Pápai lemondás
_4.jpg)
A pápai lemondás lehetőségét a Codex Iuris Canonici (a katolikus egyház törvénykönyve) 332. paragrafusa, illetve a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (a Keleti Egyház Törvénykönyve, CCEO) 44. paragrafusa tartalmazza. A lemondás a kánonjog szerint akkor törvényes, ha önkéntesen történik és megfelelő módon bejelentik.[1]
A római katolikus egyház kétezer éves története során eddig öt pápa mondott le: IX. Benedek (1045), VI. Gergely (1046), V. Celesztin (1294), XII. Gergely (1415) és XVI. Benedek (2013).
A kánonjog nem nevez meg olyan egyént, vagy testületet, akik számára a lemondást be kell nyújtani, ezzel nyitva hagyva azt a lehetőséget, hogy a lemondás az egész egyházhoz, illetve az egész világhoz szóljon. Egyes kommentárok szerint azonban a pápának legalábbis a bíborosi testületet, illetve annak elnökét értesítenie kell a lemondásáról, hiszen a bíborosoknak egyértelműen értesülniük kell a lemondásról, hogy új pápát választhassanak.[2][3]
Precedensek
[szerkesztés]IX. Benedek 1045-ben pénzügyi juttatásért cserébe mondott le. Erről utóda, VI. Gergely győzte meg, hogy megszabadítsa az egyházat a botrányoktól terhelt főpaptól. A következő évben azonban magának Gergelynek is le kellett mondania, mert a Benedekkel kötött egyezségét szimóniának, vesztegetésnek találták. A történet furcsa csavart vett, amikor Gergely utóda, II. Kelemen pápa halála után (1047) a lemondott IX. Benedek ismét pápa lett.
1294-ben Celesztin, mindössze öt hónapos pontifikátus után, ünnepélyes rendeletet adott ki arról, hogy a pápák lemondhatnak, eloszlatva minden kánonjogi kételyt, majd lemondott. Ezután még két évig élt remeteként és később szentté avatták.
XII. Gergely azért mondott le 1415-ben, hogy véget vessen a nyugati egyházszakadásnak. Ekkor rajta kívül már két ellenpápa is igényt tartott a pontifikátusra: Avignonban XIII. Benedek, Pisában pedig XXIII. János. Még lemondása előtt Gergely megbízta a konstanzi zsinatot, hogy válassza meg utódját.
A Vatikán 2013. február 11-én jelentette be, hogy XVI. Benedek február 28-i hatállyal lemondott. A pápa közleményben közölte, hogy hajlott kora miatt nem folytathatja hivatalát, és ezzel hat évszázad elteltével az első pápa lett, aki lemondott.[4]
Feltételes lemondások
[szerkesztés]A következő esetekben a lemondás nem lépett életbe.
VII. Piusz (1800-1823), mielőtt 1804-ben Napóleon koronázására Párizsba indult, lemondási nyilatkozatot írt alá arra az esetre, ha Franciaországban fogságba vetnék.
Állítólag hasonló nyilatkozatot írt alá a második világháború idején XII. Piusz, arra az esetre ha elrabolnák a nácik, meghagyva a bíborosoknak, hogy meneküljenek a semleges Portugáliába, és ott válasszák meg az utódát.[5]
II. János Pál is írt lemondó levelet. Lemondása akkor lépett volna életbe, ha gyógyíthatatlan betegség gyűrné le, vagy bármi olyan dolog történne, ami megakadályozná hivatala gyakorlásában.[6]
Kérdőjeles lemondások
[szerkesztés]A Catholic Encyclopedia említést tesz néhány megkérdőjelezhető hitelességű lemondásról is: ilyen Pontiánusz (230–235),[7] Marcellinusz (296–308) és Libériusz pápa (352–366)[3] állítólagos lemondása. Az enciklopédia szerint létezik egy – megnevezetlen – pápalista katalógus, amely szerint XVIII. János pápa is lemondott.[8][9]
A lemondott pápa egyházjogi helyzete
[szerkesztés]Kifejezetten az esemény ritka volta miatt a lemondott pápa egyházjogi helyzete nem tisztázott. Az egyházjog nem ír elő neki kötelezettséget, de jogot sem, így nem kerül vissza a bíborosi testületbe, de a lemondott (kiérdemesült) püspökök közé sem. Egyes találgatások szerint a lemondott pápának zárt, a nyilvánosságtól teljesen elzárkózó kolostorba illik visszavonulni, hogy fel se merüljön az "árnyékpápaság" lehetősége. Erre viszont a lemondás életbe lépéséig senki nem utasíthatja a jelenlegi pápát, viszont az új pápa megválasztása után ilyen döntés megszülethet, s az ellen a lemondott pápának nincsen joga ellenkezni. Összegezve a lemondott pápa egyházjogilag egy légüres térbe kerül, s ennek a helyzetnek a szokásjog alapú megoldása rajta és utódján áll.[forrás?]
XVI. Benedek hivatalos megszólítása a lemondása után: Őszentsége XVI. Benedek, emeritus pápa (vagyis nyugalmazott pápa) lett.[10] Pápai gyűrűjét az első hírekkel ellentétben[11] nem törik össze, amint az a pápa halála után szokás, hanem vésővel használhatatlanná teszik.[12] A nyugalmazott pápa egyszerű fehér reverendát visel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról, az érvényességhez szükséges, hogy a lemondás szabadon, annak kijelentése pedig szabályosan történjék, de nem szükséges, hogy bárki is elfogadja.” (Egyházi Törvénykönyv, 332. kánon 2. §)
- ↑ New Commentary on the Code of Canon Law (Canon Law Society of America, Paulist Press, 2002 ISBN 0-8091-4066-7, ISBN 978-0-8091-4066-4), p. 438
- ↑ a b
Abdication. In Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913.
- ↑ „XVI. Benedek pápa lemond péteri szolgálatáról”, katolikus.hu , 2013. február 11. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
- ↑ Squires, Nick and Simon Caldwell. „Vatican planned to move to Portugal if Nazis captured wartime Pope”, The Daily Telegraph, 2009. április 22.. [2010. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. február 11.)
- ↑ John Paul II wrote a letter of resignation in case he was not able to fulfil his duties By Rome Reports
- ↑ Pope St. Pontian. In Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913.
- ↑ Richard P. McBrien, Lives of the Popes: The Pontiffs from St. Peter to Benedict XVI, (HarperCollins Publishers, 2000), 168.
- ↑ Pope John XVIII (XIX). In Catholic Encyclopedia. New York: Robert Appleton Company. 1913.
- ↑ „Emeritus pápa” lesz XVI. Benedekből, magyarkurir.hu
- ↑ XVI. Benedek nyugalmazott pápa lesz, index.hu, 2013. 02. 26
- ↑ Ezúttal nem törik össze a pápai pecsétgyűrűt, Pécsi Újság.hu
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Papal resignation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
