Ugrás a tartalomhoz

San Stefanó-i béke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Stefanó-i béke
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján
Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben
Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben
Típusabékeszerződés
Aláírás dátuma1878. március 3. (Gergely-naptár sz.)
Aláírás helyeSan Stefano (Yeşilköy)
ma: Isztambul része
Aláírók Orosz Birodalom
 Oszmán Birodalom
A Wikimédia Commons tartalmaz San Stefanó-i béke témájú médiaállományokat.

A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án (Julián naptár szerint február 19-én) írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták.[1]

Előzményei

[szerkesztés]

Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg.[1] Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti szerződést is.[2]

Főbb pontjai

[szerkesztés]
  1. Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával.
  2. Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat.
  3. A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát.
  4. Megalakult Bulgária, amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger északi partvidékének egy részét is (Nagy-Bulgária).[1]
  5. Oroszország megkapta Besszarábiát.[2]
  6. A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst.[2]
  7. A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált.

Következményei

[szerkesztés]

A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként.[1]

Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe.[3] A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt.[4]

További információk

[szerkesztés]
  • A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
  • Diószegi István: Ausztria-Magyarország és Bulgária a San Stefanó-i béke után. 1878–1879; Akadémiai, Bp., 1961 (Értekezések a történeti tudományok köréből)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Tarján M. Tamás: 1878. január 31. Fegyverszünet az orosz–török háborúban. RubicOnline. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  2. a b c san-stefanói béke. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  3. Bulgária felszabadul a török uralom alól. Múlt-kor, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
  4. Bulgária fájdalmas békéje. Szent Korona Rádió. (Hozzáférés: 2014. január 30.)[halott link]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]