Ugrás a tartalomhoz

Su csing

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Su csing
Kommentárokkal ellátott kiadás 1279-ből
Kommentárokkal ellátott kiadás 1279-ből
SzerzőKonfuciusznak tulajdonítva
Eredeti címSang su 尚書 / 尚书
Országókori Kína
Nyelvklasszikus kínai nyelv
Tématörténeti, politikai beszédek, írások gyűjteménye
Műfajpolitika-filozófia
Kiadás
Kiadás dátumai. e. 3-4. század
A Wikimédia Commons tartalmaz Su csing témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Su csing
Kínai átírás
Hagyományos kínai書經
Egyszerűsített kínai书经
Mandarin pinjinShūjīng
Wade–GilesShu1-ching1

A Su csing ókori kínai politika-filozófiai, történeti mű, amely egyike az Öt klasszikus néven emlegetett konfuciánus kánonnak, és amelynek összeállítását a hagyomány magának Konfuciusznak tulajdonítja. Magyarul általában Írások könyveként hivatkozik rá a szakirodalom. Fennmaradt, ma ismert formájában azonban a szakértők több fejezetét nem tartják hitelesnek. Az egységes kínai birodalmat létrehozó első császár i. e. 213-ban elégettette a konfuciánus könyveket, melyeket csak a Han-dinasztia idején, az i. e. 2 században kezdtek rekonstruálni. A könyvégetés során különösen rosszul járt a Su csing, ugyanis ez főként rituális táncok szövegkönyveit tartalmazta, tehát egyrészt a legszorosabb kapcsolatban áll a Csou-kori arisztokrácia szertartásaival, másrészt jellegzetesen Csou-kori kormányzási elveket és kívánatosnak tartott erkölcsi normákat tartalmazott, amelyeket a legendás, történelem előtti korok mitikus hőseinek tulajdonított. A Han-korban rekonstruált Su csing-szöveg hitelességének kutatása a mai napig nem ért véget. Kínai és nyugati filológusok megkülönböztetnek egymástól hiteles és a Han-korban írott fejezeteket. A hitelesnek tartott fejezetek keletkezését általában Konfuciusz működését megelőző időkbe helyezik.[1][2]

Története

[szerkesztés]

A történelem során a Su csing szövege számos változatban létezett, a tartalmával kapcsolatos irodalmi, filozófiai viták hosszú évszázadok óta tartanak.

Legkorábbi hivatkozások

[szerkesztés]

A történeti hagyomány szerint a Su csingben szereplő műveket maga Konfuciusz válogatta össze egy akkoriban létezett nagyobb gyűjteményben szereplő írások közül, melyek közül néhány a Ji-csou-su ( 逸周書 / 逸周书), vagyis Csou elveszett írásai című gyűjteményben fennmaradt. A gyűjtemény keletkezésének körülményeit azonban homály fedi. Tény, hogy Konfuciusztól kezdve, az írók, filozófusok arra használták a Su csingban szereplő írásokat, hogy történelmi példákkal illusztrálják az ideális kormányzás alapvető elveit, mikéntjét.[3]

A Konfuciusz beszélgetéseit és mondásait tartalmazó Lun jü összesen hat alkalommal hivatkozik, Su (書 / 书), vagyis |Írások néven a gyűjteményre. Az i. e. 4. századtól kezdve megszaporodnak a műre történő hivatkozások száma, pl. Konfuciusz nagy követője, Menciusz is gyakorta merít belőle, de több utalást találni a Mo-ce vagy a Co csuan című művekben is.

Han-dinasztia: „Új” és „régi szövegek”

[szerkesztés]

I. e. 213-ban, a Csin Si Huang-ti elrendelte könyvégetés során rengeteg, igen értékes mű sok-sok példánya vált hamuvá. A Su csing, mint a Csou-dinasztiának, a konfuciánus hagyományok szerint ideálisnak tartott kormányzás módszereinek és hivatkozásának szent könyve különösen rosszul járt. A Csin-dinasztia bukását követően, valamikor az i. e. 3. század végén, az i. e. 2. század elején Fu Seng (伏胜) vállalkozott arra, hogy rekonstruálja az akkorra már csak töredékeiben fennmaradt Su csingot. Az ő verziója később „új szövegek” (csin ven 今文) néven vált ismertté, mivel azt már kancellár írással jegyezte le.[4][5] Ez a változat eredetileg 29 fejezetet tartalmazott, de nem sokkal az összeállítását követően „A nagy beszéd” ( 《泰誓》 Taj si) címet viselő fejezet elveszett, s helyette egy új változatot készítettek.[6] A maradék 28 fejezetet később 33-ra bővítették, miután Du Lin (杜林) az i. sz. 1. században több fejezetet több részre osztott.

A Su csing egy másik változatáról azt állították, hogy Konfuciusz egyik leszármazottja, bizonyos Kung An-kuo (孔安國) (kb. i. e. 156 – kb. i. e. 74), saját maga talált rá, amelyet a mester házának falába rejtettek el. Ezt a változatot később „régi szövegek” (ku ven 古文) néven emlegették, mivel a Csin-dinasztia előtt használtban volt pecsétírással volt jegyezve.[7] Azonban a Han-dinasztia korából származó források igen ellentmondásosan számolnak be erről a felfedezésről.[8] A Han-dinasztia hivatalos történeti műve, a Han su szerint a „régi szövegek” néven emlegetett verzió tartalmazta a Fu Seng által rekonstruált részeket, „A nagy beszéd” fejezet újraírt változatát, valamint további 16 fejezetet.[9]

A felfedezett régi szöveg

[szerkesztés]

A „régi szövegek” egy változatára állítólag egy Mej Cö (梅賾) nevű tudós hivatalnok bukkant rá, amelyet bemutatott a Keleti Csin (265-420) udvarában. A mű tartalmazta az „új szövegek” 33 fejezetét, valamint további 25 fejezetet, a teljes művet pedig Kung An-kuo látta el kommentárokkal és előszóval. A Mej-féle szöveg igen gyorsan, széles körben elterjedt és ez lett az alapja annak a hivatalosnak számító értelmezésekkel ellátott kiadásnak, amelyet Sang-su cseng-ji (《尚書正義》, „Az Írások könyvének hivatalos értelmezése”) címen 653-ban császár rendeletre közreadtak.[10]

A Szung-dinasztia idején azonban többekben felötlött a gyanú, hogy az Írások könyvének ez a változata egy kései hamisítvány. A 16. században pedig Mej Cso (梅鷟) meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy a más forrásokból ismeretlen fejezetek, a kommentárok és az előszó a 3. századból származó hamisítvány, amelyeket olyan korai művek szövegeinek felhasználásával készítettek, mint pl. a Co csuan vagy A történetíró feljegyzései. Mej Cso nem csupán azonosította a kritikus részek eredeti forrását, hanem a feltételezett hamisítót is megnevezte, aki szerinte a 3. században tevékenykedett tudós és orvos, Huang-fu Mi (皇甫謐, 215–282) lehetett. A 17. században, a Jen Zso-kuo (阎若璩, 1636–1704) által írott, kiadatlan, ám mégis széles körben ismert kézirat, a Sang-su ku-ven su-cseng (《尚書古文疏證》) a legtöbb tudóst végérvényesen meggyőzte arról, hogy az újonnan felfedezett „régi szövegek” csupán kései kompilációk, 3-4. századi hamisítványok.[11]

A szöveg modern kori felfedezése

[szerkesztés]

Az 1993 és 2008 közötti régészeti feltárások során napvilágra került szövegtöredékek, új megvilágításba helyezték a Su king vizsgálatokat. A Hupej tartománybeli Csingmen (荊門) városban, az egykori Csu (楚) állam területéről olyan bambuszcsíkokra írott részletek kerültek elő, amelynek a keletkezési korát a Hadakozó fejedelemségek korára, kb. i. e. 300 körülre, vagyis a könyvégetést megelőző időszakra datálták a szakértők.[12] A 2008-ban, Hunan és Hupej tartományokban, eredetileg illegális ásatások során előkerült, azóta „csinghuai bambuszcsíkok” (csinghua csien 清華簡) néven ismert anyag tartalmazza az „új szövegek” „Arany kincsesláda” (Csin teng 金滕) című fejezetét, amely csak elenyésző különbségeket mutat az addig ismert változattól.

Tartalma, szerkezete

[szerkesztés]
Nr. Eredeti fejezetcím Magyarul Régi szöveg Új szöveg Legge ford.
oldal
Karlgren
fordítás jegyzet
虞書 (Sun su) Írások Sun idejéből
1 堯典 (Jao tien) Jao rendeletei     15 1 I : 44
2 舜典 (Sun tien) Sun rendeletei   29
3 大禹謨 (Ta-jü mo) Nagy tanácsai     52
4 臯陶謨 (Kao Jao mo) Kao Jao tanácsai     68 8 I : 106
5 益稷 (Ji Csi) Ji és Csi   76
夏書 (Hszia su) Írások a Hszia-dinasztia idejéből
6 禹貢 (Jü kung) adói     92 12 I : 145
7 甘誓 (Kan si) A Kannál (vívott csata) esküje     152 18 I : 167
8 五子之歌 (Vu ce cse ko) Az öt fiú dala     156
9 胤征 (Jin cseng) Jin büntetőhadjárata     162
商書 (Sang su) Írások a Sang-dinasztia idejéből
10 湯誓 (Tang si) Tang esküje     173 20 I : 171
11 仲虺之誥 (Csung-huj cse kao) Csung-huj bejelentése     177
12 湯誥 (Tang gao) Tang király bejelentése     184
13 伊訓 (Ji hszün) Ji útmutatásai     191
14 大甲上 (Taj Csia sang) Taj Csia I.     199
15 大甲中 (Taj Csia csung) Taj Csia II.     205
16 大甲下 (Taj Csia hszia) Taj Csia III.     209
17 咸有一徳 (Hszien ju ji tö)     213
18 盤庚上 (Pan Keng sang) Pan Keng I.     220 20 I : 174
19 盤庚中 (Pan Keng csung) Pan Keng II.   233
20 盤庚下 (Pan Keng hszia) Pan Keng III.   243
21 說命上 (Jüe ming sang) Jüe mandátuma I.     248
22 說命中 (Jüe ming csung) Jüe mandátuma II.     254
23 說命下 (Jüe ming hszia) Jüe mandátuma III.     259
24 高宗肜日 (Kao-cung zsung-zsi) Kao-cung király áldozati szertartásának napja     264 26 I : 214
25 西伯戡黎 (Hszi-po kan Li) A nyugati területek ura meghódítja Lit     268 26 I : 218
26 微子 (Vej ce) Vej bárója     273 27 I : 220
周書 (Csou su) Írások a Csou-dinasztia idejéből
27 泰誓上 (Taj si sang) A nagy eskü I.     281
28 泰誓中 (Taj si csung) A nagy eskü II.     289
29 泰誓下 (Taj si hszia) A nagy eskü III.     294
30 牧誓 (Mu si) A Munál (vívott csata) esküje     300 29 I : 228
31 武成 (') Felkészülés a háborúra     306
32 洪範 (Hung fang) A nagy szabály     320 29 I : 231
33 旅獒 (Lü ao) Lü vérebei     345
34 金縢 (Csin teng)     351 35 I : 248
35 大誥 (Ta kao) A nagy beszéd     362 36 I : 258
36 微子之命 (Vej ce cse ming) Vej bárójának mandátuma     376
37 康誥 (Kang kao) Kang bejentése     381 39 I : 278
38 酒誥 (Csiu kao)     399 43 I : 296
39 梓材 (Ce caj)     413 46 I : 307
40 召誥 (Sao kao)     420 48 II : 62
41 洛誥 (Luo kao)     434 51 II : 74
42 多士 (Tuo si) Megyannyi hivatalnok     453 55 II : 94
43 無逸 (Vu ji)     464 56 II : 105
44 君奭 (Csün si) Si úr     474 59 II : 114
45 蔡仲之命 (Caj Csung cse ming) Caj-béli Csung mandátuma     487
46 多方 (Tuo fang)     492 62 II : 133
47 立政 (Li cseng)     508 67 II : 145
48 周官 (Csou kuan) Csou hivatalnokai     523
49 君陳 (Csün Csen) Csen úr     535
50 顧命 (Ku ming)     544 70 II : 156
51 康王之誥 (Kang vang cse kao)   562
52 畢命 (Pi ming) Pi (uralkodójának) mandátuma     569
53 君牙 (Csün ja) Csün ja     578
54 冏命 (Csiung ming) Csiung mandátuma     583
55 呂刑 (Lü hszing)     588 74 II : 174
56 文侯之命 (Ven hou cse ming)     613 78 II : 194
57 費誓 (Fej si) Fej esküje     621 80 II : 198
58 秦誓 (Csin si) Csin (állam) királyának esküje     626 81 II : 200

Magyarul

[szerkesztés]
  • Írások könyve. A Nagy Szabály; ford., előszó Tőkei Ferenc; Balassi, Bp., 1997 (Kínai-magyar irodalmi gyűjtemény, 1/2.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tőkei 1986 32.
  2. Cheng 1993 67-76. o.
  3. Nylan 2001 127.
  4. Nylan 2001 130. o.
  5. Shaughnessy 1993 381. o.
  6. Nylan 1995 26. o.
  7. Shaughnessy 1993 381. o.
  8. Nylan 1995 28-36. o.
  9. Shaughnessy 1993 386. o.
  10. Shaughnessy 1993 383. o.
  11. Elman 1983 206-213. o.
  12. Liao 2001

Források

[szerkesztés]
  • Fung 2003: Fung Yu-lan. A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
  • Karlgren 1950: Karlgren, Bernhard. "The Book of Documents". Bulletin of the Museum of Far Eastern Antiquities 22: 1–81.
  • Nylan 1995: Nylan, Michael. The Ku Wen Documents in Han Times, T’oung Pao 81 (1/3): 25–50.
  • Nylan 2001: Nylan, Michael. The Five "Confucian" Classics, Yale University Press. ISBN 978-0-300-08185-5
  • Shaughnessy 1993: Shaughnessy, Edward L. "Shang shu 尚書". In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 67–76. ISBN 1-55729-043-1
  • Tőkei 1986: Kínai filozófia. Ókor. 1. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás) ISBN 963 05 4294 3

Külső hivatkozás

[szerkesztés]
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Sang shu témában.