Ugrás a tartalomhoz

Szajván katonai temető

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szajván katonai temető
(Sai Wan Cemetery)
Közigazgatás
Ország Hongkong
TelepülésSai Wan
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Szajván katonai temető (Hongkong)
Szajván katonai temető
Szajván katonai temető
Pozíció Hongkong térképén
é. sz. 22° 15′ 33″, k. h. 114° 14′ 04″22.259167°N 114.234444°EKoordináták: é. sz. 22° 15′ 33″, k. h. 114° 14′ 04″22.259167°N 114.234444°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szajván katonai temető témájú médiaállományokat.

A Szajván katonai temető (Sai Wan Cemetery) egy második világháborús hongkongi sírkert.

Története

[szerkesztés]

A második világháború alatt nagyjából 5300 nemzetközösségi katonát temettek el a városállamban, közülük mintegy 1700 jelölt, 3600 jelöletlen sírban nyugszik. Az utóbbiak nevét négy emlékmű őrzi. A katonák jelentős része az 1941-es japán invázió és azt azt követő visszavonulás közben vesztette életét. Sok elesett katonát a Stanley-temetőben és más sírkertekben hantoltak el.[1]

A temetőben több mint 1500 katona földi maradványai nyugszanak, közülük 400 ismeretlen. Vannak közöttük britek, új-zélandiak, ausztrálok, kanadaiak és indiaiak. A háború után Formosáról is átvitték Hongkongba a szövetséges hadifoglyok földi maradványait.[1]

A nemzetközösségi katonai temetőkben megszokott Emlékezés kövét Edwin Lutyens tervezte. Az ő elképzelése alapján készült el az első világháborús áldozatokra emlékező hongkongi kenotáfium is. A temető alsó részén álló kereszt Reginald Blomfield munkája. A temetőt Colin St Clair Oakes brit építész tervezte. A bejáratnál található emlékművön több mint kétezer olyan katona nevét sorolják fel, aki a Hongkongért folyó harcokban esett el, vagy japán fogságban halt meg, de sírja ismeretlen.[1]

Történelmi háttér

[szerkesztés]

A japánok 1941. december 8-án indították meg a támadást Hongkong ellen. A területet nagyjából 12 ezer nemzetközösségi katona védte, közöttük kétezer kanadai, aki csak november közepén érkezett erősítésként. A támadók jelentősen nagyobb erőket vonultattak fel a kínai szárazföldön, mint a védők, az első partraszállási kísérletük mégsem sikerült. Heves légicsapások után december 18-án a japánok létrehozták a hongkongi hídfőt, amelyből gyorsan terjeszkedtek. Karácsony este a kimerült, ellátási nehézségekkel küzdő, létszámhátrányban lévő nemzetközösségi csapatok letették a fegyvert. Az ütközetben több mint ezer szövetséges katona esett el, és nagyjából ugyanennyien tűntek el. A hadifoglyok között 2300 sebesült volt.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d DVA

Források

[szerkesztés]