fúrt

See also: furt, fürt, and Furt

Hungarian

Etymology

fúr +‎ -t

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfuːrt]
• Hyphenation: fúrt
• Rhymes: -uːrt

Verb

fúrt

1. third-person singular indicative past indefinite of fúr

Participle

fúrt

1. past participle of fúr

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fúrt	fúrtak
accusative	fúrtat	fúrtakat
dative	fúrtnak	fúrtaknak
instrumental	fúrttal	fúrtakkal
causal-final	fúrtért	fúrtakért
translative	fúrttá	fúrtakká
terminative	fúrtig	fúrtakig
essive-formal	fúrtként	fúrtakként
essive-modal	—	—
inessive	fúrtban	fúrtakban
superessive	fúrton	fúrtakon
adessive	fúrtnál	fúrtaknál
illative	fúrtba	fúrtakba
sublative	fúrtra	fúrtakra
allative	fúrthoz	fúrtakhoz
elative	fúrtból	fúrtakból
delative	fúrtról	fúrtakról
ablative	fúrttól	fúrtaktól
non-attributive possessive - singular	fúrté	fúrtaké
non-attributive possessive - plural	fúrtéi	fúrtakéi

Derived terms

• agyafúrt