Mindig meglep, hogy Moldova milyen jó: ez is véletlenül akadt a kezembe, és nem tudtam letenni. Pedig hát ez a könyv arról szól, milyen volt a textiliMindig meglep, hogy Moldova milyen jó: ez is véletlenül akadt a kezembe, és nem tudtam letenni. Pedig hát ez a könyv arról szól, milyen volt a textilipar az 1970-es évek végén, 40 éve, ami azért nem az a kifejezetten magával ragadó téma.
De ez a könyv értékes: úgy mutatja meg a hetvenes évek végének Magyarországát, ahogy ritkán látjuk, a mindennapokat mutatja meg, a hangulatot, a korszellemet. És bár csak negyven év telt el, mégis egy egészen másik világról van szó, egy olyan letűnt világról, amit mintha teljesen elfelejtettünk volna.
Ja, hát, kötelező olvasmány. Szuper korrajz.
Moldovával olyan a viszonyom, hogy sose érdekelt igazán, nagyon kevés dolgot olvastam tőle, de valahányszor elkezdtem egy könyvét, mindig megdöbbentem, hogy mennyire jól ír. Persze, a prózája gyakran megbicsaklik, néha nehéz követni, ki beszél éppen (a gondolatjelekkel valami súlyos kavar van ebben a könyvben), szóval gyakran suta, de van a fasziban valami elemi erejű tehetség.
És hát a könyv tele van fantasztikus dumákkal, olyanokkal, amiket fiatalabb koromban kimásoltam volna. De már idősebb vagyok, ezért csak azt másoltam ki, hogy "A tanács munkaügyise rámenős gyerek volt – nemhiába szolgált valaha az ÁVO-nál".
Amúgy én a Goldberger gyár elhagyott, romos épülete mellett lakom, és elképzelni is nehéz, hogy negyven éve itt emberek dolgoztak. Az is érdekes, hogy a könyvben tárgyalt vállalatok közül az egyetlen, ami megmaradt és sikeres maradt, az a Graboplast (az a fejezet volt a legjobb, a született vállalkozó igazgatójával, a gyomromban éreztem a feszültséget, ahogy a rendszer ellenében kell dolgoznia).
Loading...
