Tresztia
Tresztia (Trestia) | |
Ortodox templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Hunyad |
Község | Boica |
Rang | falu |
Községközpont | Boica |
Irányítószám | 337057 |
SIRUTA-kód | 88207 |
Népesség | |
Népesség | 255 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 22° 56′ 01″46.023895°N 22.933553°EKoordináták: é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 22° 56′ 01″46.023895°N 22.933553°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tresztia (románul: Trestia) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a 'nád' jelentésű román trestie szóból származik. Először 1439-ben említették Trestyefalva, majd 1464-ben Teresthe és 1525-ben Trezthe alakban. Fridvalszky János 1767-es, Minero-Logia magni principatus Transilvaniæ című könyvében a Trsztyan alakot használta.[1]
Fekvése
[szerkesztés]Dévától 26 kilométerre északra, az Erdélyi-érchegységben fekszik.
Népessége
[szerkesztés]- 1525-ben tizennégy családdal írták össze.
- 1733-ban negyven görögkatolikus családot, majd 1766-ban 291 ortodox lelket számoltak össze benne.
- 1850-ben 450 lakosából 412 volt román és 33 cigány nemzetiségű; 445 ortodox vallású.
- 2002-ben 356 román nemzetiségű lakosából 355 volt ortodox vallású.
Története
[szerkesztés]1525-ben Világosvár tartozéka volt. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegye Brádi járásához tartozott. Apafi Mihálytól 1662-ben Zólyomy Miklós kapta meg. Tíz év múlva már Kapy György zarándi és hunyadi főispán birtokolta, aki aranybányát nyitott benne, Tőle veje, Gyulay Ferenc örökölte, aki 1690-ben Thökölyvel Havasalföldre menekült és a falu fejében kölcsönöket vette fel Constantin Brâncoveanu vajdától. Utóbbi 1712-ben eladta Steinville erdély osztrák katonai parancsnokának, aki 1713-ban újraélesztette az aranybányászatot. A kincstártól 1730-ban Gyulay István vette bérbe, aki 1764-ben új főtárnát nyittatott a Malus hegy oldalában.
1731-ben a ferencesek római katolikus plébániát szerveztek Tresztián, amely a bányászat mellett ekkor vásáraival is kiemelkedett a vidék falvai közül. 1749-től 1839-ig ortodox esperesség székhelye volt, amelyhez 1766-ban 38 parókia tartozott. 1848-ban az akkor már öt főtárnából kettő beomlott. 1879-ben két arany- és ezüstbányájában 28-an dolgoztak.[2] A századfordulón a porosz tulajdonban lévő társulati bánya mellett a helyiek több kisebb bányát műveltek.
Látnivalók
[szerkesztés]- Ortodox temploma 1765-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Joanne Fridvalszky, Minero-Logia magni principatus Transilvaniæ... (Claudiopoli, 1767), 80. o.
- ↑ Guttmann Oszkár: Magyar bánya-kalauz. Bécs, 1881 PDF
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 131–133. o.
- Issekutz Antal: Adatok Déva XVIII-ik századi történetéhez. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1902, 81–82. o.
- A tresztiai ortodox esperesség története Boica község webhelyén Archiválva 2016. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)