Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2013 I.

Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöltük a kezdőlapra a cikkeket, a 2013-as év első felére.

Lásd még: Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon, Wikipédia:Kezdőlapra került szócikkek listája és Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2013 II.

1. hét

december 31. 0.00 és január 3. 11.59 között: A brit uralkodók koronázása

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A westminsteri apátság, ahol a brit uralkodókat megkoronázzák

A brit uralkodók koronázása olyan beavatási rítus, melynek során az Egyesült Királyság uralkodóját ellátják a koronázási jelképekkel (a koronával, a jogarral és az országalmával). Az új uralkodót a westminsteri apátságban kell megkoronázni, és a koronát általában a canterburyi érsek helyezi a fejére.
Noha a brit törvények szerint az uralkodó halálakor örököse rögtön trónra kerül (nincs interregnum), csak hónapokkal később koronázzák meg, hogy ez az örömteli esemény ne zavarja meg a gyászidőszakot.
A koronázás leglényegesebb momentumai több mint ezer év alatt nem sokat változtak. Az uralkodót először bemutatják, és elismertetik a brit néppel. Ezután esküt tesz: megfogadja, hogy fenntartja a törvényeket és az egyházat. Ezután a megszentelt olajjal felkenik, fejére helyezik Szent Eduárd koronáját és felékesítik a többi koronázó ékszerrel. A szertartás végén fogadja alattvalóinak hódolatát. A meghívottak közé tartozhatnak magas rangú külföldi méltóságok, brit nemesek és politikusok, valamint a királyi család rokonai; a ceremónia résztvevőinek díszes ruhákat és palástokat kell viselniük.
Legutóbb, 1953. június 2-án II. Erzsébetet koronázták királynővé. Koronázásának 2013. a gyémántjubileumi éve.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 3. 12.00 és január 6. 23.59 között: Big Bang (dél-koreai együttes)

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Big Bang 2012-ben

A Big Bang vagy BIGBANG (koreaiul: 빅뱅, Pikpeng) 2006-ban alakult népszerű dél-koreai popegyüttes, tagjai G-Dragon, Taeyang, T.O.P., Daesung és Seungri. Az együttes kiadója, a YG Entertainment bevételeinek mintegy 30%-át adja. A Big Bang rajongóinak elnevezése VIP, a zenekar azonos című kislemeze után, a hivatalosan regisztrált VIP-k száma körülbelül 300 000.
Az együttes tagjait egy válogató során választották ki, amelyet az egyik koreai televízió is közvetített. Eleinte hiphoppal és R&B-vel foglalkoztak, később erőteljesen befolyásolni kezdte dalaikat az elektronikus zene. G-Dragon számos dicséretet kapott az együttesben folytatott dalszerző tevékenysége miatt. Innovatívnak és a K-pop megújítóinak tartják őket, akik befolyással vannak a koreai divatra is. Az együttes a dél-koreai termékreklámok egyik legnépszerűbb szereplője. A Big Bang az első olyan külföldi együttes, amely elnyerte a Japán Kábeltelevíziós Díjat a legjobb új együttes kategóriában és az első olyan dél-koreai együttes, amely Japan Records-elismerést kapott. 2011-ben az MTV Europe Music Awardson elnyerték a legjobb nemzetközi előadó címét, a nyertes előadók közül csak a Queent és a Big Bang nem volt észak-amerikai. Ugyanebben az évben Tonight című albumuk az amerikai Billboard világzenei toplistájának harmadik helyén szerepelt, az amerikai iTunes popzenei toplistájának 9. helyén debütált, megelőzve Lady Gagát, az albumok toplistáján pedig a 18. helyet szerezte meg.
2012-ben Alive című középlemezük Blue című videoklipjét öt nap alatt nyolcmilliószor nézték meg a YouTube-on. A dal minden koreai slágerlistán első helyezést ért el. A Still Alive című újracsomagolt lemezük Monster című dala a megjelenését követő 24 órában hárommilliós nézettséggel rekordot állított fel, korábban egyetlen K-pop-videó sem ért el ilyen rövid idő alatt ekkora látogatottságot. A lemez megjelenése utáni világkörüli turnéjukon a korábban Lady Gagával is együttműködő kreatív igazgató Laurieann Gibsonnal dolgoztak együtt. A Big Bang iránt a Grammy-díjas rapper-producer Swizz Beatz (Alicia Keys férje) is érdeklődik.
G-Dragon és Taeyang szólókarrierje is sikeres, T.O.P., Daesung és Seungri pedig doramákban illetve filmekben is szerepel.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

2. hét

január 7. 0.00 és január 10. 11.59 között: Miss Marple

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jane Marple, avagy Miss Marple Agatha Christie több regényének szereplője. A kitalált St. Mary Meadben él (a falu nevének jelentése: Szűzmáriarét). Christie anyai nagyanyjáról mintázta, aki „szintén rózsaszínű és fehér öreg hölgy volt, s bár a legvédettebb viktoriánus életet élte, mindig úgy tűnt, hogy közeli ismerőse az emberi gonoszság mélységeinek. (…) Derűs kedélye ellenére mindig mindenről és mindenkiről a legrosszabbat feltételezte, és az általában – majdhogynem ijesztő pontossággal – be is bizonyosodott.”
Első ízben A kedd esti klub című novellában szerepelt, amely a The Royal Magazine-ben jelent meg 1927-ben. Az első regény, amelyben megjelent, az 1930-as Gyilkosság a paplakban volt. Az írónő 2008-ban megtalált, magnószalagra rögzített visszaemlékezései szerint nem volt szándékában további regényekben szerepeltetni. A róla szóló regények és elbeszélések a világ 27 nyelvén jelentek meg. Életrajzát Anne Hart írta meg The Life and Times of Miss Jane Marple című, 1985-ben megjelent könyvében.
Önéletrajzában Agatha Christie Miss Marple megformálását egy korábbi művéhez, Az Ackroyd-gyilkossághoz (1926) kapcsolja: „Valószínűleg Miss Marple azért született meg, mert nagy örömöt okozott nekem Caroline, Dr. Sheppard nővérének megformálása Az Ackroyd-gyilkosságban. Abban a könyvben ő volt a kedvenc szereplőm: egy savanyú, de kíváncsiskodó vénlány, aki beleüti az orrát mindenbe, aki mindent tud, és mindent hall”-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 10. 12.00 és január 13. 23.59 között: Alberobello

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Rione Monti látképe

Alberobello város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.
A város hírnevét a trullóinak köszönheti — ezek hengeres vagy négyszögletes alaprajzú épületek, süveges tetővel. Kizárólag kőből építették őket, mindenféle kötőanyag (például habarcs) és fa tartószerkezet mellőzésével. A kis város kiépülésében nagy szerepe volt II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak, aki segítséget nyújtott az itt letelepedő parasztoknak és a Puglia más részeiről ide menekülteknek. Annak érdekében, hogy ne kelljen adót fizetnie a területén álló házak után, megparancsolta alattvalóinak, hogy csak olyan épületeket húzzanak fel, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen elbonthatnak, majd távozásuk után gyorsan visszaépíthetők. A habarcs nélkül épült trullók tökéletesen megfeleltek elképzeléseinek. Végül azonban fény derült a turpisságra, és a nápolyi király börtönbe záratta a grófot adócsalás vádjával. Alberobello továbbra is kemény kézzel, saját törvényeik szerint uralkodó conversanói grófok birtoka maradt. A súlyos adóterhek és sorozatos kegyetlenkedések miatt a város 1797-ben küldöttséget menesztett a királyhoz, és ő rövid idő alatt aláírta a város szabadságát kinyilvánító dekrétumot. A trullók jelentőségét és egyediségét az olasz kormány már 1910-ben elismerte, ekkor lett műemlék a Monti-negyed. 1930-ban az Aia Piccola-negyedet is védett területté nyilvánították. 1996-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította a trullókat azzal az indoklással, hogy régmúlt idők egyedi kultúrájának bizonyítékai, amelyek sajátos városképet alakítottak ki Alberobellóban.
Alberobello Baritól délkeletre fekszik a Murgia-fennsík dombos vidékén, félúton a Salentói-félsziget és a Gargano-hegység között. A város központja a Piazza del Popolo tér, amely egy domb tetején épült ki. Tőle délre található a két történelmi trullo-negyed, a Rione Monti és a Rione Aia Piccola. A két negyedet egy völgy választja el a Largo Martellotta tér körül épült városközponttól. A Piazza del Popolótól északra a modern városrészek találhatók. Alberobellóhoz tartozik Coreggia, egy kis falu, valamint számos erődített tanya, úgynevezett masseria: Marzalossa, Marraffa, Badessa, Cavallerizza Malvischi, Torricella, Muscio, Chietri.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

3. hét

január 14. 0.00 és január 17. 11.59 között: Thomson-híd

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Thomson-híd

A Thomson-híd (más néven Kelvin-híd vagy Thomson-féle kettős híd) elsősorban nagyon kicsi ellenállások (kb. 0,001 mΩ – ~25 Ω) mérésére alkalmas áramköri elrendezés. William Thomson találta fel, a Sir Charles Wheatstone által 1843-ban továbbfejlesztett Wheatstone-híd módosításával. Thomson-hídban mérik be az olyan, nagyon kis ellenállásokat, mint például az interpoláló szelencéket, a söntellenállásokat, a normálellenállásokat, az etalon-ellenállásokat. A Thomson-híd kiküszöböli a hozzávezetésekből származó, a bekötőhuzal ellenállásából adódó mérési pontatlanságokat, amiket az okoz, hogy a mérendő érték és a bekötőhuzal ellenállása összevethető, sőt, a bekötőhuzal ellenállása akár nagyságrendekkel nagyobb is lehet. A mérés mindig négy vezetékes — ebből két vezeték az áram hozzávezetéséhez kell, míg a másik kettő a potenciálpontok feszültségének összehasonlításához szükséges feszültségesést vezeti el. A Thomson-híddal sikerült az 1 Ω értékű normálellenállásból 1:10, 1:100 arányú mérésekkel fokozatosan az 1/1000 és az 1/10 000 Ω-os normálellenállást a normálellenállásokhoz megkövetelt megbízhatósággal leszármaztatni.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 17. 12.00 és január 20. 23.59 között: Csillagászati színképosztályozás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Spirituszláng és spektruma

A csillagászati színképosztályozás (szűkebb értelemben) a csillagok vizsgálatának, fejlődésük modellezésének fő módja. A csillagokat luminozitási osztályokba és spektrális tulajdonságaik alapján színképosztályokba sorolva megbecsülhetjük hőmérsékletüket, felszíni gravitációjukat és különféle fémek gyakoriságát (a csillagászok minden, a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemet fémnek neveznek). A becsléseket az elméletek helytállóságának ellenőrzésére összevethetjük a kísérleti eredményekkel, vagy új elméleteket, modelleket alapozhatunk rájuk; így nyerhetünk képet a csillagok fejlődéséről.
A csillagok színképében többnyire elnyelési vonalakat figyelhetünk meg, mivel a csillagok igen ritka légköre a fényt kibocsátó fotoszféra fölött helyezkedik el. A csillagok külső régióiban található elemek nyomvonalai úgy rakódnak a felszín eredetileg folytonos spektrumára, mint William Wollaston lángfestő kísérletében — ő alkohol lángjába helyezett nátriumsót, és így figyelte meg a kontinuumban feltűnő nátriumvonalakat.
A csillagok színképében felismert vonalak helyzetét sokáig kézzel rögzítették, majd megpróbálták ezeket a kémiai elemek laboratóriumokban kapott emissziós vonalaival azonosítani. E módszer különösen eredményes volt a napkutatásban: így fedezte fel 1868-ban Pierre Janssen és Sir Joseph Lockyer egymástól függetlenül a Földön addig ki nem mutatott héliumot (Héliosz: Nap, görögül) a Nap légkörében. A kémiai analízis új módja lehetővé tette egyrészt a csillagokat felépítő kémiai elemek meghatározását (ezek 99%-a hidrogén és hélium, a maradék 1% főleg C, N és O), másrészt a csillagok színképosztályokba sorolását (latin eredetű kifejezéssel: a spektrálklasszifikációt).-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

4. hét

január 21. 0.00 és január 24. 11.59 között: Fun Home

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Alison Bechdel a Fun Home egy londoni dedikálásán

A Fun Home, alcímén A Family Tragicomic Alison Bechdel, a Dykes to Watch Out For című képsor alkotójának grafikus memoárja. Az önéletrajzi ihletésű műben az írónő a vidéki Pennsylvaniában eltöltött gyermekkorát eleveníti fel, melynek központi eleme édesapjával való összetett kapcsolata. A mű által feldolgozott témák között megtalálható a szexuális irányultság, a nemi szerepek, az öngyilkosság, a diszfunkcionális családi élet, valamint az irodalom szerepe az önismeretben és az egyén saját családjának megértésében. A Fun Home megírása és megrajzolása hét évet vett igénybe, részben Bechdel különleges munkatechnikája miatt, melynek során az írónő az egyes szereplők megrajzolása előtt fényképeket készített saját magáról az alkalmazni kívánt beállításban és testhelyzetben.
A Fun Home az olvasók és a kritikusok körében egyaránt sikert aratott, és mintegy két hétig szerepelt a The New York Times bestseller listáján. A napilap ismertetőjében Sean Wilsey „úttörő alkotásként” jellemezte a művet, mely egyszerre „két műfajt (a képregényt és a memoárt) több irányban terjeszti ki”. Több kiadvány nevezte a Fun Home-ot 2006 legjobb könyvének, mely többek között jelöltje volt a National Book Critics Circle által adományozott, valamint az Eisner-díjnak. Az utóbbiban három kategóriában került be az esélyes nyertesek közé, ebből egyben el is nyerte a díjat. A Fun Home francia nyelven és sorozat formájában először a Libération-ban jelent meg. A mű az Angoulême-i Nemzetközi Képregényfesztivál hivatalos kiválasztott művei között szerepelt és egy Franciaországban tartott akadémiai konferenciának is témája volt.
A Fun Home sikere mellett vitatott megítélésben is részesült, így például a Missouri-i közkönyvtár öt hónapra eltávolította a művet az intézmény polcairól, miután a helyi lakosok kifogást emeltek annak tartalma ellen.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 24. 12.00 és január 27. 23.59 között: Görög–perzsa háborúk

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Hellász a görög–perzsa háborúk korában

A görög–perzsa háborúk alatt azt az időszakot értjük, amikor a görög poliszok és az Óperzsa Birodalom hadban állt egymással (i. e. 499–449). A háború i. e. 498-ban az ión felkeléssel kezdődött. A görögök hősiesen ellenálltak, számtalan csatát nyertek, ám a felkelés elbukott.
I. Dárajavaus (I. Dareiosz) halála után fia, I. Khsajársá perzsa király (I. Xerxész) folytatta apja háborúját. A perzsák gyorsan elfoglalták Trákiát, Makedóniát és Thesszáliát. Thermopülánál egy taktikai csellel legyőzték a görögök szárazföldi erőit, és még Athént is elfoglalták.
Szalamisznál a görögök megsemmisítő vereséget mértek a perzsa hajóhadra, majd a plataiai csatában a tél elmúltával újra támadásba lendülő a perzsa szárazföldi haderőt is legyőzték. A görögök ezután ellentámadásba lendültek. Több várost elfoglaltak Cipruson, a szárazföldön pedig egészen Büzantionig jutottak. A városból azonban távozniuk kellett, és Spárta kilépett a görög szövetségből.
Athént a spártaiak kilépése arra kényszerítette, hogy új szövetséget hozzon létre. A Déloszi Szövetség hamarosan megtámadta az Óperzsa Birodalmat, pontosabban Kitionosz városát, de az ostrom sikertelen volt. Ez arra késztette a két felet, hogy megkössék a kalliaszi békét.
A háborúk történetéről feljegyzések készültek mind görög, mind perzsa részről, azonban az idők folyamán ezek elvesztek, illetve megsemmisültek. A legfontosabb forrás a „történelem atyjától”, a görög Hérodotosztól maradt fenn. Hérodotosz i. e. 484-ben született Halikarnasszoszban, Kária perzsa szatrapia fővárosában. I. e. 440 és i. e. 430 között írta meg Történelem című művét. Ebben regényes formában írta le a történelmi eseményeket, és ez új volt abban a korszakban.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

5. hét

január 28. 0.00 és január 31. 11.59 között: Munkácsi vár

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A vár légifelvételről

A munkácsi vár (ukránul: Замок Паланок, átírással Zamok Palanok, vagyis Palánkai vár) Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben.
A Habsburg-ellenes mozgalmak korában őrsége először Zrínyi Ilona vezetése alatt, 1685–1688 között állt hősiesen ellen a császáriaknak, majd a Rákóczi-szabadságharc végén is utolsóként kapitulált. A Habsburg-uralom alá került várat 1787-ben fogházzá, majd börtönné alakították, és sok neves forradalmár raboskodott benne. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, őrsége az utolsók között tette le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönnek használták. Ezután volt magyar, csehszlovák, majd szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. Jelenleg műemlék, benne múzeummal.
A munkácsi várhegy vulkáni kúpja a síkságból emelkedik ki. A domb 408 méter hosszú, 266 méter széles és 68 méterrel magasodik a lapály fölé. A 250 méter hosszú, teraszokra épült vár legnagyobb szélessége 110 méter, alapterülete közel 14 000 m². A különböző magasságú teraszokon három, külön ellátott védőrendszert építettek ki; közülük a legrégebb a fellegvár. Hat méterrel lejjebb lévő teraszon áll a középső, tíz méterrel ez alatt az alsó vár. Egy negyedik teraszon, még tíz méterrel lejjebb a 20. század elejéig állt még egy, a délről felvezető utat védő kapubástya is. Az erőd néhol 3,8 méter vastagságú falait nyolc szögletes olaszbástya és három körbástya tagolja.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

január 31. 12.00 és február 3. 23.59 között: Pleisztocén megafauna

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Barlangrajzok az európai pleisztocén állatvilágról

Pleisztocén megafaunának azokat a nagy testű emlős-, madár- és hüllőfajokat nevezzük, amelyek a pleisztocénben éltek, és nem érték meg a holocént (a jelenkort), vagy annak elején haltak ki. Minden földrésznek megvolt a maga jellegzetes megafaunája, de csak Afrikáé maradt fenn mindmáig. A pleisztocénben élt óriások eltűnése a nagy kihalások egyik legérdekesebb talánya. Három fő elmélettel próbálják magyarázni ezt a kihalási hullámot: a terjeszkedő ember túlzott vadászatával, az éghajlatváltozással és járványokkal.
Eurázsiában a következő óriások éltek: barlangi medve, barlangi oroszlán, gyapjas orrszarvú, gyapjas mamut, óriásszarvas, sztyeppei bölény — ez utóbbiak egy-egy eldugott helyen megérték a történelmi idők hajnalát. Nyugat-Szibériában az óriásszarvas i. e. 6. évezredre datált maradványait találták meg, az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten pedig csak az i. e. 2. évezred közepe körül halt ki a gyapjas mamut helyileg kialakult törpe változata. Ma Európa legnagyobb állatai a barna medve és az európai bölény.
Az elefántfélék fejlődése a Duna-glaciális idején vált ketté, amikor a déli ágak kisebb termetűek lettek, míg az északiak hatalmasra nőttek. Ennek legvalószínűbb oka a fajlagos testfelület csökkentése volt: a nagyobb termetű emlősök könnyebben fenn tudják tartani testhőmérsékletüket.
Bizonyos értelemben a megafaunához számítható a mintegy 28 000 éve eltűnt neandervölgyi ember is, mivel egyes elképzelések szerint kihalásához aktívan járult hozzá a modern ember.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

6. hét

február 4. 0.00 és február 7. 11.59 között: Milánó

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Milánó (olaszul Milano, lombardul Milan) Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Lombardia régió székhelye. Lakossága 1,245 millió fő. Milánót tartják Olaszország gazdasági fővárosának, hiszen ez az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét divatházai és operaháza alapozták meg, illetve a Leonardo da Vinci híres festményének, Az utolsó vacsorának otthont adó Santa Maria delle Grazie-templom.
A kelták által alapított Mediolanumot i. e. 222-ben a rómaiak foglalták el. 286-ban Diocletianus császár Rómából egy időre ide helyezte át a Nyugatrómai Birodalom fővárosát, majd ennek bukása után a Lombard Királyság része lett. Kedvező fekvésének (az alpesi hágók közelében, a termékeny Pó-síkságon) köszönhetően a középkorban fontos kereskedelmi központ volt. A 15. században a Visconti és Sforza nemesi családok uralkodása alatt Itália egyik legjelentősebb reneszánsz központjává nőtt. Az 1859-es solferinói csatáig Milánó és egész Lombardia (rövidebb megszakításokkal) a Habsburg Birodalomhoz tartozott, majd utána az egyesült Olasz Királyság része lett.
Milánó Lombardia régió nyugati részében fekszik, a Pó-síkságon. Az Olona, Lambro és Seveso folyók szelik át, illetve számos mesterségesen létrehozott csatorna, mint a Naviglio Grande és a Naviglio Pavese. A város 25 km-re keletre fekszik a Ticino folyótól, 25 km-re nyugatra az Addától és 35 km-re északra a Pótól. A legközelebbi alpesi tó, a Comói-tó, 50 km-re északra. Két fontos alpesi átkelő, a Venosta-völgy és az Engadin-völgy déli végének közelében fekszik.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 7. 12.00 és február 10. 23.59 között: RC Deportivo de La Coruña

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Deportivo 2008-ban

A Real Club Deportivo de La Coruña (magyarul „La Coruña-i Királyi Sportklub”, röviden Deportivo La Coruña vagy csak Deportivo) a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb klubja. Székhelye a Galicia tartományban található A Coruña városa.
Az egyesület 1906. március 2-án alakult meg Club Deportivo de la Sala Calvet néven. Először az 1941–42-es szezonban jutott fel az élvonalba, ahol az 1949–50-es évadban a második helyet harcolta ki. Az „aranykor” 1957-ig tartott, ekkor a klub kiesett a másodosztályba. Anyagi helyzete, amely sosem volt túl jó, egyre válságosabbra fordult, és a jobb képességű játékosokat nem sikerült megtartania. Ennek hatására a csapat először az élvonal és a másodosztály között ingázott, majd az 1970-es években egészen a negyedosztályig zuhant; adóssága eközben egyre nőtt. A válság kezelésének érdekében a klub vezetését lecserélték. Augusto César Lendoiro elnöksége alatt a Deportivo anyagi háttere megszilárdult, és a sikeres igazolásoknak köszönhetően hosszú idő után ismét feljutott az élvonalba.
A klub fénykora az 1992-től 2004-ig tartó időszakra esett. A Deportivo ekkor a spanyol bajnokság és az európai labdarúgás egyik meghatározó csapata volt. Bár azóta teljesítménye visszaesett, a 2010-es évekig az első osztály meghatározó tagja maradt. A 2010-11-es szezonban a Valenciától az utolsó fordulóban, hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereséggel a 18. helyen végzett, és kiesett az élvonalból.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

7. hét

február 11. 0.00 és február 14. 11.59 között: Watchmen

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Dave Gibbons, a Watchmen rajzolója

A Watchmen tizenkét részes képregénysorozat, melynek írója Alan Moore, rajzolója Dave Gibbons, színezője pedig John Higgins. A képregény a DC Comics kiadásában jelent meg 1986 és 1987 között, majd ezt követően a DC több alkalommal is újra kiadta a művet, gyűjteménykötetek formájában. A Watchmen Moore azon ötlete alapján született meg, hogy felhasználja a DC által újonnan megszerzett régi Chalton Comics-szereplőket egy új történetben. Mivel Moore tervezett története felhasználhatatlanná tette volna a szereplők nagy többségét a sorozat végét követően, Dick Giordano szerkesztő meggyőzte az írót, hogy alkosson újakat a történet számára.
Moore a kor szorongásait és a szuperhősökről kialakult hagyományos elképzelés pusztulását jelenítette meg történetében. A Watchmen cselekménye egy alternatív idősíkon játszódik, ahol az Egyesült Államokban a szuperhősök valóban jelen voltak az 1940-es és 1960-as évek között, és közülük többen még a vietnámi háborúban is részt vettek. Az 1980-as évek közepére az Egyesült Államok és a Szovjetunió a nukleáris háború szélére sodródik, az álarcos igazságtevőket a kormány törvényen kívülieknek nyilvánította, így azok vagy visszavonultak vagy a kormánynak dolgoznak. Az 1985-ben játszódó történet eseményeinek sorozatát egy rejtélyes gyilkosság indítja el, melynek áldozata egyike volt a kormány által támogatott álarcos igazságtevőknek. A gyilkosság hatására több visszavonult hős is kénytelen ismét magára ölteni régi egyenruháját, hogy kiderítsék az igazságot és egykori társuk halála mögött megbúvó rejtélyt.
A Watchmen történetének meghatározó eleme annak felépítése és szerkezete. Gibbons kilenc panelre osztott oldalszerkezetet használt, annak képein számos visszatérő elemmel, mint például a sorozat legjellegzetesebb szimbóluma, a véres smiley-arc. Az utolsó kivételével a sorozat mindegyik füzetének végén megtalálható egy fiktív dokumentációkból álló összeállítás, mely mélyebb betekintést enged a sorozat világába. A narrátor szerepét néha egy mellékszereplő veszi át, aki A Fekete Hajó meséi című, kitalált képregény történeteit olvassa. A Watchmen pozitív kritikai visszhangban részesült mind a képregényekkel foglalkozó, mind pedig a mainstream sajtó részéről, melynek révén a médium egyik legkiemelkedőbb és legelismertebb alkotásai közé tartozik. A képregény filmadaptációja számos sikertelen kísérlet és próbálkozás után végül Zack Snyder rendezésében készült el és került a filmszínházakba 2009 márciusában.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 14. 12.00 és február 17. 23.59 között: Muraszaki Sikibu

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Muraszaki Sikibu (紫式部; Hepburn: Murasaki Shikibu^?; Heiankjó, 973 és 978 között – 1014 és 1025 között) japán regényíró, költő és udvarhölgy volt a Heian-korban. Legismertebb műve a Gendzsi szerelmei (源氏物語, Gendzsi monogatari) című nagyregény, „a világirodalom első regénye”, amit körülbelül 1000 és 1012 (vagy 1021) között írhatott. A Muraszaki Sikibu felvett név, valódi neve ismeretlen, de talán ő lehetett az a Fudzsivara Takako, akit egy 1007-es udvari napló udvarhölgyként említ.
A Heian-kori nők hagyományosan nem tanulhattak kínaiul, a korabeli kormányzás (és a férfiak) nagy presztízsű hivatalos nyelvén, de a művelt apja háztartásában nevelkedő Muraszakit igen hamar érdekelni kezdték a kínai klasszikusok, és sikerült elsajátítania a kínai írást-olvasást. Húszas évei elején-közepén ment férjhez, és egy leánygyermeket szült; férje a házasságkötés után két évvel meghalt. Nem tudni pontosan, mikor kezdte írni a Gendzsi szerelmeit — talán még férjes asszonyként, talán nem sokkal megözvegyülése után. 1005-ben meghívták udvarhölgynek Sósi császárné mellé, minden bizonnyal már alakuló írói hírneve miatt. Udvari szolgálata alatt is folyamatosan írhatott, udvari jelenetekkel gazdagítva regényét. Öt vagy hat év után otthagyta az udvart, és Sósi császárnéval visszavonult a Biva-tó mellé. Halála évét nem tudják pontosan: a legtöbben 1014-re teszik, de vannak, akik szerint még 1025-ben is élhetett.
Három műve ismert: a Muraszaki Sikibu naplója, egy kötetnyi vers és a Gendzsi szerelmei. Alig egy évtizeddel elkészülte után a Gendzsit már szerte Japánban terjesztették, egy évszázad múlva pedig már a japán irodalom klasszikusának számított, és számos tudós elemezte. Külföldön a 20. század első harmadában jelent meg először: Arthur Waley hat kötetes angol fordítása 1933-ban készült el. Muraszaki írásai nemcsak irodalmi értékük okán alapművek, hanem azért is, mert részletesen ábrázolják a virágkorát élő Heian-udvar kultúráját. A 13. század óta számtalan kiadásban illusztrálták őket japán festők és közismert ukijo-e mesterek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

8. hét

február 18. 0.00 és február 21. 11.59 között: Zalaegerszeg

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Látkép a tévétoronyból

Zalaegerszeg (németül Egersee, horvátul Jegersek vagy Jagersek; elterjedt rövidítése: "Zeg") Zala megye székhelye, megyei jogú város. A Zalaegerszegi kistérség központjaként számos település tartozik a vonzáskörzetébe. Magyarország 17. legnépesebb városa.
Földrajzi koordinátái: é. sz. 46.84538° és k. h. 16.84721°. Zala megye székhelye, megyei jogú város. A Nyugat-Dunántúlon, a Zala folyó két partján, az osztrák, szlovén és horvát határtól megközelítőleg egyenlő távolságra (50–70 km), Zalai-dombság tájegységben fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága: 156 m. A Balaton tőle keletre 45 km-re található. Távolsága Budapesttől közúton 213, vasúton 239 km. A legközelebbi autópálya-felhajtó 50 km-re van, Nagykanizsa mellett az M7-re.
Írásban először 1247-ből említik Egurscugként, 1293-ban már Egerszeg néven szerepel. Szerepe Kanizsa 1600-as eleste után nőtt meg. Fokozatosan vált Zala vármegye központjává, mai értelemben vett megyeszékhelynek a 18. század óta tehető. Egyike Magyarország legvirágosabb, legzöldebb városainak, 2008-ban elnyerte a Virágos Magyarországért szervező bizottságának legmagasabb díját, az Arany Rózsa-díjat.
Környékén a földkéreg vastagsága 25–27 km, a litoszféráé 60–80 km. A földtörténet során kiemelkedési és lesüllyedési periódusokban váltakozott a tengeri és a szárazföldi üledékképződés a területen. A pliocén kor legfontosabb eseménye a folyóvízi feltöltésből származó kavicstakaró kialakulása. A pleisztocénban lösz fedett be nagy területeket. A felszínen szinte kizárólag a legfiatalabb kőzetek, illetve üledékek találhatóak, a völgytalpakon azonban kibukkanhatnak a felső pannon korúak is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 21. 12.00 és február 24. 23.59 között: Tosca

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Sarah Bernhardt Tosca szerepében Sardou drámájában

A Tosca Giacomo Puccini egyik háromfelvonásos operája. Szövegét Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta Victorien Sardou La Tosca című drámája (1887) alapján. Puccini — bár tetszett neki az ötlet — először elvetette a tervet, és csak akkor tért vissza hozzá, amikor megtudta, hogy a megzenésítés ötletével Giuseppe Verdi, majd Alberto Franchetti is foglalkozik. A szövegkönyvben Illica és Giacosa hűen követte a színmű cselekményét, a szükséges rövidítések még fokozták is a drámai feszültséget. A zenei szövet felépítése sokban emlékeztet a Bohéméletnél alkalmazott és kitűnően bevált módszerre. A kompozíció gerince kevés, nagyon pregnáns és könnyen megjegyezhető téma. A Tosca a romantikus melodráma hagyományait őrzi, hasonlóan A trubadúrhoz vagy a La Giocondához. Kevésbé érvényesülnek benne a verizmus jelei, mint például a Bajazzókban vagy a Parasztbecsületben. Ősbemutatóját a római Teatro Costanziban tartották 1900. január 14-én. Magyarországon először a Magyar Királyi Operaházban vitték színre 1903. december 1-jén. Az operairodalom legismertebb művei közé tartozik, címszerepe az egyik legkedveltebb szopránszerep.
Korábbi operáinak szövegkönyvírója, Ferdinando Fontana röviddel az Edgar bemutatója után javasolta először Puccininak, hogy írjon operát ebből a darabból is. 1889. május 7-én Puccini azt írta kiadójának, Giulio Ricordinak, hogy a témát vonzónak találja, mert az „se nem túlméretezett, se nem rafináltan látványos, s arra sem nyújt alkalmat, hogy szokás szerint túlzenésítsék”. Eután folyamatosan ösztökélte Ricordit, hogy szerezze meg a szerzői jogot, de Sardou eleinte nem volt hajlandó erről tárgyalni. Később Ricordi is más művekre összpontosított, ezért a Tosca megzenésítése tovább késett. Másfél év telt el, mire Ricordinak és Puccininek sikerült megszereznie a megzenésítés jogát. Ricordi ekkor megbízott egy szövegkönyvírót, hogy alakítsa a darabot az operaszínpad követelményeihez, ám a várakozásokkal ellentétben nem Fontanát nevezte ki librettistának, hanem Luigi Illicát. Fontana ezt rossz néven vette: arra hivatkozott, hogy a témát ő ajánlotta először, és neheztelt, mert úgy érezte, végérvényesen kisemmizték abból, hogy Puccini eljövendő műveiben közreműködhessen.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

9. hét

február 25. 0.00 és február 28. 11.59 között: Cartoon Network

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Cartoon Network logója

A Cartoon Network (kiejtése: /kɑːrˈtun ˈnetwɜːrk/, rövidítve: CN, magyar fordításban: Rajzfilmhálózat) a Turner Broadcasting System (Time Warner) amerikai kábeltelevíziós társaság egész nap animációs filmeket bemutató adója. Ted Turner, a csatorna egyik alapítója 1990-ben megvette a Hanna-Barbera rajzfilmstúdiót és több filmkönyvtárat is megszerzett, ezzel megalapozta a csatorna jövőjét. A csatornáról készült első prezentációkban még a „nulladik” logót használták, viszont azzal soha nem sugároztak. Első változatát, az amerikai egyesült államokbelit, 1992. október 1-jén kezdték sugározni, majd műsorát szinte azonnal átvették Európában is.
1992. október 1-jén, keleti parti idő szerint délben a Turner Broadcasting System elindította a Cartoon Networköt mint a Turner rajzfilmkönyvtárának a tévéadóját. A kezdeti műsor e rajzfilmek ismétléseiből állt. Ezek klasszikus Warner Bros.-, Metro-Goldwyn-Mayer- és Hanna-Barbera-produkciók voltak. A csatorna először a Bolondos dallamok, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját tartalmazó részét, a Nyuszi rapszódia (Rhapsody Rabbit) címűt sugározta. A csatornának az indulásakor 8500 órányi rajzfilmje volt. Az adó, korai éveiben, még csak klasszikus, főként Hanna-Barbera- és MGM-rajzfilmeket sugárzott, de 1994-től a Space Ghost Coast to Coast című sorozatával már elkezdte saját rajzfilmgyártását, és megalakult a Cartoon Network Studios. Ezt követően elindította a Cartoon Cartoons-t a későbbi eredeti sorozataival, mint a Boci és Pipi, Dexter laboratóriuma, Pindúr pandúrok, Johnny Bravo, Ed, Edd és Eddy, Bátor, a gyáva kutya. Azóta már a világ legtöbb országában elérhető, van ahol már az ország hivatalos nyelvén, van ahol még csak angol nyelven. A Cartoon Network ma is terjeszkedik.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

február 28. 12.00 és március 3. 23.59 között: Agyi érkatasztrófa

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Stroke MRI felvételen

Az akut agyi érkatasztrófa — a köznyelvben gutaütés, szélütés — az agy vérellátásának zavara miatt létrejövő működészavar. A köznyelvben, népiesen agyszélhűdés, agyinfarktus, agyvérzés néven is említik.
A tünetegyüttes több okból is kialakulhat. Oka lehet agyi iszkémia (a vérellátás elégtelensége, trombózis, arteriális embólia) vagy koponyaűri vérzés. Kialakulásának jellegét az orvosi diagnózis vagy differenciáldiagnózis több vizsgálat eredménye alapján tudja meghatározni. Az akut agyi érkatasztrófa vagy angolul stroke már az orvosi szaknyelv megnevezése.
Az akut agyi érkatasztrófa legtöbbször a reggeli-délelőtti órákban alakul ki, legtöbbször olyan, fenyegető tünetek és előjelek után, mint az egyik szem látásának átmeneti elvesztése, kettős látás, látótérkiesés, beszédértési zavarok, szóformálási nehézségek, zavartság, szédülés, fejfájás, hirtelen eszméletvesztés. Ezek a tünetek lehetnek múló jellegűek vagy maradandóak, előfordulhatnak együtt vagy külön-külön is.
Egyes esetekben fontos előjele az agy működésének rövid, átmeneti zavara. Arra, hogy az agy mely része károsodott, a katasztrófa tüneteiből következtethetni lehet. Ezért különösen fontos, hogy a veszélyeztetettek ismerjék és felismerjék a tüneteket, és azokról tájékoztassák kezelőorvosukat. Az akut agyi érkatasztrófa utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak, ezért már a katasztrófa gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni. Minél előbb kórházba kerül a beteg, annál nagyobb esélye van a túlélésre és arra, hogy a lehető legkevesebb maradványtünettel gyógyuljon fel a betegségéből.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

10. hét

március 4. 0.00 és március 7. 11.59 között: 0,999…

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A 0,999… ábrázolása

A matematikában a 0,999… egy végtelen, szakaszos tizedestört. Érdekessége, hogy eggyel egyenlő, minthogy az 1 számnak két tizedestört előállítása is van, az 1,000… és a 0,999…, más szavakkal a '0,999…' szimbólum ugyanazt a számot jelöli, mint az '1' szimbólum. Magának az 1 = 0,999… egyenlőségnek (illetve az ilyen típusú egyenlőségeknek) sokféle bizonyítása ismert, ezek a szigorúság különböző fokán állnak, attól függően, hogy középiskolások vagy felsőbb tanulmányokat folytatók számára készültek.
Az utóbbi évtizedekben a matematikapedagógusok vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan, hogy a tanulók mennyire fogadják el az 1 = 0,999… típusú egyenlőségeket. A felmérések szerint a tanulók közül sokan alapvetően megkérdőjelezik vagy elutasítják az egyenlőség fennállását, sokakat pedig a tankönyvek, a tanárok és aritmetikai érvelések meggyőznek arról, hogy igaz a szóban forgó egyenlőség. Mindazonáltal gyakorta ragaszkodnak ahhoz, hogy az állítás igazsága további igazolásra szorul. A diákok érvelése (akár az állítás cáfolásakor, akár igazolásakor) általában a valós számokkal kapcsolatos néhány intuitív elképzelés körül csoportosul. Például, hogy minden egyes számnak egyetlen tizedestört alakja van.
Egy másik elképzelés, hogy az 1 a 0,999…-től végtelen kicsiben különbözik, ahol a különbség az infinitezimális egység.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 7. 12.00 és március 10. 23.59 között: V. Károly francia király

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

V. Károly

V. (Bölcs) Károly, franciául Charles le Sage (Vincennes, 1338. január 21. – Beauté-sur-Marne kastély, Párizs mellett, 1380. szeptember 16.) Franciaország királya (uralkodott 1364. április 8-ától haláláig), II. (Jó) János és Bonne de Luxembourg cseh királylány fia, a Valois-ház harmadik királya volt. Nagyapja, VI. (Szerencsés) Fülöp életében jött világra az akkor trónörökös János herceg és Bonne, János cseh király lánya első fiúgyermekeként. Mivel nővére, Blanche még csecsemőként elhunyt, Károly lett a pár első felnőttkort megérő gyermeke. Ezután még kilenc testvére született, de közülük csak hatan nőttek fel.
Királyként a poitiers-i csata után meggyengült és megroggyant francia monarchiát sikerült minden tekintetben megerősítenie, így a százéves háború menetét ideiglenesen meg tudta fordítani országa javára, és bár testi adottságai miatt személyesen nem vett részt a csatákban, az angolokat néhány várost leszámítva sikerült kiűznie a kontinensről. Uralkodása végén az Angol Királyság belső gondjait kihasználva még ellentámadásba is átmehetett: utolsó éveiben Nagy-Britannia szigetét francia tengeri csapások sújtották.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

11. hét

március 11. 0.00 és március 14. 11.59 között: Gyufa

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A gyufa (régiesen gyújtó) egyik végén gyúlékony anyaggal bevont, dörzsölésre könnyen gyulladó, tűzgyújtásra vagy hőadásra használt éghető (fa)pálcika. Két legfontosabb változata a csak a speciális dörzsfelületen meggyulladó biztonsági gyufa vagy svédgyufa, illetve a gyakorlatilag bármely érdes felületen tűzre kapó, mindenen gyulladó gyufa. Kínában már a 6. században használtak tűzgyújtásra kénnel átitatott fenyőfa pálcákat, de a modern gyufát csak a 19. század elején találták fel, és 1834-ben nyílt meg az első magyarországi dörzsgyufagyár.
A zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát 1836-ban a magyar Irinyi János szabadalmaztatta még vegyészhallgató korában. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle biztonsági gyufa gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg 1895-ben.
A mindenhol elérhető, olcsó gyufával számtalan játék játszható, sok a felnőttjáték is köztük, logikai, matematikai, geometriai rejtvények, de van gyufával játszható társasjáték is. Az ömlesztett gyufaszálak tárolására használt gyufásdobozokat hamar hasznosították reklámfelületként is, gyűjtésük különösen az 1960-as–1980-as években örvendett nagy népszerűségnek világszerte, így a magyar gyufa- és gyufacímkegyűjtők, úgynevezett fillumenisták körében is.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 14. 12.00 és március 17. 23.59 között: 2008-as MotoGP-világbajnokság

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Valentino Rossi, a világbajnok

A 2008-as MotoGP-világbajnokság volt a gyorsaságimotoros-világbajnokság hatvanadik szezonja. A világbajnokság március 9-től október 26-ig tartott, ezalatt 18 versenyt rendeztek, a nagy részét, 11-et Európában. Egy versenyen, az amerikai nagydíjon csak a MotoGP, vagyis a királykategória képviseltette magát. Itt Valentino Rossi nyert. A másik amerikai versenyen, Indianapolisban a 250 köbcentiméteresek versenyét a rossz időjárási körülmények miatt, melyet az Ike hurrikán okozott, el kellett törölni. A hurrikán egyébként a MotoGP versenyét is lerövidítette, 30 helyett végül csak 20 körös lett.
A 125 köbcentimétereseknél a francia Mike di Meglio diadalmaskodott, vagyis az elmúlt 12 évhez hasonlóan ezúttal sem történt címvédés. A címvédő, Talmácsi Gábor ugyanis csak a mezőny harmadik helyén végzett. A magyar versenyzőt sorozatos kiesések, gyengébb helyezések, valamint a szezon közepén egy kézsérülés is hátráltatta világbajnoki címe megvédésében. A szezon végén a képzeletbeli dobogó második fokára, di Meglio és Talmácsi közé, Simone Corsi állhatott fel. A kategóriában megdőlt egy rekord, ugyanis Scott Redding angliai győzelmével a legfiatalabb nagydíjgyőztes lett, 15 évesen és 170 naposan. Ezzel Marco Melandri rekordját döntötte meg, aki 1998-ban Hollandiában, 15 évesen és 324 naposan tudott győzni. Az év újonca is Redding lett. A 250 köbcentiméteres géposztályban Marco Simoncelli végzett az összetett első helyén.
A MotoGP-ben szintén egy olasz, Valentino Rossi diadalmaskodott. Azzal, hogy két év után ismét világbajnoki címet szerzett (2006-ban Hayden, 2007-ben Stoner nyert), megismételte Giacomo Agostini teljesítményét, mivel csak ők ketten tudtak két vesztes év után ismét győzni. Rossi egyébként rekordnak számító, 373 ponttal szerezte meg nyolcadik világbajnoki címét. Év elején az előző évi negyedliteres világbajnok, Jorge Lorenzo vezetett, később azonban megsérült, valamint többször ki is esett, végül negyedik lett. Ezzel együtt ő lett az év újonca. A második és harmadik helyen a 2007-es világbajnok Casey Stoner és Dani Pedrosa végzett. Rossi a szezon minden versenyén pontszerző helyen ért célba, ezeken – egy ötödik és egy tizenegyedik helyet kivéve – mindegyiken a dobogón végzett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

12. hét

március 18. 0.00 és március 21. 11.59 között: Kim Dzsedzsung

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kim Dzsedzsung (koreaiul: 김재중; színpadi nevén: Hero Jaejoong, 영웅재중, Jongung Dzsedzsung; Kongdzsu, 1986. január 26.) dél-koreai énekes, dalszerző, színész és modell.
Han Dzsedzsun néven született, négy éves volt, amikor édesanyja örökbe adta, a válása utáni nehéz anyagi körülményeire hivatkozva. Ezután lett a neve Kim Dzsedzsung, felvéve nevelőszülei vezetéknevét. Miután eldöntötte, hogy énekes lesz, tinikorában Szöulba költözött, ahol az iskola mellett diákmunkákat végzett, hogy ki tudja fizetni az albérletet, például rágógumit árult egy étteremben és statiszta volt a Thegukki (2004) című háborús filmben. Saját bevallása szerint nyolcadikos koráig botfülű volt és gyakran csúfolták az iskolatársai, mert rosszul énekelt. Rengeteg gyakorlással, autodidakta módon tanult énekelni.
Az S.M. Entertainment fedezte fel egy meghallgatáson, még tinédzserkorában. 2003-tól 2009-ig a TVXQ együttes tagja volt, akikkel négy koreai és négy japán nyelvű nagylemezt és számos kislemezt adott ki. 2010-ben Pak Jucshonnal és Xiah Junsuval pert indított a kiadója ellen és saját együttest alapított JYJ néven. 2013 januárjában I címmel szólólemezt jelentetett meg.
Több filmben és televíziós sorozatban szerepelt, mint például a Protect the Boss, a Time Slip Dr. Jin, a The Jackal is Coming vagy a japán Szunao ni narenakute (素直になれなくて; Hepburn: Sunao ni Narenakute^?). A TVXQ és a JYJ lemezein dalszerző-szövegíróként is közreműködött. 2011 óta koncertrendezőként is dolgozik együttesében, illetve egy ritmikusgimnasztika-gálaműsort is rendezett Koreában. Ázsia egyik legszebb férfijaként tartják számon.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 21. 12.00 és március 24. 23.59 között: Tiencsini koncessziós zónák

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Térkép az osztrák-magyar területről

A tiencsin (tianjin)i koncessziós zónák Kínában Tiencsin (Tianjin) város délkeleti részén alapított koncessziós területek, melyek kilenc ország által igazgatott különleges közigazgatási autonómiaként működtek. A koncessziót a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) adta át több külföldi imperialista hatalomnak.
A koncesszió területének rögzítésére a bokszerlázadást lezáró békekötés keretében 1901. szeptember 7-én került sor Peking (Beijing), a konfliktusban nemzetközi erőként fellépő nyolc nemzet szövetségével. Ez alapján a már korábban 1860-ban átadott tiencsini (tianjini) és sanghaji francia és angol koncessziós területek mellett más nemzetek is területekhez jutottak.
A tengeri kijárattal is rendelkező, akkor egymillió lakosú Tiencsin (Tianjin) város területének hatvan százalékát feloszthatták egymás között a harcokban részt vett államok. Így a Hajho (Hai he) folyó jobb partján nyugati oldalon megalakultak a japán, a francia, az angol, illetve a német koncessziós területek, míg a folyó bal partján a keleti oldalon helyet kapott az osztrák–magyar, az olasz, a belga és az orosz koncesszió. Az Osztrák–Magyar Monarchia által birtokba vett Tiencsin (Tianjin) belvárosban található rész mintegy százötven hektáros területet tett ki.
Az osztrák-magyar koncessziós zóna, vagy korabeli nevén a Tiencsin (Tianjin) osztrák-magyar telepítvény, 150 hektáros területet jelentett, ami lehetőséget adott arra, hogy a területről bekapcsolódhassanak a város és az ország vízi és vasúti közlekedésébe. Az itt élő kínai lakosok egyöntetűen megkapták az osztrák-magyar állampolgárságot. A városrészben ekkor mintegy 30 000 ember lakott.
A koncessziók 1860 és 1945 között működhettek és komoly befolyást gyakoroltak a város későbbi életére. Jelentős beruházások történtek és a koncessziós időben épített épületek közül több a mai napig is fennmaradt. Ezek közül a fontosabbak részei lettek a kínai örökségvédelmi programnak, továbbá a nemzetközi jelenlét is nagyban hozzájárult, hogy az illetékes hatóság 2002-ben 103 kínai várossal együtt a „történelmileg és kulturálisan nevezetes városok” közé sorolta Tiencsint (Tianjint).

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

13. hét

március 25. 0.00 és március 28. 11.59 között: Arturo Toscanini

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Arturo Toscanini

Arturo Toscanini (Parma, 1867. március 25. – New York, 1957. január 16.) híres olasz karmester. Egy szegény sorsú család legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot. Fiatalon sokat betegeskedett, és a zenében keresett vigaszt. Brazíliában kezdődött karmester karrierje, ami az egyik leglátványosabb a zenetörténetben.
Számos kritikus és zenész is minden korok egyik legtehetségesebb karmesterének tartja. Közel 190 zeneszerző hatszáz művét vezényelte fejből; már a próbákon kívülről tudta az egész partitúrát. Élete közel egy évszázadnyi történelem, zenetörténet, zene, a Viva Verdi korszaktól a Viva Toscanini korszakán át a világháborúk utáni évekig.
Toscanini többször járt Magyarországon is. Ő népszerűsítette külföldön Kodály Zoltán Nyári este című művét, amit Kodály neki ajánlott. Carelli Gábor tenorista Toscanini ajánlásával kapott szerződést a Metropolitanban.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

március 28. 12.00 és március 31. 23.59 között: Céline Dion

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Céline Marie Claudette Dion (Charlemagne, Kanada, 1968. március 30. –) többszörös Grammy-díjas énekesnő. A quebeci nagy családban született Celine akkor vált a francia nyelvű világ tinisztárjává, amikor ügynöke és későbbi férje, René Angélil saját házát terhelte jelzáloggal, hogy Celine első lemezét finanszírozza. 1990-ben Unison című angol nyelvű albuma Észak-Amerika és a világ angol nyelvterületeinek hírességévé tette.
Celine Dion első nemzetközi sikereit az 1980-as években érte el, amikor megnyerte 1982-ben a Yamaha World Popular Song Fesztivált és 1988-ban az Eurovíziós Dalfesztivált. Francia lemezek sorozata után 1986-ban szerződést írt alá a kanadai CBS Recordsszal. A ’90-es években Angélil segítségével világhírnevet szerzett. Miután leszerződött az Epic Recordsszal és a francia mellett számos angol nyelvű lemezt is elkészített, a popzene történetének egyik legsikeresebb művészévé vált. Számos zenei díj mellett 1998-ban megkapta szülőhazája, Kanada két legjelentősebb kitüntetését. 1999-ben, sikerének csúcsán bejelentette, hogy karrierjét megszakítja, egyrészt, hogy családot alapítson, másrészt, hogy több időt tölthessen férjével, akinél időközben rák kialakulását diagnosztizálták. 2002-ben visszatért a színpadra, és három éves szerződést írt alá a Las Vegas-i Caesars Palace esti színpadi showjára a Colosseumba, amelyet később öt évre terjesztettek ki. Ikreinek megszületése után, 2011-től az énekesnő újabb három éves műsorsorozatba kezdett a Colosseum színpadán.
Az énekesnő zenéjét számos műfaj alakította, a rocktól az R'n'B-n keresztül a gospel és az európai klasszikus zenei stílus egyaránt. Miközben albumait gyakran vegyes visszajelzések követik, képzett és erőteljes énekhangját mindig elismerés fogadja. Dion minden idők legsikeresebb kanadai művésze, a második legsikeresebb művésznő az Egyesült Államokban, a Nielsen SoundScan forgalmi adatai szerint, és az egyetlen olyan női előadó, akinek két olyan kislemeze is született, amelyek több mint egy millió példányban keltek el az Egyesült Királyságban. Azonkívül 1995-ös D’eux című albuma minden idők legnagyobb példányszámában elkelt francia nyelvű albuma. 2004-ben, miután a lemezeladások átlépték a 175 millió példányszámos határt, az énekesnő Chopard Diamond-díjat kapott a World Music Awards díjátadó rendezvényen, mint minden idők legsikeresebb művésznője. A Sony Music Entertainment szerint Céline Dion már több mint 200 millió albumot adott el világszerte.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Ha nem jön közbe más, ide szeretném jelölni majd Céline Dion cikkét, március 30. a születési évfordulója. - RepliCarter ^{Hagyj üzenetet} 2012. október 4., 22:19 (CEST)[válasz]

14. hét

április 1. 0.00 és április 4. 11.59 között: Giacomo Casanova

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Casanova

Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt (Velence, 1725. április 2. – Dux, Csehország, 1798. június 4.) velencei kalandor, író. Fő műve az Életem története címmel halála után kiadott emlékirata volt, amit francia nyelven írt. Önéletrajza nagyrészt szerelmi kalandjairól szól, ezért neve később a nőcsábászok, szívtiprók szinonímájává vált. A jelenlegi legteljesebb kiadásban mintegy 4000 oldalas alkotás emellett – a cselekmény helyenként regényes túlzásaitól eltekintve – meglehetősen hű képet ad kora társadalmáról, annyira, hogy a legtöbb szereplő más forrásokból is azonosítható. Ennek alapján az elmúlt két évszázad alatt kialakult az irodalomtörténet és az európai történelem kutatásának egy önálló ágazata, a nemzetközi Casanova-kutatás, ami sok eredményt hozott, számos érdekes tényt tárt fel Casanova koráról.
Casanova élete számos alkotóművészt megihletett, közöttük sok magyart is. A róla készült irodalmi igényű alkotások száma vetekszik a casanovisták tudományos kutató munkásságával. Hugo von Hofmannsthal 1899-ben írt róla drámát Der Abenteurer und die Sängerin (A kalandor és az énekesnő) címmel. Hermann Hesse műve (Casanovas Bekehrung - Casanova megtérése) 1906-ban jelent meg.
A magyar írók közül Szentkuthy Miklós (1939) és Márai Sándor (1940) is megörökítette személyiségét írásaiban. A magyarországi zsidó felmenőktől származó, akkoriban pornográfia miatt támadott osztrák Arthur Schnitzler 1918-ban megjelent írása a Casanovas Heimfahrt (Casanova hazatérése) címet viselte; 1919-ben ugyanő Die Schwestern oder Casanova in Spa (A nővérek avagy Casanova Spában) címmel írt róla.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 4. 12.00 és április 7. 23.59 között: Hongkong zászlaja

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A hongkongi és kínai zászló

Hongkong zászlaja (hagyományos kínai:中華人民共和國香港特別行政區區旗, egyszerűsített kínai: 中华人民共和国香港特别行政区区旗, pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó Xiānggǎng Tèbié Xíngzhèngqū Qū qí, magyaros átírással: Csunghua Zsenmin Kunghokuo Hsziangkang Töpie Hszingcsengcsü Csü csi, szó szerinti fordításban: a Kínai Népköztársaság Hongkong Különleges Igazgatású Terület zászlaja) vörös alapon egy stilizált orchideavirág (Bauhinia blakeana), szirmain vörös csillagokkal. Tervét 1990. április 4-én, a hetedik Országos Népi Gyűlés harmadik ülésszakán fogadták el.
A zászló pontos használatát Pekingben a Kínai Állami Tanács 58. tanácsülésén foglalták törvénybe. A zászló megjelenítését Hongkong alkotmányában, használatának és gyártásának előírásait, a használatának illetve a meggyalázásának tilalmára vonatkozó rendelkezéseket a Területi zászló és területi jelképek rendeletében rögzítették. A zászlót hivatalosan 1997. július 1-jén használták először annak alkalmából, hogy Hongkong visszakerült Kínához.
A zászló szimbolikája kulturális, politikai és vallási jelentést is hordoz. Az alapszín maga is jelentős, a vörös a kínai nép ünnepi színe, az ünneplés és a nemzeti öntudat kifejezője. A szín azonos a kínai zászló alapszínével, ez a korábban gyarmati helyzetben lévő Hongkong és Kína újraegyesítését szimbolizálja. A vörös és fehér színek az egy ország – két rendszer elnevezésű politikai alapelvet jelentik.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A zászlót 1990. április 4-én fogadták el. Andrew69. 2013. március 15., 21:10 (CET)[válasz]

15. hét

április 8. 0.00 és április 11. 11.59 között: Portal

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Portal egy belső nézetes logikai platformjáték, amelyet a Valve Corporation fejlesztett és adott ki. A játék először 2007. október 9-én jelent meg a The Orange Box nevű csomag részeként Microsoft Windows és Xbox 360 platformokra, míg PlayStation 3 konzolokra 2007. december 14-én adták ki. A játék Windows operációs rendszerre megjelenő változata önmagában is megvásárolható volt, de kezdetben csak digitális úton, a Steam rendszerén keresztül, majd 2008. április 9-én dobozos formában is elérhetővé vált az Electronic Arts forgalmazásában. 2008. október 22-én az Xbox Live Arcade kínálatában is feltűnt a játék önálló változata, amely a Portal: Still Alive címet viselte, és 14 bónusz pályát tartalmazott. Amikor 2010. május 12-én megjelent a Steam Mac kompatibilis változata, azzal egy időben vált elérhetővé a játék Mac OS X operációs rendszerekre is.
A játékos feladata, hogy a pályák során különböző fejtörőket oldjon meg, amiben egy teleportációt megvalósító eszköz (Aperture Science Handheld Portal Device, röviden ASHPD vagy portal gun) lesz a segítségére, amivel két sík felületre portálokat helyezhet el. A játékos egy Chell nevű lányt irányíthat, akinek a GLaDOS (Genetic Lifeform and Disk Operating System) nevű mesterséges intelligencia újabb és újabb kihívásokat állít, miközben az Aperture Science Enrichment Center tesztkamráit teljesíti, hogy végül az összeset megoldva megkaphassa a megígért tortát. A játék fizikai rendszere szerint amilyen lendülettel áthalad a játékos az egyik portálon, olyan lendülettel távozik a másikon; ez fontos szerepet fog játszani az egyes feladatok megoldásánál. Ez a játékelem a hasonló koncepcióra épülő Narbacular Drop című játékból származik, a DigiPen Institute of Technology tanulóiból álló fejlesztőcsapatból ugyanis több embert felbérelt a Valve a Portal elkészítésére.
A játékot a szakma 2007 egyik legeredetibb alkotásának tartotta, de rövidsége miatt több kritikát kapott, ám főként az egyedi játékmenet és a sötét humorral átitatott történet miatt kapott pozitív visszajelzések voltak túlsúlyban. Dicsérték továbbá GLaDOS angol nyelvű szinkronhangját, Ellen McLaint, illetve a játék végén felcsendülő Still Alive című dalt, amit Jonathan Coulton írt a játék számára. A Steamen keresztül eladott példányokat nem számolva is több mint négy millió kelt el a játékból. 2011 áprilisában jelent meg a játék folytatása, a Portal 2, és újfajta játékelemekkel, valamint kooperatív móddal bővült.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 11. 12.00 és április 14. 23.59 között: Buzánszky Jenő Stadion

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Buzánszky Jenő Stadion és sporttelep Dorog város, valamint Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb, egyben Magyarország egyik legrégebbi sportlétesítménye. A nyilvántartásban korábban Bányász stadion, majd Dorogi Városi Stadion néven szerepelt, míg 2010. május 4. óta viseli Buzánszky Jenő nevét. A város közepén, a Köztársaság út – Iskola utca – Vasút-sor – Zsigmondy Vilmos lakótelep által közrezárt, 6334 négyzetméternyi területen található. Egykor a Dorogi Szénbányák Vállalat, 1995 óta napjainkig pedig a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány a tulajdonosa. 2012 óta a Dorog Város Egyesített Sportintézménye végzi az üzemeltetését. A Dorogi FC, a Dorogi Egyetértés SE székhelye és centerpályája.
Építése 1918-ban kezdődött és 1921-ben avatták fel. A stadion egy komplett sportközpont is egyben, ahol a füves szabványméretű labdarúgópályát és a hatsávos salakos atlétikai futópályát övező lelátókon és öltözőépületen kívül sportcsarnok, uszoda, műfüves villanyfényes edzőpálya, salakos kispálya, automata tekepálya, sportmúzeum, műanyag borítású sípálya, szauna és fitnesz szalon is található. Korábban szabadtéri tenisz-, kézi- és röplabdapálya, kuglipálya, valamint egy komplett atlétikapálya is üzemelt benne. A létesítmény fő tervezője a kor neves és népszerű aranyokleveles építészmérnöke, a Dorogon élt Gáthy Zoltán volt.
Az idők során több felújításon és bővítésen ment keresztül úgy, hogy az eredeti arculatát mind a mai napig megőrizte. Hivatalosan a legnagyobb befogadóképessége 15 000 fő, amit 1963-ban hitelesítettek. Napjainkban, az elfogadott új rendszabályok alapján tízezer, a FIFA-szabványra történő átalakítása esetén pedig hatezer néző befogadására alkalmas. A 2001-ben történt központi hitelesítés alapján „C”-kategóriás besorolást kapott. A stadion mint komplett sportközpont működik. Mindenkori fő rendeltetése, hogy a Dorogon működő versenysportokban részt vevő csapatok számára a mérkőzésekhez, versenyekhez, viadalokhoz, valamint az edzésekhez és a felkészülésekhez a megfelelő körülményeket biztosítsa. Fennállása során mintegy 15 különböző sportág szakosztályai használták és használják.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

16. hét

április 15. 0.00 és április 18. 11.59 között: Ford T-modell

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

1927-es modell

A Ford T-modell elnevezésű autót 1908 szeptemberétől 1927 októberéig gyártotta Henry Ford cége, a Ford Motor Company. Beceneve Bádog Böske (Tin Lizzy) volt. Ez az autó tette lehetővé a középosztálybeli amerikaiak számára az utazást, és ez számít ez első megfizethető autónak is, ami többek között a Frederick Winslow Taylor által feltalált futószalagnak volt köszönhető.
Az autó páratlan sikerének alapja a konstrukció egyszerűsége és célszerűsége volt, amelyet az akkori viszonyok között újdonságnak számító anyagok és technológiai alkalmazások is segítettek. Népszerűségének okán több mint tizenötmillió darabot gyártottak belőle. 1914-ben a Ford több autót gyártott, mint az összes többi járműgyártó együttvéve. A gyártókapacitás csúcsát 1925 jelentette, amikor napi 9–10 ezer autó gördült le a gyártósorról, és ez éves szinten már a kétmilliót is meghaladta. A gyártott darabszám tekintetében más autótípus egészen 1972-ig nem tudta ezt felülmúlni, akkor elsőként a Volkswagen Bogár volt képes megelőzni.
Ez a modell magyar szempontból is nagy jelentőségű, hiszen tervezői csapatában két neves autókonstruktőrünk is jelen volt, Galamb József és Farkas Jenő. Ellentmondás is kialakult körülötte, hiszen a T-modellt egy nemzetközi szakzsűri szavazása során a 20. század autójává választották. Ugyanakkor szerepel a világ ötven legrosszabb autójának listáján is, ahol az egyszerű karosszéria és belső tere miatt a Zastavához hasonlították, holott éppen ez volt az előnye, mivel így alacsonyan lehetett tartani az árát. Az autó mindenesetre legendássá vált, amelyből magánszemélyek és múzeumok is sokat megőriztek. Magyarországon a Közlekedési Múzeumban egy tökéletes állapotú, a makói Galamb József Szakközépiskolában pedig egy felújításra váró T-modell látható.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 18. 12.00 és április 21. 23.59 között: Adolf Hitler

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Adolf Hitler

Adolf Hitler (Braunau am Inn, 1889. április 20. – Berlin, 1945. április 30.) osztráknak született német politikus, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy röviden NSDAP) vezetője, kancellár 1933-tól és Führer (vezér) elnevezéssel diktátor 1934-től haláláig.
1923-ban az úgynevezett sörpuccsal próbálta megdönteni a weimari köztársaságot, de kudarcot vallott. Világnézetét, a nácizmus ideológiáját, antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét a börtönben írt, Mein Kampf című művében foglalta össze. Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá pártját. Nagy szónoki tehetségével, a versailles-i békeszerződés igazságtalanságainak támadásával, zsidóellenes demagógiával igyekezett népszerűséget szerezni, és az 1929–33-as nagy gazdasági világválság nyomán hatalomra jutott.
Kormányra kerülve felszámolta a weimari köztársaság intézményrendszerét, a jogállamiságot, a német állam föderális jellegét, az ellenzéket és a munkásmozgalmat is. Létrehozta a közkeletűen „Harmadik Birodalomnak” nevezett új német államot, amit ezer évre a világ vezető hatalmává kívánt tenni. Ellenfeleit megsemmisítő táborokba záratta, kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában nem elégedett meg a versailles-i békerendszer felszámolásával, hanem — különösen az akkori Szovjetunió európai területeinek bekebelezésével — „életteret” (Lebensraum) akart biztosítani az általa vízionált „germán fajnak”. Ezért kirobbantotta a második világháborút, antiszemita céljai elérése érdekében pedig elindította a holokausztot.
Hatalmának csúcspontján hadserege ellenőrizte az európai kontinens nagy részét. A szövetséges hatalmak túlnyomó erejével szemben azonban bukása már csak idő kérdése volt. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini föld alatti bunkerében öngyilkos lett.
Hitler személyes bukása teljes volt, céljai nagy részét nem érte el. A minden németet egyesítő nagynémet birodalom helyett országa elveszítette keleti területeit, a Kelet-Európában elszórtan évszázadok óta élő német kisebbségi csoportokat a háború után elűzték lakhelyeikről. A marxizmus és a kommunizmus felszámolása helyett vesztes háborújával hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió és a kommunizmus negyven évre befolyása alá vonja Kelet-Közép-Európát. A zsidóság teljes és végleges megsemmisítése a holokauszt borzalmai ellenére sem sikerült, és Hitler bukása után pár évvel létrejött Izrael állam. A német világuralom, a világpolitikai vezető szerep helyett a két részre szakadt Németország fél évszázadon át alárendelt szerepet játszott a nemzetközi politikában.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

17. hét

április 22. 0.00 és április 25. 11.59 között: Buda visszafoglalása

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Európa megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy Buda visszafoglalása a töröktől 1686. szeptember 2-án megtörtént. A régóta várt esemény Buda török kézre kerülése után 145 évvel és négy nappal, 1686-ban valósulhatott csak meg. Ezt megelőzően összesen öt alkalommal, legutóbb 1684-ben próbálták visszafoglalni a magyar fővárost. A török hadsereg megpróbálta 1683-ban Bécs városát elfoglalni, emiatt Európának kétsége sem lehetett, hogy az Oszmán Birodalom végső célja az egész kontinens meghódítása. A történelmi veszélyt a pápa érezte talán leginkább, és felismerve az összefogás jelentőségét, létrehozta a Szent Ligát, amely egy többnemzetiségű ostromló keresztény zsoldos sereggé vált. Magyar hadseregről nem lehetett beszélni, nyilvánvaló volt, hogy a magyarság már nem tudja megvédeni és visszaszerezni országának közepét. Buda jól kiépített vár, melyet a török várvédő vezetőség újabb és újabb erősségekkel falakkal, bástyákkal bővített ki, és kijavították a két évvel korábbi sikertelen ostrom omladékait. A védők tudták, hogy stratégiai szempontból a még meg nem hódított Észak-Magyarország kulcsa Buda, és jelentőségét fokozza, hogy Bécshez is viszonylag közel van. Az ostromlottak nagy szorgalommal álltak ellen a támadóknak, a török parancsnokok a végsőkig kitartottak.
A török hadsereg sikertelen támadást indított Bécs ellen 1683-ban. A pápa törökellenes szövetséget kívánt létrehozni. Megalakult a Szent Liga (1684), amely legfontosabb célja, hogy a keresztényeket felrázza, hogy az Oszmán Birodalom egész Európát fenyegeti, és hogy erős szövetségben ütőképes hadsereget állítson ki ellene. A Szent Liga – a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes szövetsége – 1684. március 5-én jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Később csatlakozott hozzá Oroszország, és a bajor, a szász és a brandenburgi választófejedelem is küldött zsoldosokat. A bécsi támadás visszavágásaként sikertelenül ostromolták a budai várat 1684-ben a császáriak. Ugyanazok a parancsnokok jöttek vissza 1686-ban, de már kezükben volt az a pontos leírás, amelyet Luigi Ferdinando Marsigli török fogsága alatt Budáról készített 1684-ben, amelyben 43 fontos budai épület leírása szerepelt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

április 25. 12.00 és április 28. 23.59 között: Edison Chen-fényképbotrány

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Edison Chen

Az Edison Chen-fényképbotrány 2008-ban történt Hongkongban, miután Edison Chen intim tartalmú magánfényképeit közzétették az interneten. A fényképeken Chen többek között olyan hírességekkel szerepelt intim kapcsolat közben, mint Gillian Chung, Bobo Chan, Rachel Ngan és Cecilia Cheung. Az esettel nem csak a helyi és a kínai sajtó foglalkozott kiemelten, de a világsajtó is. A botrány alapjaiban rázta meg a hongkongi szórakoztatóipart.
A hongkongi rendőrség az Interpol segítségét kérte a fényképek terjedésének megállításához. A képek terjesztése miatt tíz személyt vettek őrizetbe Kínában, nyolcat pedig Hongkongban. Egy számítástechnikai szakembert nyolc és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek Chen számítógépének tisztességtelen szándékú kezelése miatt. A botrány kirobbanása után nem sokkal a triádok állítólag vérdíjat ajánlottak annak, aki levágja Chen kezét.
A rendőrségi akció számos kérdést vetett fel a szólásszabadság az internet-felhasználók magánjogainak megsértéséről. A rendőrség eljárása, valamint az ügyben érintett színészek és menedzsmentjeik viselkedése a letartóztatottakat számos internetező szemében hősökké tette.
Chen elismerte, hogy a képek többségét ő készítette és ő szerzői jogaik tulajdonosa. Kijelentette továbbá, hogy magánfényképeit ellopták, és az engedélye nélkül töltötték fel az internetre. Nyilvánosan bocsánatot kért a képeken szereplő nőktől, és bejelentette, hogy határozatlan időre visszavonul a szórakoztatóiparból. Chen a botrány miatt számos filmszereptől elesett, reklámszponzorai egytől egyig visszavonták a támogatásukat. Az esetet Ázsia legnagyobb szexbotrányaként könyvelték el.-->

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

18. hét

április 29. 0.00 és május 2. 11.59 között: A Szent Korona története

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A koronázási jelvények az Országházban

A Szent Korona története a „zivataros századokban” különösen a korona óriási politikai, hatalmi jelentősége miatt nagyon hányatott volt. Uralkodói fejékből a kereszténység szakrális tárgyává is vált. Az Árpád-házi királyok korában jött létre, és a mindenkori magyar királyi hatalom legitimálásának erősítése érdekében hamarosan Szent Istvánhoz kapcsolták. Birtoklása különösen fontossá vált a vegyesházi királyok idején, magyar királlyá érvényesen csak ezzel a szent tárggyal koronázhattak valakit. A főurak egyre inkább igényt garanciákat akartak kapni és bele akartak szólni a korona őrzésébe, a magyar királyok koronázása során pedig sokféleképpen, különösen a koronázási esküvel igyekeztek érvényesíteni érdekeiket.
A középkorban alakult ki a Szent Korona-tan, ami a még nem létező államelméletet pótolva hozta létre a király kilététől független magyar államiság fogalmát a Szent Korona „testének” elképzelésében. Bár a koronázás szerepe és jelentősége nemzetközileg fokozatosan csökkent, Magyarországon II. József hasonló, erre irányuló kísérlete látványos kudarcot vallott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ugyan a Habsburg-ház trónfosztásával párhuzamosan levette a magyar címerről a koronát, magát a nemzeti ereklyét nagy tisztelettel vette körül, és igyekezett azt a Habsburgoktól megmenteni. Az 1867-es kiegyezésben a koronázás újra kiemelt jelentőséget kapott.
A második világháborúban újra komoly megpróbáltatásokat kellett kiállania a magyar koronázási jelvényeknek, utána pedig 33 éves külföldi „emigrációjuk” következett. A Szent Korona máig megmaradt szimbolikájának politikai jelentőségét mutatja a rendszerváltás utáni magyar közéletben is folytatódó vita a korona megjelenítéséről az állami címerben, annak elhelyezéséről, bemutatásának, őrzésének helyéről és jellegéről. A legújabb korban számos új, misztikus, ezoterikus elmélet is kapcsolódott hozzá, folyamatosan ébren tartva a közvélemény egy részének érdeklődését.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 2. 12.00 és május 5. 23.59 között: Velociraptor

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Velociraptor mongoliensis rekonstrukciója

A Velociraptor (nevének jelentése: 'gyors rabló', a latin velox 'gyors' és raptor 'rabló', 'fosztogató' szavak összetételéből) a Theropoda alrendbe tartozó Dromaeosauridae család legismertebb neme, amely körülbelül 75–71 millió évvel ezelőtt, a késő kréta kor végén élt. Jelenleg két faja ismert, de korábban más fajokat is ebbe a nembe soroltak. Típusfaja a V. mongoliensis, melynek fosszíliáit a közép-ázsiai Mongóliában találták meg. A második fajt, a V. osmolskae-t 2008-ban nevezték el egy belső-mongóliai koponya alapján.
Mérete a többi dromaeosauridáénál, például a Deinonychusénál és az Achillobatorénál kisebb, nagyjából pulykányi volt, de számos anatómiai tulajdonsága hasonlított azokéhoz. Két lábon járó, tollas, hosszú, merev farkú húsevő volt. A hátsó lábain megnagyobbodott, sarló alakú karmot a zsákmány megragadására, illetve a fákon kapaszkodásra használta. Hosszú, alacsony koponyája és felfelé álló pofája alapján könnyen megkülönböztethető a többi dromaeosauridától.
Ez az állat fontos szereplője Michael Crichton: Őslénypark című regényének, valamint az abból készült filmnek (Jurassic Park) és folytatásainak (bár filmbeli mérete a valóságosnál jóval nagyobb, és külseje is több ponton eltér attól). Ezért a nyilvánosság meglehetősen jól ismeri (nevét gyakran „raptorra” rövidítik). Az őslénykutatók több mint egy tucat fosszilis csontvázából ezt a dromaeosaurida nemet ismerték meg a legjobban. A leletek között található egy különlegesség is, egy Velociraptorral harcoló Protoceratops maradványaival.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

19. hét

május 6. 0.00 és május 9. 11.59 között: José Antonio Páez

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

José Antonio Páez

José Antonio Páez (teljes nevén José Antonio Páez Herrera; Curpa, Acarigua mellett, Új-Granada Alkirályság, 1790. június 13. – New York, Amerikai Egyesült Államok, 1873. május 6.) Új-Granadában született venezuelai katonatiszt, politikus, Venezuela köztársasági elnöke. Kortársai a Kolumbia függetlenségéért vívott harcok során „a Llanos kentaurja” (El Centauro de los Llanos) néven emlegették. A venezuelaiak nemzeti hősként tisztelik és országuk alapító atyjának tartják.
A latin-amerikai függetlenségi háborúkban (1810–1825) harcolt Új-Granada spanyol gyarmat venezuelai területeinek szabadságáért. Részt vett az önálló Kolumbia megalakulásához (1819) vezető harcokban, majd 1829-ben Venezuela az ő vezetésével vívott harc eredményeként önállósította magát Nagy-Kolumbiától. Három ízben volt hazája köztársasági elnöke, összesen tizenegy évig (1830–1835, 1839–1843, 1861–1863), de az 1830–1848 közötti időszakot általában is a Páez politikai és gazdasági befolyása alatt álló konzervatív oligarchia korszakaként ismeri a történettudomány (páezizmus, paecismo). Utolsó elnöki mandátuma idején diktátorként irányította az országot. Páez a 19. századi caudillók, a helyi hadurakból, katonai vezetőkből lett dél-amerikai államfők egyik tipikus képviselője volt. Ő volt Venezuela első szabadkőműves nagymestere.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 9. 12.00 és május 12. 23.59 között: Miskolc képzőművészete

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Miskolci Galéria épülete a Széchenyi utcán

Miskolc képzőművészete — miként az egész hazai képzőművészet — jelentős késéssel követte a Nyugatot, bár mindig volt egy-egy környezetéből kiemelkedő, de egyedül álló személyiség vagy alkotás. A térség első, említésre méltó festője egy testőrtiszt, Szathmáry Király Pál volt.Wándza Mihály, az 1818-ban érkezett jeles festő egész festődinasztiát alapított a városban. Névtelen, de feltehetően helyi faragók készítették a Mindszenten felállított Mária-oszlopot, valamint a másik, Diósgyőrben álló Immaculata-oszlopot. A barokk–biedermeier korszak után a helyi művészek a plein air, a nagybányai hagyományok szerint alkottak, a miskolci festőtársadalom gyakorlatilag ezen elv szerint festett. Ezzel a stílussal a 20. század közepén a Feledy Gyula és Kondor Béla vezetésével indult Miskolci Grafikai Műhely szakított. Tevékenységük Miskolcot a magyar grafika központjává tette.
A 19–20. század fordulója után a miskolci művészeti élet mozgatója az a Balogh Bertalan volt, aki a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület titkáraként sokat tett a képzőművészet felpezsdítéséért, a Borsod-Miskolci Múzeum létrehozásáért, gyűjteményének megalapozásáért. Az első világháború után a Meilinger–Bartus–Nyitray-féle szabadiskolából létrejött a Miskolci Művésztelep, ami hosszú évtizedekre lendületet, sőt keretet adott a helyi képzőművész életnek.
A Borsod-Miskolci Múzeum jogutódja a Herman Ottó Múzeum lett; ennek festészeti részlege 1980-ban került mai, Görgey úti épületébe, és mára az ország egyik legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményévé vált 1974-ben jött létre a Miskolci Galéria — a vidék első kiállító intézménye — amit 1996-ban a Széchenyi utcai Rákóczi-házban helyeztek el. A Szalay Lajos- és a Kondor Béla-gyűjteménynek a Hunyadi utcai Petró-ház ad helyet, Feledy Gyula gyűjteményes kiállítása pedig a Deák téri Feledy-házban tekinthető meg. A Mission Art Galéria fő profilja a kortárs művészet és a nagybányai festészet.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

20. hét

május 13. 0.00 és május 16. 11.59 között: Adolf Hitler politikai végrendelete

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Hermann Göring és Hitler az egyik utolsó csapatszemlén, 1945 áprilisában

Adolf Hitler politikai végrendelete az az írás, amelyet „Politikai végrendeletem” („Mein politisches Testament“) címmel, személyes végrendeletével együtt 1945. április 29-én, az öngyilkossága előtti napon fogalmazott meg Hitler.
Az írás „Hitler politikai végrendelete” címen vált ismertté, és végérvényes akaratának kinyilvánításaként került be a német hadsereg főparancsnokságának háborús naplójába. Ebben a második világháborúért a zsidókat teszi felelőssé, amivel igazolni kívánja a holokausztot. A Harmadik Birodalom Führere tervezett öngyilkosságát a Führer-kultusznak megfelelő önfeláldozásnak deklarálta, kijelölte az őt követő kormányt, azt kötelezve a háború feltétlen folytatására. A német néptől a nemzetiszocializmus folytatását, céljainak beteljesítését várta el — mindenekelőtt a nürnbergi faji törvények (Nürnberger Rassengesetze) betartását és a „kíméletlen ellenállást” „valamennyi nép megmérgezői” ellen. Mindezzel azt írta körül, hogy a németeknek az ő halála után is kötelessége a zsidók teljes megsemmisítése.
Azonos címmel megjelent egy, a Bormannak diktáltakra épülő könyv is. Ezt Hitler február 4. és 26. között diktálta titkárának; keltezése 1945. április 2. — ez utóbbi írást azonban Hitler nem jelölte meg politikai végrendeleteként.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 16. 12.00 és május 19. 23.59 között: Magas vérnyomás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tartósan magas vérnyomással járó
főbb szövődmények szemléltetése

Magas vérnyomásra jellemző értékeket (158/99) mutató vérnyomásmérő készülék

A hipertónia, más néven magas vérnyomás (néha: artériás hipertónia) egy olyan, gyakori krónikus kóros állapot, amelynek fő tünete, hogy megnő a vérnyomás az artériákban. Ennek eredményeként a szívnek a szokásosnál több munkájába kerül a vér keringetése. A vérnyomást két számmal, a szisztolés és a diasztolés nyomással jellemzik attól függően, hogy a szívizom éppen összehúzódik-e (szisztolés nyomás) vagy ellazul a szívverések között (diasztolés nyomás). A normál vérnyomás nyugalmi állapotban 100–140 Hgmm szisztolés (felső érték) és 60–90 Hgmm diasztolés (alsó érték) közötti. A magas vérnyomás ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan túllépi a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket.
A magas vérnyomás az érrendszeri, szív- és vesebetegségek kialakulásának jelentős kockázati tényezője. A hipertónia a szélütés, a szívinfarktus („szívroham”), a szívelégtelenség, az artériatágulat (aneurizma) (pl. főverőér-tágulat aorta-aneurizma) és a perifériás artériás betegség egyik legfontosabb kockázati tényezője, a krónikus vesebetegség egyik kiváltó oka. Már a vérnyomás enyhe emelkedése is károsíthatja a szervezetet, főleg, ha egyéb érrendszeri kockázati tényezőkkel jár együtt. Már az artériás vérnyomás mérsékelt emelkedése is csökkenti várható élettartamot.
Becslések szerint évente 7 millió ember halálát okozza és további 1,5 milliárd ember életét nehezíti meg a túlságosan magas vérnyomás, illetve annak szövődményei. A magas vérnyomás az egyik vezető halálozási ok világszerte. A betegség megelőzését, diagnosztizálását és kezelését elősegítő információk minél szélesebb körű terjesztése, illetve a társadalom figyelmének felkeltése érdekében 2007 óta minden év május 17-én megtartják a Hipertónia Világnapot (World Hypertension Day). Magyarországon ezen a napon a Magyar Hypertonia Társaság szervez programokat, konferenciákat, ingyenes szűrővizsgálatokat.

Tovább a teljes szócikkhez

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Minden év május 17-e a Hipertónia Világnap (World Hypertension Day). Jövőre ez a nap a május 13-i hétre esik, arra a hétre esetleg kikerülhetne a kezdőlapra ez a cikk, nem? Üdv, Viktor ^vita 2012. október 10., 07:47 (CEST)[válasz]

támogatom Andrew69. 2012. október 10., 08:06 (CEST)[válasz]
támogatom Viktor ^vita 2012. október 10., 10:08 (CEST)[válasz]
támogatom abszolút, erről szól a szabadon alakítható multimédiás felület. --Burumbátor ^{Zengj nekem ódát!} 2012. október 10., 10:13 (CEST)[válasz]
támogatom - Tambo ^vita 2012. október 15., 14:40 (CEST)[válasz]

21. hét

május 20. 0.00 és május 23. 11.59 között: Műszaki textíliák

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Üreges kelme

A műszaki textíliáknak nevezett textiltermékek napjainkban mind nagyobb jelentőségre tesznek szert, használatuk egyre terjed. Ennek oka, hogy az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság egyaránt erősen törekszik a környezetbarát technológiák alkalmazására, a megújuló erőforrások feltárására, a szerkezetek tömegének csökkentésére, az újrahasznosítás lehetőségeinek kihasználására. Mindennek a textilanyagok és textilszerkezetek sokhelyütt jól megfelelnek.
Terjedésük fontos tényezője, hogy a textilruhákat mind inkább az úgynevezett olcsó bérű ázsiai, dél-amerikai és észak-afrikai országokban gyártják, az európai és észak-amerikai textil- és textilruházati ipar ezért mind jobban zsugorodik, és jobbára csak a viszonylag kis sorozatban gyártott, esztétikus és minőségi ruhák, valamint a speciális termékek gyártásában őrzi pozícióit — ez utóbbiak közé tartoznak a műszaki textíliák is. Jelentőségüket az is mutatja, hogy 2010-ben a Nyugat-Európában előállított textiltermékek 43%-ából műszaki textíliát gyártottak, és a szakértők az elkövetkező időre a műszaki textíliák felhasználásának évi átlagban mintegy 3,8%-os növekedését várják.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 23. 12.00 és május 26. 23.59 között: 2008-as Formula–1 monacói nagydíj

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A nagydíj egy pillanatában
Felipe Massa

A 2008-as Formula–1 monacói nagydíj a 2008-as Formula–1 világbajnokság hatodik versenye volt, melyet 2008. május 22. és május 25. között rendeztek meg a monte-carlói utcai pályán. Jubileumot ünnepelt a nagydíjon Giancarlo Fisichella, akinek ez volt a 200. Formula–1-es rajtja. A Ferrari ismét alkalmazta autóin a 2008-as Formula–1 spanyol nagydíjon sikerrel kipróbált lyukas orrkúpot, amelytől főleg a lassú, nagy leszorító erőt igénylő pályákon származik előny. A kétórás időhatár túllépése miatt két körrel korábban leintett futamot Lewis Hamilton nyerte Robert Kubica és az élről induló Felipe Massa előtt.
Nedves pályán indult a verseny. Massa megtartotta vezető helyét az első kanyar után, de csapattársát Kimi Räikkönent megelőzte a harmadik helyről startoló Lewis Hamilton. Hamilton a hatodik körben defektet kapott, ezzel arra kényszerítve, hogy a bokszba hajtson, a pályára visszatérve az ötödik pozícióban folytathatta a versenyt. Mivel a pálya felszáradt, a riválisok végrehajtották saját bokszkiállásukat, ezzel Hamilton átvette a vezetést, amelyet a verseny végéig megtartott. Kubica stratégiája lehetővé tette, hogy a második bokszkiállást követően átvegye a második helyet Massától. Räikkönen az ötödik helyről visszaesett a kilencedikre a Force Indiás Adrian Sutillal való ütközést követően. Sutil a 18. helyről rajtolva már a negyedik pozícióba haladt az incidenst megelőzően. Ezzel a Red Bullt vezető Mark Webber örökölte meg a helyet, megelőzve az ötödik helyen befutó Toro Rossos Sebastian Vettelt.
Hamiltonnak ez szezonbeli második és első monacói győzelme, mellyel átvette a bajnokságban a vezető helyet, három ponttal megelőzve Räikkönent és néggyel Massát. A Ferrari megőrizte vezető helyét a konstruktőri világbajnokságban, 16 ponttal megelőzve a McLarent és 17 ponttal a BMW Saubert, 12 futammal a szezon vége előtt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

22. hét

május 27. 0.00 és május 30. 11.59 között: Pásztázó elektronmikroszkóp

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ez a PEM felvétel bemutatja a kép jellegzetes térhatását és mélységélességét (a tárgy: ecetmuslica összetett szeme)

A pásztázó elektronmikroszkóp (PEM); olyan elektronoptikai eszköz, amely a vizsgált tárgy felszínének meghatározott területét irányított, vékony elektronnyalábbal pontos minta szerint végigpásztázza, az elektronsugár és a tárgy kölcsönhatásából származó jeleket erre alkalmas detektorokkal érzékeli, és ezeket megfelelően feldolgozva, az elektronsugár mozgásával szinkronizálva képileg (esetleg más formátumban, például spektrum) kijelzi. Mivel az elektronsugár és a tárgy kölcsönhatásaként számos, az anyag adott felületére jellemző típusú jel keletkezik, lehetővé válik a minta különböző tulajdonságainak képszerű megjelenítése, vagy a vizsgált anyag tulajdonságainak, a vizsgálati terület helyének – képileg is azonosítható – meghatározása. Ilyen módon a vizsgált anyag alaki (morfológiai) sajátosságain túlmenően, a készülék felszereltségétől függően számos más tulajdonság is vizsgálható lehet (például a kémiai összetétel). Mindezek ellenére a pásztázó elektronmikroszkóp legáltalánosabban használt sajátossága az, hogy a vizsgált anyagok felszínének alaki tulajdonságairól nagy felbontású és nagyítású, ugyanakkor nagy mélységélességű képet tud alkotni.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

május 30. 12.00 és június 2. 23.59 között: Siemens–Martin-acélgyártás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Siemens–Martin-kemence hosszmetszete
egy 1895-ös kiadványból

A Siemens–Martin-acélgyártó eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevébe a „Siemens” név a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált, váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer miatt került. A szakirodalom néha megkülönbözteti az eljárást és a kemencét; előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik. Az eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. A SM-kemence betétje ennek megfelelően lehet csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatosan ötvözött acélok állíthatók elő, de az erősen ötvözött acélokat más módszerekkel gyártották. A Martin-acélgyártás mintegy száz évig volt az acélmetallurgia vezető módszere. Jelentőségét csak az oxigénes konverteres eljárás(ok) csökkentették le eladdig, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt.
A Siemens–Martin-kemence felépítése többször is változott – a legszembetűnőbben az első és a hátsó fal, valamint a tűzfejek kiképzése. Az első és a hátsó fal kezdetben függőleges volt, majd – a falazatok javításának egyszerűbbé tétele miatt – kifelé döntötték őket (a hátsó falat jobban). A fejlődés végén a tendencia megfordult: a legkorszerűbb SM-kemencék falait befelé döntötték (März–Boelens-kemence). A tűzfejek egymást követő megoldásai a levegő és a fűtő közeg mind hatékonyabb keveredését, a lángparaméterek javítását tűzték ki célul. A gáztüzelés helyett több helyen bevezették az olajtüzelést, majd külön oxigénáramot juttattak be a kemencébe (oxigénes intenzifikálás). A kemencék (főleg eleinte) készülhettek savas és bázikus falazattal; ezekhez más-más gyártó technológia, kemencevezetés tartozott.
A gyártás öt lépcsője: a berakás, a beolvadás, a frissítés, a dezoxidáció és ötvözés (kikészítés), illetve a csapolás. Ezek közül a metallurgiai szempontból legfontosabb folyamatok a frissítő és a kikészítő szakaszban játszódnak le. A SM-acélgyártás frissítő szakasza hosszabb, mint a szélfrissítéses (konverteres) eljárásoké, ezért az adagidő is hosszabb. A fémet a kikészítő szakaszban ötvözték.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

23. hét

június 3. 0.00 és június 6. 11.59 között: Midwayi csata

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az MI hadművelet terve

A midwayi csata a második világháború egyik döntő ütközete volt 1942 júniusában a Csendes-óceánon a Midway-atoll térségében. 1942 tavaszára Japán megszállta a Fülöp-szigeteket, Szingapúrt, Holland Kelet-Indiát, valamint Új-Guinea északi felét, Új-Britanniát és a Salamon-szigeteket. Már a Csendes-óceán keleti és déli vizeit, Ausztrália északi partjait veszélyeztette, és ezek védelméről gondoskodni kellett. Jamamoto Iszoroku stratégiai terve az Amerikai Egyesült Államok repülőgép-hordozóinak megsemmisítését tűzte ki célul, mivel ezeket tartotta a Japán csendes-óceáni terjeszkedésére legveszélyesebb fegyvereknek. Ezt húzta alá 1942. április 18-án a Doolittle ezredes vezette bombatámadás Tokió ellen. Mivel a japán főparancsnok a Hawaii-szigetekre telepített amerikai repülőcsoportosítást immár túl erősnek ítélte ahhoz, hogy Pearl Harbort ismét megtámadhassák, a Midway-atollon lévő légi támaszpontot választotta célpontnak. Az amerikaiak azonban időközben megfejtették a japánok biztonságosnak hitt 97-es típusú rejtjelező készülékével, az Enigmáéhoz hasonló rejtjelező géppel kódolt jelek túlnyomó részét és ezzel megismerték az MI hadművelet célját, miközben a japánok gyengén működő hírszerzésük miatt lényegében semmit sem tudtak az amerikaiak készültségéről és helyzetéről.
A japánok feltételezték, hogy az amerikaiak pontosan úgy fognak cselekedni, ahogy azt ők eltervezték. Túlzott önbizalmuk miatt erősen felülbecsülték önnön teljesítőképességüket, viszont jelentősen alulértékelték az amerikaiak küzdőképességét, harci elszántságát. A hadihajóknak a partraszállás segítésére kellett volna koncentrálniuk, a bombázóknak pedig az ellenséges repülőgép-hordozókat kellett volna támadniuk. Ehhez megosztották erőiket (ami később végzetesnek bizonyult), Nagumo tengernagy pedig nem döntött elég rugalmasan a krízishelyzetekben. A csatában a japánok a hadműveleti terv kidolgozatlansága és a rossz döntések miatt elveszítették négy repülőgép-hordozójukat. A háború menete a Csendes-óceánon megfordult: Japán innentől néhány hadszíntér – mint Burma – kivételével védekezésre, megszálló csapatainak ellátására kényszerült, az Egyesült Államok és szövetségesei pedig megkezdték a megszállt területek felszabadítását. A midwayi siker lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok a csendes-óceáni helyzet kedvező alakulásával erőit ténylegesen is Németország, az 1942 január közepi első washingtoni konferencián elsőbbséget kapott hadszíntér felé fordítsa. Japán elveszítette haditengerészeti repülőgépeinek, hadihajóinak, képzett legénységének jelentős részét, és ezt későbbi tengeri ütközeteire nem sikerült pótolnia. Nem tudott lépést tartani az észak-amerikaiak egyre növekvő anyagi, gyártó és technikai fölényével sem.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
1942. június 4- június 7-ig tartott. Remélem addigra kiemelt lesz.

június 6. 12.00 és június 9. 23.59 között: Szép asszonyok egy gazdag házban

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Illusztráció egy magyar kiadásból

A Szép asszonyok egy gazdag házban (kínai: 金瓶梅; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Jīn Píng Méi) a kínai irodalom egyik klasszikus regénye. Ismeretlen szerző írta a Ming-dinasztia késői szakaszában. Első nyomtatott változata 1610-ben jelent meg.
A regény főhőse egy dúsgazdag kereskedő, aki kizárólag vidám élvezeteinek él. Számos felesége és ágyasa mellett minden erkölcsi gátlás nélkül veti ki hálóját barátai, üzlettársai feleségeire is. Pénzzel minden problémát el tud intézni, később hivatalt is vásárol magának, amiből újabb bevételei származnak. A színes kisvárosi forgatag alapvető erkölcstelenségének ábrázolása mellett háttérként az egész állam súlyos gondjai is megjelennek a regényben. A család az uralkodó dinasztiával párhuzamosan bukik el. A könnyed, vidám cselekmény mögött áttételesen súlyos erkölcsi tanulságok fogalmazódnak meg.
A kínai nyelv sajátosságai miatt a mű címe több különböző, de egymással rokon értelmezésre nyújt lehetőséget. A kínai cím – Csin Ping Mej (Jin Ping Mei) – három szótagja (egyben szava) a főhős, a kéjenc Hszi-men Csing (Ximen Qing) három nagy szerelmének a nevéből áll össze: a Csin (Jin) („arany”) szó Aranylótusz (潘金蓮, Pan Csin-lien (Pan Jinlian)), a Ping („váza”) szó Ping asszony vagy Váza asszony (李瓶兒, Li Ping-er (Li Ping'er)), a Mej (Mei) szócska pedig Tavasziszilva szobalány (龐春梅, Pang Csun-mej (Pang Chunmei)) nevéből. A cím közvetlen értelmezése tehát kínaiul Arany vázában szilvavirágok, kissé elvontabban pedig szép nők egy gazdag házban. További áttételes értelmezésekre nyújt lehetőséget, hogy mindhárom szótag az emberi természet egy-egy vonására is utal, így a szilvavirág a szexualitást szimbolizálja.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

24. hét

június 10. 0.00 és június 13. 11.59 között: Agyhártyagyulladás

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az emberi koponyatető réteges felépítése és az agyhártya rétegei

Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyhártyáknak vagy agyburkoknak, azaz a központi idegrendszert körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése, ami súlyos, életveszélyes állapot, és sürgősségi orvosi beavatkozást igényel. Gyógyulás után is nagyon gyakran maradandó idegrendszeri károsodásokhoz vezethet az agyhártyák összenövése, hegesedése miatt.
A megbetegedés kiváltó okát tekintve két fő csoportba osztható: ezek az élő kórokozókkal történt fertőzés okozta és az egyéb kórokok által kiváltott (nem fertőzéses) gyulladások. A kettő közül a mikroorganizmusok által okozott fertőzés a gyakoribb kórok. Vírusok, baktériumok, gombák, de a paraziták is okozhatnak gyulladást. A nem fertőzés okozta agyhártyagyulladás eredete lehet rákbetegség, a koponya fizikai sérülései, sugárzások, bizonyos vegyi anyagok, gyógyszerek vagy kábítószerek.
A fertőzéses agyhártyagyulladás okozója lehet többféle vírus. A gombák és paraziták által okozott betegség viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb okozói a baktériumok. Többféle baktérium okozhat agyhártyagyulladást, és a következmény ebben az esetben is igen súlyos lehet. A vírusokkal ellentétben szerencsére itt az antibiotikumok időbeni, intenzív és lehetőleg célzott alkalmazása teljes gyógyuláshoz is vezethet.
Az agyhártyagyulladás egyes okozói ellen védőoltás áll rendelkezésre; ilyen kórokozók a meningococcus és a pneumococcus baktériumok, valamint a mumpszvírus.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

június 13. 12.00 és június 16. 23.59 között: Szalánkeméni csata

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A szalánkeméni csata korabeli ábrázolása

A szalánkeméni csata 1691. augusztus 19-én zajlott le a délvidéki Szalánkemén falu mellett, a Duna jobb partján. A Szent Liga szövetségében harcoló Habsburg- és német-római császári haderő Bádeni Lajos őrgróf vezetésével nagy győzelmet aratott a Köprülü Musztafa nagyvezír által irányított, jelentős számbeli fölényben lévő török hadak fölött.
Mindkét haderőt tapasztalt hadvezérek vezényelték, a török tisztikart francia katonai tanácsadók is segítették. Bádeni Lajos csapatai Szalánkeménnél egy dombháton foglaltak állást, a Zimonyból kimozduló törökök felvonultak ellenük. Az ütközet előtti éjszakán briliáns manőverrel körülzárták a császári tábort, elvágva annak utánpótlási és visszavonulási útvonalait. A gyűrűből a kitörési kísérletek igen súlyos véráldozatokkal jártak, a janicsárok minden rohamot visszavertek, de végül a korszerűbben felszerelt, jól kiképzett és fegyelmezett, modern tüzérségük erejére támaszkodó császáriak az őrgróf által személyesen vezetett lovasrohammal, véres küzdelemben felülkerekedtek.
A csatában elesett maga Köprülü nagyvezír, számos basa és török katonai méltóság. A keresztény oldalon életét vesztette (sokak mellett) Karl Ludwig de Souches táborszernagy, Holstein hercege és Zrínyi Ádám magyar zászlósúr, Zrínyi Miklós egyetlen fia. A szalánkeméni győzelem a Magyarország területének visszahódítására indított Habsburg–török háborúk egyik legvéresebb ütközete volt. A vereség több évvel visszavetette az újabb török hadjáratokat a Balkánon, tehermentesítve a rajnai fronton háborúzó Habsburg-haderőt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

25. hét

június 17. 0.00 és június 20. 11.59 között: Modális logika

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A modális logikai négyszög

A modális logika a klasszikus logika olyan bővítése, amely már modális kijelentéseket is tartalmaz. A modális logikában egy kijelentés nem pusztán igaz vagy hamis lehet, hanem egy bizonyos módon igaz is – például szükségszerű, tudott vagy hitt, kötelező, bizonyítható.
A modális logika legjellemzőbb kifejezései a „lehetséges, hogy A” (jelben: ' $\scriptstyle {\Diamond A}$ '), a „szükségszerű, hogy A” (jelben: ' $\scriptstyle {\Box A}$ ') és ezek átfogalmazásai, például:

„Lehet, hogy holnap tengeri csata lesz.”

„Nixon győzhetett volna.”

„Szükségszerű, hogy egy modális logikáról szóló bevezetőben mindig az alethikus modalitással kezdjék.”

Ezek az operátorok a dualitás elve alapján kölcsönösen kifejezhetők egymással; ha A mondat, akkor

lehetséges A akkor és csak akkor, ha nem szükségszerű, hogy nem A, azaz:
$\Diamond A\Leftrightarrow \,\lnot \Box \lnot A$

szükségszerű A akkor és csak akkor, ha nem lehetséges nem A, azaz:
$\Box A\Leftrightarrow \,\lnot \Diamond \lnot A$

A szükségszerűségen és a lehetőségen, azaz az úgynevezett alethikus modalitásokon kívül vizsgálható számos egyéb modalitás is. Ilyenek például a megismerhetőséget (episztemikus modalitás), a meggyőződés fokát (doxatikus modalitás), az időbeli elhelyezkedés szintjeit (temporális modalitás), a valamely normarendszerben megengedhető tevékenységeket (deontikus modalitás), vagy pl. az egy formális rendszerbeli bizonyíthatóságot kifejező állítások.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

június 20. 12.00 és június 23. 23.59 között: Mosonyi Mihály

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Mosonyi Mihály

Mosonyi Mihály (eredeti neve: Brand Michael) (Boldogasszony, Moson vármegye ma: Frauenkirchen, Burgenland, 1815. szeptember 2. – Pest, 1870. október 31.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus. Szegény burgenlandi német iparos családból származott, szülei nem tudták finanszírozni tanulmányait, így nagyrészt autodidakta módon képezte magát. A szülői háztól hamar elkerült, Mosonmagyaróváron sekrestyés lett, majd 1833-ban a pozsonyi tanítóképzőben tanult, közben alkalmi munkából tartotta el magát. Két évvel később Keglevich Károly gróf vette pártfogásába, aki beajánlotta Pejachevics Péter grófhoz zenemesternek. Mosonyi hét évet töltött Pejachevics szolgálatában, majd a negyvenes évek elején Pestre ment szerencsét próbálni. Itt hamar sikerült széles körű ismeretségre szert tennie, beválogatták a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába is.
1845-ben feleségül vette Weber Paulinát, akivel hat évig, az asszony haláláig élt boldog házasságban. Feleségének elvesztése nagyon megrázta, nem is házasodott újra. 1848–49-ben nemzetőrnek állt. Az 1850-es évek elején Liszt Ferenc felkérte, hogy komponáljon meg két tételt Esztergomi miséjéhez. Ezután nem sokkal egy német nyelvű operába kezdett, de azt végül nem mutatták be. 1860-ban megalapította a Zenészeti Lapokat, az első magyar nyelvű zenei folyóiratot. Ettől kezdve rendszeresen újságíróskodott, sajtóvitákban vett részt, és megfogalmazta új, nemzeti irányának főbb célkitűzéseit. 1861-ben, a Bánk bán hatására megkomponálta Szép Ilonka című operáját. Következő operája, az Álmos bemutatója részben Mosonyi hibájából maradt el. Ezután alkotó kedve alábbhagyott, Erkellel is ellenséges lett a viszonya. Mosonyi gyakran bírálta a Nemzeti Színház vezetőségét, neheztelt Erkelre amiatt is, hogy a Szép Ilonkát hat előadás után levették a műsorról, és nem értettek egyet Wagner zenéjének megítélésében sem.
Mosonyi utolsó éveiben már nem írt nagyobb darabokat, csupán kórusművek és dalok kerültek ki keze alól. Ezeknek köszönhetőn népszerűsége megnőtt: a dalárdák sorban választották tiszteletbeli tagjukká. Később kibékült Erkellel, és a Nemzeti Színház is elégtételt adott neki, amikor beválasztotta az operabíráló bizottságba.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A zene világnapja június 21, ezért ide javaslom Mosonyi Mihály szócikkét. Andrew69. 2013. május 23., 09:32 (CEST)[válasz]

26. hét

június 24. 0.00 és június 27. 11.59 között: Flavius Iulianus római császár

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Iulianus feltételezett arcmása

Flavius Claudius Iulianus (Konstantinápoly, 331. április 7. – Tigris menti Maranga, 363. június 26., pénzérméin FL CL IVLIA-NVS, Φλάβιος Κλαύδιος Ἰουλιανός, Flawiosz Klaudiosz Julianosz) a Római Birodalom császára volt másfél évig, 361 és 363 között. Ariánus keresztény oktatói voltak, de felhagyott Arius tanainak követésével, uralkodása alatt az ősi görög–római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta, utolsóként a római császárok között. Iamblikhosz tanai és a mindent magába foglaló filozófiai rendszer, az újplatonizmus felé fordult, de nem Platón munkáinak betű szerinti életre hívása volt a célja, hanem a dialógusok szólásszabadságán és a meggyőzésen alapuló szellemiségének valóságba ültetése. Ezért Iulianust az „Apostata” (görögül: Ἰουλιανὸς ὁ Ἀποστάτης, azaz „Julianosz, a hitehagyott”) melléknévvel tartja számon a keresztény hagyomány.
Korai halála miatt sikertelen kísérletet tett arra, hogy a birodalomban a kereszténységgel egyenrangú és azonos erejű legyen a római és görög vallás tisztelete és a legfontosabb misztériumvallások kultusza. Leginkább az újplatonikus napteológia kötötte le figyelmét, a görög napisten, Héliosz és a perzsa Mithrász felé fordult. Az utóbbi az ősi perzsa vallásból, a mazdaizmusból vette át központi motívumát, a dualisztikus szemléletet. Magát Iulianust is beavatták Mithrász misztériumaiba.
Iulianus azonban nemcsak filozófus volt, hanem nagyszerű hadvezér is, akit katonái rajongásig szerettek. Utolsó hadjáratán mélyen benyomult a Szászánida Birodalom területére, és itt érte a halál. Halálának oka egy súlyos sebesülés, melynek körülményei homályosak, vitatottak. Egyesek harc közbeni sérülést, mások keresztény merényletet sejtetnek. A keresztény legendárium isteni beavatkozásként értékeli a kereszténységet elhagyó császár halálát. Alig másfél éves uralkodása ellenére az egyik legfontosabb személye a késő ókori római történelemnek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Halálának 1650 éves évfordulójára. Andrew69. 2013. március 15., 21:12 (CET)[válasz]

június 27. 12.00 és június 30. 23.59 között: Koreai alkoholos italok

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Makkolli, erjesztett rizsbor

A koreai alkoholos italok többsége erjesztett, de vannak égetett szeszek is. Leggyakoribb alapanyaguk a rizs, de használnak árpát, kölest, búzát és cirokot is. Bár vannak gyümölcsboraik is, a bort más népek hagyományaival ellentétben többnyire nem gyümölcsből erjesztik, hanem a rizsbort ízesítik gyümölcsökkel, gyökerekkel (például ginzeng, gyömbér), gyógynövényekkel vagy virágokkal (például krizantém, barackvirág, fenyővirág). Régen gyakoriak voltak a gyógyhatásúnak tulajdonított (mézes, fekete borsos, fokhagymás stb.) borok is. A legismertebb égetett szesz a szodzsu, amelynek alkoholtartalma 20% körül mozog, míg a rizsboroké általában 6–8%. A sör csak a 20. században került be a koreai italkultúrába.
Az első, alkoholos italokról szóló feljegyzések a három királyság (Szilla, Kogurjo és Pekcse; i. e. 1. század – i. sz. 7. század) korából maradtak fönn. A Csoszon-kori (1392–1897) konfucianizmusnak köszönhetően az italáldozat fontos része volt az ősök előtti tisztelgés (제사 csesza) rituáléjának, így minden háznál mindig volt rizsbor. A jómódú családok szezonális borokat is tartottak, ezek fajtája és mennyisége is mutatta a család társadalmi státusát. A bor már ekkor is a vendéglátás igen fontos kelléke volt.
Az alkoholos italok fogyasztásának szokásrendszere a társadalmi érintkezés nagyon fontos része, Koreában teljes etikettrendszere épült ki. Az alkoholos italok mellé számos, kifejezetten ivás közben fogyasztásra szánt ételt kínálnak; ezek összefoglaló neve andzsu (안주).
Dél-Korea a világ egyik legnagyobb alkoholpiaca, 2011-ben a 11. helyet foglalta el. A Jinro márkájú szodzsu 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája volt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]