Ugrás a tartalomhoz

Tasmaniai mocsárityúk

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tasmaniai mocsárityúk
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Tribonyx
Faj: T. mortierii
Tudományos név
Tribonyx mortierii
Gisignies, 1840
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú médiaállományokat és Tasmaniai mocsárityúk témájú kategóriát.

A tasmaniai mocsárityúk (Tribonyx mortierii) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.[1]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Du Bus de Gisignies belga ornitológus írta le 1840-ben.[2] Egyes szervezetek a Gallinula nembe sorolják Gallinula mortierii néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, édesvízi mocsarak, lápok, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 51 centiméter,[5] testtömege 400 gramm. Rövid szárnyai miatt nem tud repülni.

Életmódja

[szerkesztés]

A táplálkozásához feltétlenül rövid füvű területek kellenek. Rovarokkal és a réteken élő növények leveleivel és magvaival táplálkozik.

Szaporodása

[szerkesztés]

A fajra a csoportos költési mód jellemző. Akadhatnak monogám rendszerben élő párok is, de a többség 3-13 tagú csoportokban él. A csoportokban lehet, hogy több hím és kevesebb tojó él együtt, de előfordulhatnak kevés hímből és sok tojóból álló csoportok is.

A csoport tojói valamennyien egyetlen közös fészekbe helyezik el tojásaikat. Az együtt fészkelő madarak többnyire rokonságban állnak egymással.

A monogám párkapcsolatban élő madaraknál is (ahol egy fészekben egy tojó rak csak tojásokat) az előző két fészekalj fiatal madarai segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.

A jobb táplálékellátottságú években akár két költésre is sor kerülhet egy szezonban, és a szokásos tojónkénti öt tojás helyett akár kilenc-tíz tojást is rakhatnak. A fajnak sok ellensége van – betelepített ragadozó emlősök (vörös róka, házi macska, elvadult kutyák), erszényes ördög, tasman varjú és héják –, így szükség van a jobb években a több utódra, hogy hosszú távon a populáció egyedszáma fennmaradhasson. A költés sikeressége nagyban függ a fészek megfelelő módon való elrejtésétől és a fészkelőhely és a táplálkozóhelyek biztonságos megközelíthetőségétől.

A csoport elfoglal egy territóriumot, melyet sok éven át használnak. Egy-egy sikeres csoport leszármazottai fokozatosan az összes környező territóriumot elfoglalhatják, így egy adott területen élő madarak mind közeli rokonai egymásnak.

Felnőtt madár
és a egy fióka

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A faj korábban igen elterjedt madár volt szerte Ausztráliában. A kontinens fokozatos kiszáradása miatt élőhelyeinek java részét elveszítette, és nagyjából 4700 évvel ezelőtt a kontinensről ki is halt. Ehhez feltehetően nagyban hozzájárult, hogy nagyjából ebben az időszakban jelent meg Ausztráliában a dingó, amelyik könnyen el tudta kapni ezt a röpképtelen madarat.

Tasmania szigetére sosem jutott el a dingó, és itt még bőven vannak nedves rétek és mocsarak, így itt nagyszámú populációja tudott fennmaradni. Azonban a fehér telepesek megérkezése és tartós megtelepedése miatt korábbi élőhelyeinek egy részén táplálékkonkurensek jelentek meg. A juhok, szarvasmarhák és főleg a betelepített üregi nyulak miatt sok kedvező helyről eltűnt.

Mindezek ellenére jelenleg még nagyszámú populációi élnek szerte a szigeten. A fajt egyelőre nem tartják veszélyeztetettnek, de a Tasmaniában nemrég meghonosodott vörös rókák miatt később változhat a természetvédelmi besorolása. A 2007-es állománybecslések szerint a rókák száma egyelőre nagyon alacsony, és az ausztrál természetvédelmi hatóságok mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  2. Avibase. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  4. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. március 15.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanisches Pfuhlhuhn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]