky Géza részvételével megnyitották a zágrábi főkonzulátust. Magyar Nemzet, LIII. évf. 146. sz. (1990. június 23.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
  4. ↑ Zágrábban m. kir. konzulátus felállítása. Külügyi Közlöny, 8. sz. (1926. november 10.) 35. o.
  5. ↑ A zágrábi m. kir. konzulátus átszervezése m. kir. főkonzulátussá. Külügyi Közlöny, 5. sz. (1940. július 25.) 62. o.
  6. ↑ Hivatalos rész. Budapesti Közlöny, 88. sz. (1941. április 19.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  7. ↑ Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1955-1959. Zenta: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. 2012. 201. o. arch Hozzáférés: 2019. augusztus 10.  
  8. ↑ Tárgyalások a zágrábi magyar főkonzulátus felállításáról. Népszabadság, XVI. évf. 69. sz. (1958. március 22.) 2. o.
  9. ↑ Vékás János: Magyarok a Vajdaságban 1955-1959. Zenta: Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. 2012. 251. o. arch Hozzáférés: 2019. augusztus 10.  
  10. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1989. Budapest: Külügyminisztérium. 1989. 156. o.  
  11. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990. Budapest: Külügyminisztérium. 1990. 33. o.  
  12. ↑ Köztársasági Elnök határozatai. Magyar Közlöny, 52. sz. (1990. május 29.) 1193. o.
  13. ↑ Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1992. Budapest: Külügyminisztérium. 1992. 128. o.  
  14. ↑ Nem vagyunk már lesajnált régió. Magyar Nemzet (2019. május 31.) (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.) arch


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_zágrábi_nagykövetsége&oldid=24802923”