Pampaszarvas

Pampaszarvas
	Futó bak
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Cervoidea;
Család:	Szarvasfélék (Cervidae);
Alcsalád:	Őzformák (Capreolinae);
Nemzetség:	Rangiferini;
Nem:	Ozotoceros; Ameghino, 1891
Faj:	O. bezoarticus;
Tudományos név
	Ozotoceros bezoarticus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Cervus bezoarticus Linnaeus, 1758; Cervus campestris F. Cuvier, 1817;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pampaszarvas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pampaszarvas témájú médiaállományokat és Pampaszarvas témájú kategóriát.

A pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

Dél-Amerikában fordul elő.^[2] A következő országokban található meg: Argentína, Bolívia, Brazília, Uruguay és Paraguay.

E területeken, összesen körülbelül 80 ezer példány él; ezeknek a többsége Brazíliában található meg.^[3] Mivel vadásszák és elfoglalják az élőhelyét ez a szám évről évre csökken.^[4]^[5]^[6]

Alfajai

Ennek a szarvasfajnak 3-5 alfaja van:^{[* 1]}

Ozotoceros bezoarticus arerunguaensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002
Ozotoceros bezoarticus bezoarticus (Linnaeus, 1758)^{[* 2]}
Ozotoceros bezoarticus celer Cabrera, 1943
Ozotoceros bezoarticus leucogaster (Goldfuss, 1817)
Ozotoceros bezoarticus uruguayensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002

Megjelenése

Testhossza 110-140 centiméter, marmagassága a sutáknál 60-65 centiméter, míg a baknál 65-70 centiméter.^[7] Farokhossza 10-15 centiméter; a farok rövid és bojtszerű.^[2] A bak testtömege 24-34 kilogramm, de akár 40 kilogramm is lehet, míg a suta általában 22-29 kilogrammos.^[7] Szőrzete sárgás; a hasán és lábainak belső részein világosabb. Az évszakok változásával a bunda színe nem változik. Ajkain és nyakán fehér pontozások, illetve foltozások láthatók.^[2] A bak az agancsát augusztusban és szeptemberben hullatja el, és már decemberre újat növeszt.

Életmódja

Az alföldek füves pusztáit választja élőhelyül. Azokat a helyeket kedveli, ahol füvek magasabbak nála..^[8] Egyaránt bokorevő és legelő állat. Nincs területe vagy párja, bár a bakok között kialakul egy ranglétra. 2-6 fős csordákban járnak.^[2]^[8] Főleg nappal táplálkozik, de néha éjszaka is tevékeny lehet.

A vadonban körülbelül 12 évig él; a fogságban ennél többet.

Szaporodása

A pampaszarvas suta az év bármelyik szakaszában világra hozhatja utódát, bár az ellések többsége szeptember és november között történik meg. Amikor eljön az ellés ideje a suta távozik a csordától és néhány napig rejtve tartja gidáját. Az ellést követő 48 órában újból párosodik. A gida kicsi és pettyes; a pettyeket 2 hónaposan veszíti el. 7 hónapos vemhesség után, általában egy 2,2 kilogrammos gida jön világra. Körülbelül 6 hetesen már szilárd táplálékot is fogyaszt és elkezdi az anyját követni. Körülbelül egy évig, azaz míg eléri az ivarérettséget, az anyja mellett marad.^[8]

Képek

Megjegyzések

↑ A Mammal Species of the World harmadik kiadása szerint 5 alfaja van, míg az enwikiben csak hármat említenek meg.
↑ Linnaeust és Goldfusst azért tettem zárójelbe, mert amikor leírták az alfajokat még Cervusként tartották számon. Az Ozotoceros taxonnevet Ameghino alkotta meg 1891-ben.

Jegyzetek

↑ Gonzalez, S. & Merino, M.L. (2008). Ozotoceros bezoarticus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 November 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of near threatened.
↑ ^a ^b ^c ^d Geist, Valerius. Deer of the world their evolution, behaviour, and ecology. Mechanicsburg, Pa: Stackpole Books, 1998
↑ IUCN Mammal Red Data Book. Gland, Switzerland: IUCN, 1982
↑ (2005) „Safeguarding the Pantanal Wetlands: Threats and Conservation Initiatives”. Conservation Biology 19, 714–20. o.
↑ (2003) „A Delicate Deer”. Wildlife Conservation 106, 6–7. o.
↑ (2008) „Home range and habitat selection of pampas deer”. Journal of Zoology 276, 95–102. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00468.x.
↑ ^a ^b Mattioli, S. (2011). Pampas Deer (Ozotoceros bezoarticus), p. 437 in: Wilson, D.E., & Mittermeier, R.A., eds. (2011). Handbook of the Mammals of the World, Hoofed Mammals, Vol. 2. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 978-84-96553-77-4
↑ ^a ^b ^c P., Walker, Ernest. Walker's Mammals of the world. Baltimore: Johns Hopkins UP, 1991

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pampas deer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

(2008) „Reproductive biology of the pampas deer (Ozotoceros bezoarticus): a review”. Acta Vet Scand 50, 16. o. DOI:10.1186/1751-0147-50-16. PMID 18534014. PMC 2430702.
(2008. augusztus 1.) „Observations on the macroscopic anatomy of the intestinal tract and its mesenteric folds in the pampas deer (Ozotoceros bezoarticus, Linnaeus 1758)”. Anat Histol Embryol 37 (4), 317–21. o. [2013. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1439-0264.2008.00855.x. PMID 18400045. (Hozzáférés: 2015. május 18.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[7] A Mammal Species of the World harmadik kiadása szerint 5 alfaja van, míg az enwikiben csak hármat említenek meg.

[8] Linnaeust és Goldfusst azért tettem zárójelbe, mert amikor leírták az alfajokat még Cervusként tartották számon. Az Ozotoceros taxonnevet Ameghino alkotta meg 1891-ben.

[iucn-1] Gonzalez, S. & Merino, M.L. (2008). Ozotoceros bezoarticus. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 7 November 2009. Database entry includes a brief justification of why this species is of near threatened.

[one-2] Geist, Valerius. Deer of the world their evolution, behaviour, and ecology. Mechanicsburg, Pa: Stackpole Books, 1998

[five-3] IUCN Mammal Red Data Book. Gland, Switzerland: IUCN, 1982

[four-4] (2005) „Safeguarding the Pantanal Wetlands: Threats and Conservation Initiatives”. Conservation Biology 19, 714–20. o.

[six-5] (2003) „A Delicate Deer”. Wildlife Conservation 106, 6–7. o.

[nine-6] (2008) „Home range and habitat selection of pampas deer”. Journal of Zoology 276, 95–102. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00468.x.

[HMW-9] Mattioli, S. (2011). Pampas Deer (Ozotoceros bezoarticus), p. 437 in: Wilson, D.E., & Mittermeier, R.A., eds. (2011). Handbook of the Mammals of the World, Hoofed Mammals, Vol. 2. Lynx Edicions, Barcelona. ISBN 978-84-96553-77-4

[seven-10] P., Walker, Ernest. Walker's Mammals of the world. Baltimore: Johns Hopkins UP, 1991

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[* 1]

[* 2]

[7]

[8]