Marià Fortuny

Marià Fortuny
Született	Marià Josep Bernat Fortuny i Marsal Mariano José María Bernardo Fortuny Marsal 1838. június 11. 1838. július 11. Reus
Elhunyt	1874. november 21. (36 évesen) Róma
Állampolgársága	spanyol
Házastársa	Cecilia de Madrazo
Gyermekei	Mariano Fortuny y Madrazo María Luisa Fortuny
Foglalkozása	festőművész grafikusművész
Iskolái	Our Lady of Charity
Halál oka	természetes halál
Sírhelye	Campo Verano
A Wikimédia Commons tartalmaz Marià Fortuny témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Marià Fortuny vagy Mariano Fortuny (Reus, (Katalónia), 1839. június 11. – Róma, 1874. október 21.) spanyol festő.

Életpályája

Tanulmányait a barcelonai akadémián kezdte meg, ahol Gavarni néhány litográfiája a természet tanulmányozására ösztönözte. Elnyerve egy utazási ösztöndíjat, 1856-ban Rómába ment. 1859–60-ban honfitársát, Prím tábornokot elkísérte a marokkói szultán elleni hadjáratba, amikor az itt töltött 5-6 hónap alatt alkalma nyílt a keleti mozgalmas, színpompás élettel megismerkedni. Visszatérve Rómába, egyes alakokat és zsánerjeleneteket kezdett festeni a keleti és római népéletből. Ugyanekkor látott hozzá a rézkarcoláshoz is. 1865-ben Madridba ment, ahol Velázquez, Ribera és Goya művészetének tanulmányozásával foglalkozott. Ezután egy ideig Párizsban tartózkodott, ahol Meissonier-val és Gérôme-mal került össze. Itt művészetének igen sok tisztelőt szerzett, hogy Goupil, párizsi műkereskedő elhalmozta megrendelésekkel, melyeket teljesítendő 1866-ban újból Rómába utazott. Innen küldte Párizsba képeit. Képeiért különösen az amerikaiak és a francia arisztokrácia fizetett magas árakat. Karcai is, melyeken Rembrandtot követte, igen keresettek voltak. 1870-ben állította ki Goupilnál La Vicaria c. festményét, mely egyszerre a legünnepeltebb festők egyikévé emelte. Másik híres műve a Modell (egy meztelen nőt műbarátok szemlélnek). Leghíresebb képei a rokokó színes világából: A metszetkedvelő, A régiségkereskedő, A könyvkedvelő. Ezeken kívül megemlítendők: Imádkozó arab, Marokkói kígyóbűvölő, XVIII. századi farsangi jelenet, Éjjeli temetés, Az igazság kapuja az Alhambrában, Gounod Faustja stb. Vízfestményei közül kitűnnek a Marokkói szőnyegkereskedő és a Fecskekávéház címűek. Rézkarcai: A holt arab, A pásztorfiú, A szerenád, Az olvasó, A tamburinjátszó, Az invalid, Az anachoréta, A barátja holttesténél búsuló arabs stb., megkapó, zseniális művek, egészen Goya modorában. Utolsó művével, A Porticii parttal elhagyta a rokokó-festés terét és a természet egészen kendőzetlen, hű visszaadására törekedett. Befejezetlenül maradt a tetuáni ütközetet ábrázoló nagy festménye. Mesteriek tollrajzai és rézkarcai is.

Fortuny lendületes, szellemes rajzával és színeinek szemkápráztató elevenségével erős hatással volt a modern francia, olasz és spanyol festészetre, noha művei kissé felületeseknek tűnnek fel. Művészete kozmopolita jellegű, követői is spanyolok, olaszok, franciák voltak egyaránt. Egyike a legjelentékenyebb modern spanyol festőknek, aki Meissonier hideg művészetéből kiindulva, Goyától befolyásolva, festői felfogásával, izzó színeinek csillogásával a francia impresszionizmus kezdetére és az utána következő spanyol festészetre nagy hatással volt. Számos képe párizsi és amerikai magángyűjteményben és nyilvános múzeumban (New York, Metropolitan Museum, Baltimore, The Walters Gallery) található.

Források

• Révai Nagy Lexikona, 7. kötet: Etelka-Földöv (1913) 706. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
• A Pallas nagy lexikona, 7. kötet: Fekbér-Greszt (1894) 397. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 21.)
• Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935) 334. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 21.)