Budapesti felhívás a szabad hozzáférés érdekében
Leslie Chan, Darius Cuplinskas, Melissa Hagemann, Rima Kupryte, István Rév, Michael Eisen, Fred Friend, Yana Genova, Jean-Claude Guédon, Stevan Harnad, Rick Johnson, Manfredi La Manna, Monika Segbert, Sidnei de Souza, Peter Suber, Jan Velterop
Egy régi hagyomány és egy új technológia találkozásából egyedülálló eredmény született a köz javára. A régi hagyomány lényege tudósok hajlandósága arra, hogy kutatási eredményeiket szakfolyóiratokban térítésmentesen közreadják, hogy az érdeklődőket és tudóstársaikat tájékoztassák; az új technológia pedig maga az internet. Ezek együtt teszik lehetővé a lektorált folyóirat-irodalom elektronikus terjesztését, és a tudósok, oktatók, diákok és más érdeklődők számára a teljesen szabad, korlátok nélküli hozzáférést az egész világon. A hozzáférés akadályainak eltűnésével felgyorsul a kutatás üteme, gazdagodik az oktatás, a gazdagok megoszthatják tudásukat a szegényekkel és viszont, a folyóiratcikk-irodalom a lehető legjobban hasznosul, és mindez megteremti annak az alapját, hogy az emberiséget intellektuális dialógus és a tudás keresése kapcsolja össze.
Mind ez idáig az ilyen ingyenes és korlátlan online elérhetőség, amelyet nevezzünk szabad hozzáférésnek, különféle okok miatt csak a folyóirat-irodalom kis részére korlátozódott. De még ilyen körülmények között is több olyan kezdeményezés született, amelyek azt igazolták, hogy a szabad hozzáférés gazdaságosan megvalósítható, és rendkívüli módon segít az olvasóknak abban, hogy megtalálják és használják a számukra szükséges szakirodalmat, és abban is, hogy a szerzők és műveik nyilvánosságot kapjanak, eljussanak az olvasóközönséghez, és kifejthessék hatásukat. Hogy ezekből az előnyökből mindenki részesülhessen, arra hívjuk fel az érdekelt intézményeket és egyéneket, hogy segítsenek megnyitni a hozzáférést ennek az irodalomnak a további részéhez, és felszámolni az utunkban álló, különösen a folyóiratárakból fakadó akadályokat. Minél többen csatlakoznak ügyünkhöz, annál előbb élvezhetjük majd mindannyian a szabad hozzáférés előnyeit.
Legyen szabadon hozzáférhető a számítógépes hálózaton a szakirodalomnak az a része, amelyet a tudósok átadnak a világnak anélkül, hogy ezért díjazásra tartanának igényt. Ebbe a körbe elsősorban a lektorált folyóiratcikkeik tartoznak, de köztük vannak olyan lektorálatlan preprintjeik is, amelyeket azért tesznek közzé, hogy kollégáik észrevételeit összegyűjtsék, vagy felkeltsék figyelmüket fontos kutatási eredményeikre. Többféleképpen, szélesebb körben és könnyebben is hozzá lehet férni ezekhez az írásokhoz. Szabad hozzáférésen azt értjük, hogy mindenki számára ingyenesen olvashatók, letölthetők, lemásolhatók, kinyomtathatók, terjeszthetők ezek a cikkek, bennük keresés végezhető, a cikkek teljes szövegéhez csatolások fűzhetők, keresőmotorral indexelhetők, adat formájában valamely szoftverrel kezelhetők, vagy egyéb törvényes célra felhasználhatók pénzügyi, jogi vagy műszaki korlátozás nélkül, kivéve azokat a korlátozásokat, amelyek egyébként az internethez való hozzáférés velejárói. A reprodukálás és terjesztés egyedüli korlátja az legyen, és a szerzői jogvédelem szerepe ezen a területen abban nyilvánuljon meg, hogy a szerzők ellenőrizhessék műveik integritását, továbbá jogosultak legyenek arra, hogy megfelelően elismerjék munkájukat, és hivatkozzanak rájuk.
A lektorált folyóirat-irodalmat az olvasók számára ugyan ingyenesen kellene online elérhetővé tenni, de ennek előállítása természetesen költségekkel jár. A kísérletek azt mutatják ugyanakkor, hogy az irodalom szabad hozzáférhetővé tétele jóval kisebb költségekkel jár, mint a hagyományos terjesztés. Most egyszerre nyílik lehetőség a takarékosságra és a terjesztés hatókörének kibővítésére, ami erőteljes ösztönzést ad a szakmai egyesületek, egyetemek, könyvtárak, alapítványok és más szervezetek számára, hogy a szabad hozzáférés révén kiteljesítsék küldetésüket. A szabad hozzáférés megvalósításához új megtérülési modelleket és finanszírozási mechanizmusokat kell kialakítani, de a terjesztés teljes költségének jelentős csökkenése miatt bizakodhatunk, hogy reális, nem pedig csak kívánatos vagy utópisztikus célt tűztünk ki. A tudományos folyóirat-irodalomhoz való szabad hozzáférés érdekében két egymást kiegészítő stratégiát javasolunk:
I. Saját archiválás: A tudósoknak először is eszközökre és támogatásra van szükségük lektorált folyóiratcikkeik nyílt elektronikus archívumokban való elhelyezéséhez; ezt szokták saját archiválásnak nevezni. Ha ezek az archívumok megfelelnek a Nyílt Archívumok Kezdeményezés (Open Archives Initiative) szabványainak, a keresőmotorok és más eszközök közösen tudják lekérdezni őket. A használóknak nem is kell tudniuk, milyen archívumok léteznek, és hol találhatók, hogy megtalálhassák és használják a tartalmukat.
II. Alternatív folyóiratok: A tudósoknak emellett eszközökre van szükségük olyan új generációs, a megszokottól eltérő folyóiratok indításához, amelyek elkötelezettek a szabad hozzáférés mellett, illetve ahhoz, hogy segítsék a meglévő folyóiratok áttérését a szabad hozzáférésre. Mivel a folyóiratcikkeket a lehető legszélesebb körben kívánjuk terjeszteni, ezek az új folyóiratok már nem támaszkodnak majd a szerzői jog előírásaira annak érdekében, hogy korlátozzák az általuk publikált dokumentumok elérhetőségét és használatát. Ehelyett a szerzői jogot és más eszközöket arra használják majd, hogy tartósan szabad hozzáférést biztosítsanak az általuk publikált cikkek mindegyikéhez. Mivel a magas ár is akadálya lehet a hozzáférésnek, ezek az új folyóiratok nem számítanak fel előfizetési vagy hozzáférési díjat, hanem más módszerekkel fedezik kiadásaikat. Erre a célra sokféle egyéb pénzügyi forrás áll rendelkezésre, köztük kutatást támogató alapítványok és kormányok, a kutatókat foglalkoztató egyetemek és laboratóriumok, az egyes tudományágakban vagy intézményekben működő alapítványok, a szabad hozzáférés eszméjének támogatói, a szövegek mellett megjelenő hirdetések stb. profitja, továbbá azok a pénzösszegek, amelyek a korábbi, előfizethető vagy az elérésért díjat kérő folyóiratok megszűnésével felszabadulnak, vagy akár maguknak a kutatóknak a hozzájárulásai. E megoldások egyikét sem kell előnyben részesíteni a többivel szemben a tudományágak vagy országok mindegyikében, és nincs szükség arra sem, hogy most már ne keressünk újabb, kreatív megoldási lehetőségeket.
Az a célunk, hogy a lektorált folyóirat-irodalom szabadon hozzáférhető legyen. Ezt a célt a saját archiválással (I.) és a szabadon hozzáférhető alternatív folyóiratok új generációjával (II.) érhetjük el. Ezek a közvetlen és hatékony eszközök nemcsak e cél elérésére szolgálnak, hanem a kutatóknak már jelenleg is rendelkezésükre állnak, nem kell tehát piaci vagy jogi változásokat kivárniuk. Amellett, hogy elfogadjuk ezt a két stratégiát, azt is bátorítjuk, hogy más módszereket is bevonva történjen meg az áttérés a jelenlegi terjesztési módszerekről a szabad hozzáférésre. A rugalmasság, a kísérletezés és a helyi körülményekhez való igazodás a legjobb módszer arra, hogy a fejlődés az eltérő körülmények közepette is gyors, biztos és tartós lehessen.
A jótékony adományozó, Soros György által alapított alapítványi hálózat, az Open Society Institute kötelességének érzi, hogy segítséget és anyagi támogatást nyújtson az elinduláshoz a kezdeményezés céljának megvalósítása érdekében. Forrásait és befolyását felhasználva igyekszik kiterjeszteni és elősegíteni az intézményekben a saját archiválást, új, szabad hozzáférésű folyóiratok indítását, és segít abban, hogy a szabad hozzáférésű folyóiratok rendszere önfenntartóvá váljon. Igen lényeges ebben a kezdeményezésben, hogy az Open Society Institute elkötelezett az ügy iránt, és megfelelő források is rendelkezésére állnak, de a kezdeményezéshez más szervezetek tevőleges támogatása és forrásai is szükségesek.
Felhívjuk a kormányokat, az egyetemeket, a könyvtárakat, a folyóirat-szerkesztőket, a kiadókat, az alapítványokat, a tudományos társaságokat, a szakmai egyesületeket és az egyes tudósokat, akik egyetértenek nézeteinkkel, hogy csatlakozzanak hozzánk; együtt távolítsuk el az akadályokat a szabad hozzáférés útjából, és olyan jövőt építsünk, ahol a kutatás és oktatás az egész világon szabadabban kiteljesedhet, mint jelenleg.
2002. február 14.
Budapest, Magyarország
