Magyarsárd
| Magyarsárd (Șardu) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarszentpál |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarszentpál |
| Irányítószám | 407211 |
| SIRUTA-kód | 59639 |
| Népesség | |
| Népesség | 427 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 9 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 424 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 51′ 42″, k. h. 23° 23′ 30″46.861594°N 23.391714°EKoordináták: é. sz. 46° 51′ 42″, k. h. 23° 23′ 30″46.861594°N 23.391714°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarsárd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarsárd (románul Șardu) falu Romániában Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Magyarvistától (románul Viștea) északra helyezkedik el.
Nevének említése
[szerkesztés]1341-ben jelentkezik először oklevélben Saardpataka néven. 1353-ban Sard, Sardu, 1428-ban Saard, 1715-ben Magjar Sárd formában fordul elő. 1863-ban Sáárd, 1873-ban Sárd, 1890-ben Magyar-Sárd, 1920-ban Șard a falu neve.
Története
[szerkesztés]A falu határában római út maradványokat találtak. A Mikola nemzetségből származó gyerőmonostori Kemény, Radó, Kabos családok birtokához tartozott. Az egykor katolikus falu a reformáció idején felveszi az új vallást, azonban a 18. századra annyira megfogyatkoztak a hívek, hogy már csak leányegyházként működik. 1849-ben román csapatok pusztították a magyarságot, akik túlélték a vérengzést vagy elhúzódtak más falvakba, vagy elrománosodtak. 1850-ben meglehetősen színes a falu felekezeti összetétele: 595 fő görögkatolikus, 25 fő római katolikus, 19 fő református, 6 fő unitárius, 26 fő izraelita. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott. Az utolsó magyar földbirtokos a Halmágyi család 1944-ben menekült el és ekkor költöztek el az utolsó magyar családok is, bár 1992-ben még 3 fő magyarnak vallotta magát. 1992-re érdekesen alakult az 556 fős falu felekezeti összetétele is. 535 fő ortodox, 10 fő görögkatolikus, 2 fő római katolikus és 9 fő pünkösdista vallású.
Látnivaló
[szerkesztés]- 1300-as években épült egykori temploma ma romosan áll. Harangja Türébe került. Az északi fal kivételével falai szinte sértetlenek. Egykori szentélye és lőrésszerű ablakai román stílusra utalnak, a kőkeretes déli bejárat viszont gótikus stílusú. Az eredetileg egyhajós templomot a reneszánsz idején mellékhajókkal toldották meg. A templomrom felmérésében Entz Géza és Debreczeni László is részt vettek. Debreczeni 1935-ben elmosódott freskórészleteket fedezett fel a meszelés alatt.
- Görögkeleti fatemploma 1752-ben épült.
Források
[szerkesztés]- http://varga.adatbank.transindex.ro/
- Balogh Balázs-Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen - Akadémia kiadó, Budapest, 2004
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Külső hivatkozások
[szerkesztés]https://web.archive.org/web/20100210180326/http://kalotaszeg.mlap.hu/
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
