Mi–10
| Mi–10 | |
 | |
| Funkció | légidaru |
| Gyártó | Rosztovi Helikoptergyár |
| Tervező | OKB–329 tervezőiroda |
| Gyártási darabszám | 55+ |
| Fő üzemeltetők | Szovjetunió, Oroszország, Románia |
| Első felszállás | 1960. június 15. |
| Szolgálatba állítás | 1963. |
| Szolgálatból kivonva | szolgálatban |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–10 témájú médiaállományokat. | |
A Mil Mi–10 (NATO-kódja: Harke) egy szovjet katonai szállító helikopter, melyet 1962-ben fejlesztettek ki a Mi–6 helikopterből.
Történet
[szerkesztés]A Mi–10 helikopter a Mi–6 típusú szállító helikopter speciális légidaru változata. Az eredeti elképzelés szerint a helikopter fő feladata robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták szállítása lett volna. A V–10 gyári jelzésű prototípus első repülését 1960. június 15-én hajtotta végre. Az első prototípus azonban műszaki hiba miatt 1961 májusában a földön kigyulladt és kiégett. A repülési tesztek a második prototípussal folytatódtak, amely 1961. szeptember 23-án 15 103 kg teherrel 2200 m-re emelkedve repülési rekordot állított fel. Az 1960-as évek közepére a hadsereg érdeklődése csökkent a terv iránt, így a fejlesztési projekt a felfüggesztés közeli állapotba került. 1964-ben azonban mégis elkezdődött a sorozatgyártása a Rosztovi Helikoptergyárban, de akkor csak egy 24 darabos sorozat készült. A sorozatgyártású Mi–10 (Harke–A) helikopterek hajtóműve, közlőműrendszere és rotorja megegyezik a Mi–6 típuséval, azonban a törzse lényegesen keskenyebb.
A törzs nagyon magas és széles (elöl 6,01 méter, hátul 6,92 méter), négypontos futóműrendszerre támaszkodik, amelynek köszönhetően a helikopter szinte bármilyen, a futóművek között a törzs alá felfüggesztett teherrel képes gurulni (a talaj és a törzs közötti szabad magasság 3,75 méter). A kerekekkel felszerelt raklapok begördíthetők a helikopter alá, így a teher egyszerűen felcsatolható a helikopter alján elhelyezkedő rögzítőkre. A kabinban huszonnyolc utas, vagy teheráru szállítására van lehetőség. A berakodás a jobb oldali teherajtón keresztül végezhető el.
A gépnek új funkciót keresve 1965-re kifejlesztették a légidaru változatát, mely júniusban repült először Mi–10K (Harke–B) jelzéssel. A gépet 1967-ben a párizsi légiszalonon is bemutatták, de a sorozatgyártása csak 1975-ben kezdődött el. A Rosztovi Helikoptergyár 1975–1976-ban 17 darab Mi–10K-t gyártott, valamint négy alapváltozatú gépet is átépítettek Mi–10K változatúvá. A Mi–10K futóművének a tengely- és nyomtávja kisebb, viszont a pilótafülke alatti részen egy hátranéző kabin található. Az itt helyet foglaló másodpilóta pontosan a kívánt hely fölött tarthatja a helikoptert, és vezérelheti a csörlőt.
Változatok
[szerkesztés]
- V–10 – Prototípus
- Mi–10K (NATO-kódja: Harke–B) – Rövidebb és kisebb tengely- és nyomtávú futóművel készült változat, a gép alján kialakított hátranéző kabinnal.
- Mi–10R (NATO-kódja: Harke–A) – Alap sorozatgyártott típus.
- Mi–10PP (Posztanovscsik Pomeh) – Rádióelektronikai zavarókonténerrel felszerelt változat.
Üzemeltetők
[szerkesztés]Katonai Üzemeltetők
[szerkesztés]
Polgári üzemeltetők
[szerkesztés]
Oroszország
- UTair – 7 darab
Románia
- Rent Helicopters – 1 darab
Korábbi üzemeltetők
[szerkesztés]
Műszaki adatok (Mi–10K)
[szerkesztés]Geometriai méretek és tömegadatok
[szerkesztés]- Hossz: 32,86 m
- Főrotor átmérő: 35 m
- Farokrotor átmérő: 6,3 m
- Főrotor forgásterülete: 962,11 m²
- Farokrotor forgásterülete: 31,17 m²
- Magasság: 7,8 m
- Üres tömeg: 24 680 kg
- Normál felszállótömeg: 38 000 kg
- Hasznos terhelés: 14 000 kg
Hajtóművek
[szerkesztés]- Hajtóművek száma: 2 darab
- Típusa: Szolovjov D–25VF tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina
- Teljesítmény: 4847 kW (6500 LE) egyenként
Repülési jellemzők
[szerkesztés]- Maximális sebesség: 250 km/h
- Normál utazósebesség: 200 km/h
- Maximális hatótávolság: 795 km kiegészítő üzemanyaggal
- Szolgálati csúcsmagasság: 3000 m
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kapcsolódó fejlesztés
[szerkesztés]Hasonló helikopterek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- David Donald-Jon Lake - Katonai repülőgépek enciklopédiája - Alexandra Kiadó - ISBN 963-368-218-5
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
